Az elszabotált rendszerváltás IX.

Szégyen

 

Az 1990-es választások után két - három évvel, már nyilvánvaló volt, hogy az Antall kormány bűnös, lagymatag, / ha csak nem tudatos / politikájának

Következtében, a helyükön hagyott kommunista középkáderek úgy elszemtelenedtek és bomlasztó tevékenységük annyira érezhető volt, hogy kiderült, hogy nem a kutya csóválja a farkát, hanem az ellenzéki farok, /SZDSZ és MSZP / csóválja a hatalmon lévő /MDF / kutyát.

 

Az 1994-es választások közeledtével egyre jobban érezhetővé vált, hogy a remélt rendszerváltás körül valami nincs rendben. Elmaradt a beígért nagytakarítás, - de még a kistakarítás is. - Megkezdődött a privatizációnak nevezett szabadrablás, a Nemzeti vagyonnak a volt kommunisták, és rabló-   kapitalisták  kezére való átjátszása és megakadályozása annak, hogy a Nyugaton élő nemzeti érzésű emigránsok hazatérhessenek és bekapcsolódhassanak az itthoni politikai, gazdasági, diplomáciai, stb. életbe.

Ez utóbbi sunyiságát és aljasságát három rövid példával támasztom alá:

 

1.     Diplomácia. Hazánknak közel 100 országgal volt különböző fokú diplomáciai kapcsolata. Nagykövet, követ, konzul, stb. Ezeket a posztokat a kommunista években a megbízható elvtársakkal töltötték be. Pl. Nyugdíj előtt álló országos főelvtársat nagykövetnek neveztek ki. Alacsonyabb beosztású elvtársak, tábornokok, főrendőrök, lettek az attasék, konzulok, de még a jó összekötetéssel rendelkező egyszerű elvtársaknak is jutott, egy-egy irodavezetői, gépkocsivezetői vagy hasonló beosztás. Természetesen 3 – 4 évi szolgálat után az ezzel járó magas nyugdíjat kapták.  Arról nem is beszélve, hogy legtöbbször ezek az elvtársak nyelvet alig beszéltek és így tolmácsot is kellett mellettük alkalmazni.

Egy igazi rendszerváltásnál, ezeket az elvtársakat azonnal le kellett volna váltani és helyükbe olyan volt emigránsokat  kinevezni, akik anyanyelvi szinten beszélték az adott ország nyelvét, évtizedes, gazdasági, politikai, üzleti, baráti kapcsolatokkal rendelkeztek és még fizetést sem kértek volna, mert önként és büszkén szolgálták volna, azt a Magyarországot, amiért évtizedeken át küzdöttek az emigráció éveiben.

E helyett, Minden elvtárs a helyén maradt. Az emigráns, csak akkor jöhetett haza végleg, ha volt itthon bejelentett lakása. Különben csak látogatóba,

 

 

 

2.     Honvédség. 1990 után Für Lajos lett a Honvédelmi Miniszter. Ekkor a 

Honvédség vezető beosztású tábornokai, ezredesei, csapatparancsnokai azok voltak, akik 1956 után, mint megbízható elvtársak végig kiszolgálták a Kádár rendszert. Még a politikai tisztek és függetlenített pártmunkások is a helyükön maradhattak.

Pedig az emigrációban több száz olyan katonatiszt volt, akik 1945-ben és 1956-ban bizonyították, hogy „ A Haza mindenek előtt.” Igaz ezek már 60-70 évesek voltak, de szívesen szolgáltak volna még 2-3 évet, hogy a Honvédségből kineveljék a kommunista mételyt. Erre nem volt szükség!

Papíron ugyan előléptették ezeket a tiszteket főtiszteknek, de gondosan ügyeltek arra, hogy eszükbe ne jusson reaktivizálást kérni, pedig ekkor még sok 60 éven felüli nyugdíjas tábornok és ezredes szolgált a honvédségben.

 

3. Gazdaság. Igaz, hogy a Nemzeti Emigráció soraiban nem volt sok                                                                                                              

milliomos, de a sok 10 és 100 ezer, és néhány több millió dolláros vállalkozó hazatérése sokat lendített volna az ország gazdasági helyzetén. Arról nem beszélve, hogy hozták volna magukkal a nemzetközi összeköttetéseiket és üzleti kapcsolataikat, tapasztalataikat.  Természetesen hozták volna azt a nemzeti érzést is, aminek szellemében éltek az emigrációban évtizedek óta.  Erre azonban itthon nem volt szükség. Inkább lemondtak a gazdasági előnyökről, és különböző kifogásokkal akadályozták az emigráció tagjainak hazatérésér és bekapcsolódását a gazdasági életbe.

Arról nem is beszélve, hogy a becsületes, hazatérő nemzeti érzésű magyarok mellett nem tehették volna meg a nemzeti vagyon szemérmetlen elherdálását.

 

Tehát, a Nemzeti Emigráció tagjai előbb érezték és látták annak a következményeit, hogy az 1994. évi választásokon visszatérhetnek a hatalomba a kommunisták, ha a nemzeti erők nem fognak össze, de az itthoni helyzetet látva erre nem sok remény volt.

Ezért a Nemzeti Emigráció vezetői, 1992.-ben Clevelandban összejöttek és elhatározták, hogy segítségére sietnek a hazai nemzeti erőknek.  Tapasztalataikat és korlátozott anyagi lehetőségeiket rendelkezésre bocsátva, megkísérlik létrehozni azt a nemzeti egységet, amit szembe lehet állítani az egyre erősödő kommunista és liberális kozmopolita erőkkel az 1994-es választásokon.

 

Nádas Gyula javaslatára, aki testvérével együtt évtizedek óta a magyar találkozók szervezője volt, felkérték Bánkuty Gézát, hogy átmenetileg térjen haza Magyarországra és próbáljon létrehozni egy olyan szervezetet, amelyik összefog minden kommunistaellenes erőt és egy listán indulva a választásokon, legyőzhetik a kommunistákat és csatlósaikat.

 

Bánkuty Géza az 50-es években, mint a Honvéd Sportszázad tagja sokszoros motoros bajnok volt.  1956-ban részt vett a forradalomban és menekülnie kellett. Az USA fogadta be, ahol szorgalma révén diplomát szerzett és sikeres üzletember lett. Floridai gyára jövedelmének jelentős részét a magyar nemzeti ügy szolgálatának ajánlotta föl.

1992 végén hazajött és létrehozta a Magyar Egyeztető Testületet / MET / Lakását berendezte irodának, - Ő, feleségével szállodába költözött, - és az iroda vezetésére, több emigrációs vezető javaslatára, / Nádas Gyula, Lassan György, Martonfalvay Hugó, Dömötör Tibor / engem kért fel irodavezetőnek.

 

Első feladatom volt az Iroda berendezése. Bútorok, két telefonvonal, fax, stb. 

/ Az Internet akkor még jóformán ismeretlen volt. /

 

Ezután kezdtem felkeresni azokat a barátaimat, harcostársaimat, volt börtöntársaimat, és akiket az utóbbi 2 – 3 évben úgy ismertem meg, hogy az igazi, megalkuvás nélküli rendszerváltásnak odaadó hívei és hajlandók még egy utolsó nagy nekirugaszkodásra, hogy az emigráció segítségével talán meg tudjuk akadályozni a kommunisták visszatérését a hatalomba.

 

Megérdemlik, hogy neveik az utókornak meg legyenek örökítve:

 

Magyarországról:

Dénes János. Elszánt 56-os országgyűlési képviselő, börtöntárs

Kunszabó Ferenc. 56-os börtöntárs, a „Hunnia” főszerkesztője.

Dr. Nagy László. Minden megvádolt ellenzéki önzetlen védője, kiváló szónok.

Szilassy György. Az MDF-ből kizárt országgyűlési képviselő.

Zacsek Gyula.   Az MDF-ből kizárt képviselő, a „PIAC Párt alapítója.

Hasznos Miklós   Országgyűlési képviselő KDNP.  1956-os MUSZ -os

Király B. Izabella.  MDF-ből kizárt  képviselő.  Magyar Érdek Párt alapítója.

 

Külföldtől:

Bánkuty Géza. USA a MET életre hívója.

Magos István.  Kanada, az ottani 56-os Szövetség Elnöke

Helm Árpád  USA Hungária Szabadságharcos Mozgalom

Zolcsák István    Brazília.  Erdélyi Világszövetség.

Német István Francia ország, 56-os Nemzetőr Szöv.

Piffkó András Németország  Cenrtal -  Verband vez.

Tollas Tibor. Németország, „Nemzetőr”  főszerkesztője.

Kindernay István Svájc  56-os nemzetőr szöv. EU.-i titkára.

 

Miután a feni tagok közül egy hét tagú elnökséget választottak és megtörtént a bírósági bejegyzés, az összes jelentősebb napilapban a következő felhívás jelent meg:  

 

                                                                            

 

 

 

 

 

 

                                                                                Ébredj hazám, mert, ha most nem ébredsz

                                                                                                                          Soha többé nem lesz ébredésed.

                                                                                                                                                               ………

                                                                                                                    Könnyű bánni külső elleninkkel,

                                                                                                                    Ha kivesznek a belső bitangok.

                                                                                                                    Félre most lant, futok a toronyba

                                                                                                                    Megkondítom azt a vészharangot.

 

                                                                                                                           Petőfi.  1849. augusztus

 

                                  Felhívás

 

                             A nemzeti pártok vezetőihez

 

Bíró Zoltán társelnök NDSZ                                    Dr.  Pozsgay Imre társelnök NDSZ

Csurka István társelnök MIÉP                                  Dr.  Surján László elnök  KDNP

Dr. Für Lajos elnök  MDF                                       Szabó János elnök  EKP

Horváth Lajos társelnök MIÉP                                Dr. Torgyán József elnök FKGP

 

                                Magyarország bajban van!

 

Nyomatékosan kérjük, hogy a nemzet erői, - minden más szempontot félretéve, -

                           üljenek tárgyalóasztalhoz, fogjanak össze!

                         Elég volt a kommunisták fenyegetőzéseiből!

             Elég volt a liberálisok hataloméhes, harsány tolakodásából!

Elég volt a közszolgálati intézmények, rádió, televízió, és a sajtó jobbára a visszarendeződést

                                              szolgáló  árulásaiból!

 

                                Felelősségünk történelmi!

 

                                     Kérjük, hogy azonnal cselekedjenek!

            Ezen felszólításunk alapján nyilvánítsák ki, hogy a nemzeti erők               

                                   Összefogására fognak törekedni!

Erre a kinyilvánításra a szavazópolgárnak, a választások előtt és nem után van szüksége!

 

Csatlakozásoddal erősíted felhívásunkat!

Kérjük a helyi kezdeményezések elindítását!

 

                              Az ajánló közéleti személyiségek és egyesületek nevében:

 

                                                                                          Magyar Egyeztető Testület

                                                                                          1054. Bp. Széchenyi u. 1/d

                                                                                           Tel / fax:  269-5437

 

 

 

 

 

Ezt követően több száz levelet írtam azoknak a sorstársaimnak, harcostársainak és barátaimnak, akiket még a börtönben, később a POFOSZ szervezőtitkáraként, a nemzeti újságok előfizetőiként és a külföldi útjaimon ismertem meg.

 

Kedves Barátaim, Bajtársaim!

 

Ti a nemzeti gondolatnak és az igazi rendszerváltásnak elkötelezett harcosai vagytok. Most érkezet el, az utolsó, döntő rohamnak az ideje! Amennyiben az 1994-es választáson nem sikerül a liberális, kozmopolita, posztkommunista baloldalt lesöpörni a politikai palettáról, akkor vége álmainknak, az igazi rendszerváltásnak, az erős 15 milliós magyar nemzeti állam megteremtésének.

Erre meg van az esélyünk, ha sikerül a lakósság 80 %.át kitevő kiábrándult, passzív tömeget felráznunk és felébreszteni lelkiismeretüket, hogy menjenek el szavazni és a Nemzeti Egység jelöltjeire szavazzanak!

Ezért jött létre a Magyar Egyeztető Testület, /MET /, hogy minden nemzeti erőt  egy táborba tömörítsen és a választásokon döntő sikert érjen el.

Ebben a küzdelemben Nektek is van szerepetek! Mindenekelőtt a MET által küldött propagandaanyagokat, / tájékoztatók, plakátok, újságok, stb. / terjeszteni, eljuttatni azokhoz, akik azt kérdezik, hogy „kire szavazzunk?”

További feladatotok, a saját környezetetekben számba venni a megbízható, nemzeti érzésű  embereket és ha összejön 20-30 ember, hívjatok meg egy előadót Budapestről, aki tájékoztat a legfontosabb eseményekről, feladatokról. Gyűjtsétek össze, hogy helyileg alkalmas-e arra a posztra, amit betölt a polgármester, önkormányzati tag, tisztviselő, stb. és, ha nem, ki lenne jobb, a feladat ellátására.

Egymás között ne vetélkedjünk, mert olyan kevesen vagyunk. Minden emberért kér. Egymás közötti veszekedéseinknek, csak ellenségeink örülnek. Ők soha nem bántják egymást.

Tehát kérem, hogy a címetekre eljuttatott anyagot juttassátok el olyan igaz magyarnak, akik azt megérdemlik, elolvassák, továbbítják  és aszerint cselekszenek.

Vegyétek fel a kapcsolatot a Bp.-i MET irodával írásban, vagy telefonon.

Címünk:

Magyar Egyeztető Testület

Bp. Széchenyi u.  1/D  V. e. 80.

Tel:  269-5437  fax: 269- 5378

                                                                                   Baráti üdvözlettel:

                                                                                     Szalay Róbert

 

 

 

 

 

 

A fenti két dokumentumból világosan és egyértelműen rajzolódott ki a MET célja és elképzelése.

Amennyiben egy listán indul minden, magát nemzetinek mondó párt, biztos a győzelem, mert egyetlen szavazat sem vész el.

Amennyiben nem jön össze az egység, az 5 % - ot el nem ért pártok eleve ki vannak zárva a Parlamentbe jutás lehetőségéből és a bent maradók feltétlenül kisebbségben  maradnak.

Tehát meg volt a cél és a feladat.

Ezt érezte át a nemzeti emigráció, amikor támogatta a MET munkáját.

 

Nem érdektelen, hogy az idős írófejedelem Wass Albert 1994-ben miként látta a távolból az itthoni helyzetet és versével miként segítette a MET munkáját.

 

           Ébredj Magyar

 

Nemzetemet dúlta már tatár,

Harácsolta török, 

uralkodott fölötte osztrák,

lopta  oláh, rabolta cseh.

Minden szomszédja irigyelte mégis,  

mert  keserű sorsa 

istenfélő  nemzetté kovácsolta.

Becsület, tisztesség,

példaképe volt 

egy céda Európa közepén.

 

Mivé lett most?

Koldussá vált felszabadult honában,

Zűllött, idegen eszmék napszámosa!

Megtagadva dicső őseit

árulja magát minden utcasarkon 

dollárért, frankért, márkáért

amit idegen gazdái odalöknek neki.

Hát magyar földön már nem maradt magyar,

ki rácba szedné

ezt az ősi portán tobzódó  

sok száz idegent?

 

 

 

Ébredj magyar!

Termőfölded másnak terem!

Gonosz irányba sodor

ez a megveszekedett új történelem.

 

Ébredj magyar!

Országodon kufárok osztozkodnak

S maguk gyártotta demokráciában

mint a birkát akolba hajtanak.

 

Rabtartóid és leszármazottjai

Kik raboltak, öltek, véredet vették,

ma mástól rabolt palotában élnek.

 

Szétterelnének száz apróka pártba,

hogy  szavazatod feldarabolódjon,

s egy kisebbség, felzárkózva keményen, 

a többség felett uralkodhasson.

 

Gyermekeid lelkéből már kiöltek

tisztességet, Istent és hazát

 

Volt kínzólegény, ma demokráciára

 tanítja az unokád.

 

Szabadságról rikácsol a lopó

a fosztogató igazságról fecseg.

 

 

A következő hetek, hónapok kiemelkedő sikereket hoztak. Minden megszólított párt elküldte megbízottját, a MET heti elnökségi üléseire. Ezeken, elvben mindenki egyetértett a MET elképzeléseivel.

A MET  Irodában tolongtak a segíteni akaró egykori  üldözöttek és a segíteni akaró nemzeti érzésű önkéntesek. Rövidesen ellepték az országot a MET röplapjai, plakátjai. Az emberek egyre többen kezdték megismerni a MET létét és programját és azok a nemzeti érzésű emberek, akik tisztában voltak a választási mechanizmusban, biztosak voltak az egységesen fellépő jobboldal győzelmében.

 

A nemzeti emigráció újságjai kivétel nélkül a MET mellé álltak, és írásaikkal támogatták az egység gondolatát. Több száz példányt küldtek rendszeresen Magyarországra ingyenes szétosztásra. Ezek közül kiemelkedett a Szittyakürt, a Clevelandi Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja, mely egy Floridában élő nemzettestvérünk Somogyi Zoltán felajánlása nyomán, ezekben a hónapokban 10.000 példányban került szétosztásra. De ezres nagyságrendben került itthoni utánnyomásra, Los Angelesből a Magyarok Vasárnapja, és az Új Világ,  Akronból,  az Amerikai-Kanadai Magyar Élet. Münchenből a Nemzetőr.

Ausztráliából az Ausztráliai Magyar Élet.

 

1993 karácsonyán az „56- os Szövetség” budapesti és vidéki szervezetének

tagjai az elnökeik javaslata alapján, a börtönben töltött éveket figyelembe véve, a MET Elnökségtől  3-5.000 Ft segélyt kaptak. Ezt látva a volt üldözöttek százezrei és a velük együtt érzők világosan láthatták a MET politikai elkötelezettségét.

Minden jel arra mutatott, hogy a tömegek tudatában megfogant a gondolat az összefogás szükségességére.

A MET ismertsége és népszerűsége felcsillantotta a reményeket a választások megnyerésére

Ezt a tömeghangulatot egyetlen példával érzékeltetem.

 

Clevelandban, - mint minden éven – Nádas Gyula ebben az évben is összehívta a Magyar Világtalálkozót. Meghívást kapott a MET hazai küldöttsége is.

A Ferihegyről induló MALÉV gép turista osztályán foglalt helyet a küldöttség kilenc tagja. Alig emelkedett a gép a magasba, amikor két légikisasszony odajött a küldöttség tagjaihoz és közölték, hogy a kapitány meghívására a küldöttség tagjai fáradjanak át a gép első részében kialakított Biznisz osztályra. Ugyanis itt sokkal kényelmesebb és jobban ellátott részleg volt kialakítva. Természetesen itt az árak a duplájába kerültek, ezért a részleg most üres volt.

A kapitány szívélyesen és udvariasan üdvözölte a küldötteket és felajánlotta, hogy az úton legyünk a vendégei. Mikor megkérdeztük, hogy minek köszönhetjük a megtiszteltetést, azt válaszolta, hogy a jövendő kormány néhány tagját, és az ország jövendő vezetőit tiszteli meg személyükben.

A tiltakozás ellenére kijelentette, hogy ismeri az ország hangulatát és biztos benne, hogy a választásokat az egységesen fellépő nemzeti erők fogják megnyerni. A hosszú úton több alkalommal kijöttek közénk a gép tisztjei és hosszan elbeszélgettünk. Jólesett a bizalom!

 

Clevelandban hatalmas lelkesedés fogadta a küldöttséget. A nagy  díszteremben a meghívottak százai felállva, tapsviharral köszöntötték a MET küldötteit, miközben felmentek az ünnepi emelvényre bemutatkozni  és röviden ismertetni az otthoni helyzetet.

A néhány napos ott tartózkodás és látogatás a közeli, magyarlakta városokban, valóságos diadalmenet volt.

Hazatérve, a Ferihegyi repülőtéren sajtótájékoztatón ismertették a küldöttek az út eredményét és adták át a sajtón keresztül az itthoni magyaroknak, az egész Világ magyarságát képviselő Magyar Találkozó résztvevőinek üdvözletét.

 

Azonban, amikor sor került volna a választási párt nevének megválasztására és a közös képviselőjelöltek megnevezésére, a már Parlamentben lévő pártok vezetői visszakoztak. Úgy gondolták, hogy saját nevükön indulva, a nemzeti erők lelkesedését látva több képviselőt nyerhetnek, mint egy közös győzelem utáni osztozkodáson.

A választás eredményei közismertek! Az egységben csalódott választók kevesebben mentek el szavazni. Így, mint az előre látható volt. Az 5 %- ot el nem ért pártok eleve kiestek, az állva maradtak pedig szánalmasan leszerepeltek!

 

      Mindem kommentár nélkül, az 1994. évi választás számai:

 

           MSZP                  209 képviselő                    54.1 %

           SZDSZ                  69                                   17.6 %

           MDF                      38                                     9.8 %

           FKGP                     26                                    6.7 %

           KDNP                    22                                    5.7 %

           FIDESZ                 20                                     5.1 %

 

29 ellenzéki pártra leadott közel egy millió szavazattal egyetlen független képviselő jutott a Parlamentbe.

 

Tehát a MET egy éves megfeszített munkája a több millió hazai és külföldön élő nemzeti érzésű magyar vágya és reménye foszlott semmivé, azoknak a pártvezetőknek a megbocsáthatatlan bűneként, akik szégyenszemre nem voltak hajlandóak megteremteni a felajánlott nemzeti egységet.

 

Ez volt a rendszerváltás elszabotálásának csúcspontja!

 

A kommunisták diadalmenettel tértek vissza a hatalomba! 54%-os abszolút többséggel, akár egyedül is kormányt alakíthattak volna

Azonban az ellenzéki /?/ SZDSZ most mutatta ki igazi énjét. Lepaktált a kommunistákkal és együtt alakítottak kormányt. Így a 2/3- ot is meghaladó

72%-os többséggel bármit megtehetett. Még azt a luxust is, hogy leghűségesebb csatlósát, a FIDESZT az ellenzék soraiba építette be. / Ez jó húzásnak bizonyult, amit a jövő bizonyított be! /

 

A magukat nemzetinek mondó, Parlamentben maradt pártok, pedig szégyenszemre belesimultak a posztkommunisták és liberális kozmopoliták által megálmodott demokráciába /?/ és szabad versenyes rablókapitalizmusba.

Kezdetét vehette az ország vagyonának szinte teljes szétrablása. A nemzeti gondolat és annak képviselőinek üldözése. A XX. század történelmének módszeres meghamisítása, és mindaz, aminek káros következményeit napjainkban is nyögjük.

Azok a vezető kommunisták, akik az előző években nyugdíjba lettek küldve, most, mint „tanácsadók” tértek vissza és jó pénzért szolgálták a szívükhöz oly közelálló rendszert. A „ forradalmi /?/ szervezetek pedig melyek a Nádor u. 36-ba lettek összeterelve, Boross Péter irányításával támogatták a kormányt.

E forradalmi szervezetek vezetői, állandó belépővel rendelkeztek a Parlamentbe. Többen tegező viszonyban a legfőbb kommunista vezetőkkel. Hullottak is a Nagy Imre és Maléter Pál kitüntetések a nemzeti ünnepeken ezekre a „forradalmárokra.” Ott is nyüzsögtek minden alkalommal Göncz Árpád körül és „képviselték” /?/ az 56-os forradalmárokat, azok, akik 1956 október 23. és 28. Között, csak lőtték és lövették az „ellenforradalmi banditákat „ és november 4.-én puskalövés nélkül tették le a fegyvert.

 

Remélem lesz olyan fiatal történész és kutató, aki fenti írásaimhoz hasonlóan feldolgozza a Horn, Orbán, Medgyessy,  Gyurcsány, Bajnai kormányok ténykedését és megörökíti azt a történelem számára.

 

A választófülkék forradalmának kormányáról, a 2014-es választások fognak véleményt nyilvánítani.

 

                                                                        Szalay Róbert történelemtanár

                                                                         CA-00-12 sz. politikai elítélt