Az elszabotált rendszerváltás VIII.

A Nemzeti Emigráció

 

Amikor a remélt rendszerváltásról és annak elszabotálásáról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az emigráció, és ezen belül a Nemzeti Emigráció erőfeszítéseit, amivel az itthoni nemzeti erők segítségére sietve hihetetlen erőfeszítéseket tettek, hogy elősegítsék a kommunista rendszer mielőbbi összeomlását, illetve, a rendszerváltás elmaradása után megakadályozzák a kommunisták visszatérésének lehetőségét a hatalomba.

 

Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy mit fed, a Nemzeti Emigráció kifejezés?

 

A világban szétszóródott, magát magyarnak, vagy magyar származásúnak mondott közel kétmillió ember döntő többsége, becsületes, magyarságára büszke, hazájának ártani soha nem akaró, néha gyökereit kereső magyar, akik megbecsült tagjai új hazájuknak.  Kivételt képez az a néhány ezer nemzetidegen, kozmopolita, magyargyűlölő, aki elhagyta az országot és liberális kapcsolatait felhasználva ott ártott és árt a magyarságnak, ahol csak tud. 

Alig néhány tízezer volt azoknak a száma, akik nem csak megvallják magyarságukat, hanem az elmúlt évtizedek során, saját boldogulásuk mellett, elsősorban a Magyar Nemzet érdekeit, a kommunizmus elleni harcot tekintették életük fő céljának, és soha nem adták fel a reményt, hogy egyszer  még visszatérhetnek, / ha kell fegyverrel / szeretett hazájukba.

 

Mielőtt rátérnék a Nemzeti Emigráció küzdelmeire, melynek utolsó fellángolása,   a remélt rendszerváltás évei voltak. Ismerkedjünk meg ennek az emigrációnak legjelentősebb szervezeteivel azok vezetőivel és újságjaival.

 

Egy újságcikk keretei nem teszik lehetővé ennek a nagyszerű hőskölteménynek a bemutatását. Csak nagyon vázlatosan, szinte csak címszavakban tudom ismertetni annak a néhány szervezetnek és néhány ezer embernek az áldozatos, nagyszerű és hősies munkáját, akik azokban az évtizedekben emelték magasba a nemzeti lobogót és a forradalom lyukas zászlóját, amikor itthon a kommunisták terrorja alatt nyögött az ország és a lakósság döntő többsége, keserves sorsába beletörődve, még gondolni is alig mert a változásokra.

 

A Világon legrégebbi és létszámát tekintve legnagyobb szervezet az Amerikai Magyarok Szövetsége, röviden AMSZ. Születése a XIX. század végére nyúlik vissza, amikor gazdasági okokból, „Kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk.” 1906-ban alakult meg hivatalosan. A tagság  nagy része a három generációváltás alatt nagyrészt beleolvadt az ottani népességbe. Azonban a II. Világháború és 1956 után kivándoroltak többsége, politikai okokból, a kommunizmus elől menekültek el és ezek soraiból alakult ki az a néhány ezer ember, akikben a kommunizmus gyűlölete még a gazdasági boldogulásnál is előbbre való volt.

Amikor Dömötör Tibor Püspök úr lett az AMSZ Elnöke a szervezet radikális nemzeti politikába kezdett.

Dömötör Tibor fiatal lelkész volt 1956-ban és tevékenysége miatt kellett elmenekülnie. Az 1980-as 90-es években már a Szabad Magyar Református Egyház Püspöke és megalapítója a „Lorántffy Otthonnak” mely egy olyan egyházi szervezésű magyar egészségügyi központ volt, ahova az egész világról jöttek az egyházi vezetők, hogy példát vegyenek.

1989-ben a magyarországi változásokat érzékelve, úgy érezte a Püspök Úr, hogy itt az idő, hogy minden erőt bevessenek, hogy Magyarország lerázhassa magáról a kommunizmus láncait.

Ebben elsőszámú segítője volt helyettese, Balogh Ernő, aki Nemzetőr volt 1956-ban és családjával együtt menekülnie kellett. Nevéhez fűződik az egyik legszebb 1956-os emlékmű az Egyesült Államokban. 1989-ben elsők között látogatott haza és ezt követően az egyik legaktívabb harcosa lett az itthoni remélt rendszerváltásnak.

Újságjuk, az „Amerikai - Kanadai Magyar élet” 1989 után, teljes mellszélességgel kiállt az itthoni változásokért folyó küzdelem mellett. Ebben a lapban jelent meg először 1992. Február 20.-án „Rózsadombi 13” néven elhíresült paktum leleplezése, mely hű és cáfolhatatlan tükörképe a rendszerváltás elszabotálásának.

 

Az emigráció másik, az egész világra kiterjedő szervezete, a katonai pontossággal működő, „Magyar Harcosok  Bajtársi  Közössége „ MHBK.

A II. Világháború után több százezer magyar menekült Németországba, az előretörő bolsevik áradat elől. Elsősorban katonák, csendőrök, nemzeti elkötelezettségű politikusok, a társadalmi, gazdasági, kulturális, művészeti, stb. élet vezetői. A háború után, akik hazajöttek, legtöbben áldozatául estek, a faji bosszúnak és a kommunista „osztályharcnak.” 

A „hidegháború” éveiben, amikor felcsillant a remény, hogy sikerül felszabadítani a Szovjetunió által leigázott népeket, a Világban szétszórtan élő katonák szervezkedni kezdtek. 1948. okt. 23.-án  Klágenfurtban,  Zákó András tábornok összehívott 100 volt vezérkari tisztet és megalakították az MHBK-t. Ezt követően Ausztráliától - Kanadáig, és Dél-Amerikától az USA - án keresztül Európa legtöbb nagy államában,  98 szervezet jött létre több ezer taggal.

Jellemző, hogy 1956. októberében, Spanyolországban napok alatt összeállt egy főleg tisztekből álló harci egység, és bevetésüket Magyarországon, csak az amerikai diplomácia akadályozta meg.

1989.-ben az MHBK - nak még 72 működő szervezete volt. Vezetőjük New-York ban  vitéz Martofalvay Hugó volt, aki 1945-ben mint fiatal, Ludovikát végzett katonatiszt, az utolsó pillanatig harcolt a Vörös Hadsereg ellen, és ezt a főleg szellemi harcot folytatta évtizedeken át.

Helyettese a Párizsban élő Szén József volt, aki az Európai MHBK szervezeteit fogta össze. Újságjuk, a „Hadak Útján.” A Montreálban  rendszeresen megjelenő és az egész világon terjesztett.” melynek főszerkesztője napjainkig Borbás Károly.

 

1956-után több százezer ember menekült el az országból a kommunizmus visszatérése elől. Köztük több ezer olyan forradalmár, akikre, ha itthon maradnak, halálos ítélet, vagy hosszú börtön várt volna.

Ezek az elszánt harcosok alakították meg az USA-ban 1957 áprilisában a ”Magyar Szabadságharcos Nemzetőr Szövetséget. „

Első elnökük Király Béla tábornok lett. A kiváló katonatiszt a II. Világháború számtalan kitüntetését megkapta, nem csak a magyar, de a szövetséges hadsereg parancsnokaitól is.  A Rákosi érában halálra ítélték, de kegyelmet kapott. 1956-ban szabadult és a Nemzetőrség parancsnoka lett. November 4.-én a Hadsereg több száz ezredese és tábornoka közül egyedül Király Béla vette fel a harcot a félelmetes túlerővel és harcolva menekült ki nyugatra. - A többi tábornok és ezredes elárulva a forradalmat, esküjét megszegve letette a fegyvert. -

Helyettese Pongrátz Gergely lett, aki a Corvin-köz legendás parancsnokaként írta be nevét dicsőséges forradalmunk történetébe. / Ez  „ Corvin köz 1956” című  könyvében olvasható. /

A Szövetségnek minden olyan országban alakultak szervezetei, ahol nagyobb létszámú 56-os magyar forradalmár telepedett le.

Újságjuk a Münchenben megjelenő „NEMZETŐR.” A lapot az egész világon terjesztették, ahol magyarok éltek, Főszerkesztője vitéz Tollas Tibor csendőrtiszt volt, aki a II. Világháborúban is kitüntette magát, ezért a Rákosi érában börtönbe zárták. Vácon, a börtönben írta meg világhírű versét,

„Bebádogoztak minden ablakot.”

A Szabadságharcos Szövetség nevéhez fűződnek a Világ számtalan nagy városában emelt szebbnél szebb 56-os emlékművek és az évente ott megtartott megemlékezések október 23.-án, emlékeztetve az embereket az első és legjelentősebb antikommunista felkelésre.

E megemlékezések közül toronymagasan kiemelkedik Sulyánszky Jenő által évente szervezett Párizsi megemlékezés. Ezen a napon  néhány órára lezárják a város legfőbb  sugárútját a Champs-Élysées-t és francia katonazenekar és díszegység felvezetésével, vonulnak az emlékezők a Diadalkapuhoz, ahol a forradalmunkra emlékezve megkoszorúzzák az ismeretlen katona sírját.

A kommunizmus összeomlása előtt, a „Rab Nemzetek” fiai is csatlakoztak a magyar megemlékezéshez. Ez egyedülálló a Világon!

 

Az MHBK-val szoros kapcsolatban működött együtt a „Csendőr Bajtársi Közösség”, mely napjainkig minden évben megtartja összejövetelét a Cső-ség megalakulásának évfordulóján.

Vezetője v. Kiss Gábor, aki 1993-ban lelkesedéssel kapcsolódott be a hazai választási küzdelembe, hogy a kommunisták vissza ne térhessenek.

 

Az emigráció legradikálisabb antibolsevista szervezete a clevelandi központú

Hungária Szabadságharcos Mozgalom.  HSZM

Amíg az MHBK elsősorban a Horthy rendszer tisztjeit fogja össze, a Szab. harcos Szövetség az 56-osokat, addig a HSZM mindkét csoport legelszántabb, legradikálisabb tagjait tömöríti soraiba, közülük sokan 1944-45 ben is és 1956-ban is kivették részüket a bolsevizmus elleni küzdelemből.

Az idősebb harcosok, akik már a II. Világháborúban is harcoltak a kommunisták ellen, 1956 után örömmel fogadtál soraikba a forradalom fiatal harcosait.

Elszántságukra jellemző, hogy több fegyveres csoportot hoztak létre, rendszeres kiképzést, harci gyakorlatokat és lövészeteket rendeztek. Volt olyan ejtőernyős egységük, amelyik repülőgépet bérelt és gyakorolták az ejtőernyős ugrást, arra gondolva, / az 1960-as, 70-es években, / hogy egy esetleges nemzetközi összecsapás során, sor kerülhet Magyarország felszabadítására és ebben Ők is, ha kis mértékben is, de kivehetik a részüket.

 

Az 1960-ban HMSZ sikerét és tekintélyét három epizóddal jellemzem:

   1961-ben felhívással fordult a Világ magyarságához, az Erdélyi magyarság megsegítésére. A felhíváshoz 230 emigrációs magyar szervezet csatlakozott.

   1968-ban az elnökválasztási küzdelemben, George C. Wallace elnökjelölt kampányában jelentős szerepe volt a szervezetnek. A sikeres aláírásgyűjtő kampány mellett, az elnökjelölt választási kampányútját biztosító stáb 90 %- ban  a HSZM tagjaiból került ki, de a Wallace elleni merénylet meghiúsította elképzeléseiket.

   1979. február 26.-án,  a HSZM négytagú delegációja az ENSZ –ben számolhatott be arról, hogy  az egyetemes magyarságnak két képviselet van.  A Magyaroszági Kormány mellett, az összmagyarságot képviselő HSZM.

 

Elnökük Molnár Lajos , aki Nagyszülői részről rokona volt Mindszenty József Hercegprímásnak és 56 után menekülnie kellett.

Lapjuk a „SZITTYAKÜRT” ami 1993,-ban az itthoni választási küzdelem hónapjaiban a legnagyobb példányszámú / 10.000 / emigrációs újság volt.

Főszerkesztője Major Tíbor, aki 1956-után szintén menekülni kényszerült.

 

A HMSZ-el szoros együttműködésben szerveződött Kanadában a „ Kőrösi Csoma Sándor Társaság  Vezetője:  Anrekovics Péter.

 

Az USA-ban működő másik nagy országos szervezet, az 1984- ben alakult. „Amerikai Magyarok Országos Szövetsége” AMOSZ

Első elnöke: Pásztor László, aki már 1944-ben elkötelezte magát a bolsevizmus elleni harcra, amikor fiatal diplomataként lett a Külügy munkatársa a Németországi Követségen. 1956-ban menekült el Magyarországról és az USA-ban lett sikeres politikus.

Idős korára való tekintettel lemondott az elnökségről és átadta dr. Balogh Sándornak, aki Rákosi börtöneinek megismerése után 56-ban elmenekült. Az USA fogadta be, ahol az egyetem elvégzése után,  / Szakdolgozatát az 1956-os forradalomból írta. / egyetemi tanár lett.

A remélt hazai rendszerváltáskor 1990. után az AMOSZ is bekapcsolódott az itthon küzdők segítésébe, mindaddig, amíg volt remény a kommunisták visszatérésének megakadályozására.

 

Ausztráliában az egyetlen nagy példányszámú magyar hetilap az „Ausztráliai Magyar Élet” körül tömörültek az ott élő magyarok. A lap főszerkesztője Csapó Endre, aki elkötelezett nemzeti érzésű lévén, ebben a szellemben szerkesztette a lapot. Így az Ausztráliában élő magyarság döntő többsége ebben, a lap által irányított nemzeti szellemben „nevelődött.” Ebben nagy szerepe volt az Ausztráliai MHBK szervezetének, melyek tagjai, a legrégebbi és jelentős létszámú magyar „telepesek voltak.

 

A Nemzeti Emigrációnak a fenti szervezetein kívül, voltak olyan nem csak országosan, de világszerte is ismert tagjai, akik minden szervezet felett állva, de minden szervezet által elismert és tisztelt tagjai voltak a nemzeti emigrációnak:

Wass Albert író-költő. USA

Badinyi Joos Ferenc történész, író, Argentína

Szeleczky Zita színművésznő USA

Dr. Érdy Miklós Kelet-kutató USA

Dr. Marácz László történész Hollandia

Nagy Ákos kutató biológus Ausztrália

Nádas Gyula a Magyar Találkozók szervezője USA

Serényi István  „ A sportoló utazó nagykövet” Ausztria

Radics Géza, író, történész USA 

Sisa István, író, politikus USA

Kossányi Miklós Az amerikai magyar rádió és TV. vezetője.

 

A Nemzeti Emigráció elkötelezett lapjai, 1994-ben, melyek folyamatosan és következetesen kiálltak a kommunizmus elleni elméleti harc, és a nemzeti gondolat terjesztése mellett.

 

       Cím:                               Kiadás helye :                          Főszerkesztő :

 

NEMZERŐR                         München                                  Tollas Tibor

Magyarok Vasárnapja          Los Angeles                               Zas Lóránt

Ausztráliai Magyar Élet       Melbourne                                 Csapó Endre

SZITTYAKÜRT                 Cleveland                                   Major Tibor

Ameirkai-Kanadai M. Élet   Akron                                        Dömötör Tibor

Hadak Útján                         Torontó                                      Borbás Károly

Új Világ                               Los Angeles                               Molnár Viktor

DUNA                                 Svájc                                           Gilde Barna

Magyar Holnap                    New-York                                  Hóka Ernő

Ősi gyökér                           Buenos Aires                              Badinyi J. Ferenc

24. óra                                 Montreál                                      Tóth Judit

 

Tisztelt Olvasók! A fenti írás csak nagyon rövid és vázlatos ismertetőt nyújt arról a nagyszerű és áldozatos munkáról, amit az a néhány ezer önzetlen és határozott, nemzeti érzésű hazafi végzett, honvágytól gyötörve, sokszor a hontalanság nehéz terhével.

Az elmúl 23 év politikusainak és történészeinek a bűne, hogy a lakósság nagy része, főleg a fiatalok, semmit nem tudnak, arról, hogy 1945 és 2000 között volt egy emigráció, amelyik többet tett a Nemzeti gondolat fennmaradásáért, mint az 1945 utáni kormányok bármelyike!

 

Most rendezem sajtó alá több száz oldalas, nagyon sok dokumentummal, fotóval   és több száz névvel új könyvemet, mely részletesen ismerteti azt, aminek a rövid kivonatát fentebb olvashatták.

Kérem, figyeljük együtt, hogy a rendszerváltás /?/ után, és még inkább a választófülkék forradalma után, akad e kiadó, amelyik fel meri vállalni a nemzeti emigráció küzdelmeit bemutató könyv kiadását, amit a liberális és kozmopolita, történelemhamisító média és politikusok nem csak elhallgattak az elmúlt 23 évben, de gyakran szélsőségesnek, jobb oldalinak, nem egyszer fasisztának neveztek.

 

                                                                      Szalay Róbert történelemtanár

                                                                       CA-00-12 sz. politikai elítélt