A történelemhamisítókat pedig, le kell leplezni!

 

                         Az elszabotált rendszerváltás I.

                                                 Monor,  Lakitelek

 

Ronald  Reagent 1981-ben  és 84-ben Elnökké választották az Egyesült Államokban. A hatalmas népszerűségnek örvendő Elnök, meghirdette a „Csillagháborús” programját, melynek a lényege az volt, hogy az ellenség atombombákat hordozó rakétáit még a világűrben meg kell semmisíteni. Az ellenség pedig nem volt más, mint a „Gonosz Birodalma.”

 

A Szovjetunió megpróbálta felvenni a versenyt az USA-val, de ez a program olyan hatalmas összegbe került, amibe a szovjet gazdaság belerokkant. Ezt látta be Gorbacsov és felajánlotta a tárgyalásokat a kölcsönös korlátozott leszerelésre.

Így került sor 1986 október 11.-én a Reagen - Gorbacsov csúcstalálkozóra. Ennek lényegét azzal az egy mondattal lehetne jellemezni, amikor Reagen azt mondta: Gorbacsovnak: „ Elnök úr bontsa le a falakat!”

Így, a szovjet expanziós tervek feladása után, a hidegháborús éveket felváltotta az enyhülés politikája.

Ezt ismerte fel jó érzékkel, egy magyar származású zsidó milliomos, Soros György  és meghirdette a „Nyitott társadalom” politikáját. Ez nem volt más, mint a kapitalista, liberális, kozmopolita eszmélnek a határokon átívelő terjesztése. Ennek  érdekében két Intézetet hoztak létre a New Yorkit és a Budapestit. Összesen 21 irodát nyitottak a különböző országokban, köztük a Szovjetunióban és a Kelet-Európai államokban.  Az Intézet egyben Alapítvány is volt, mely hatalmas összegekkel támogatta a különböző programokat.

Példaként megemlítem, hogy a Magyar Iroda az évek folyamán 150 millió dollár, / ez kb. 30 milliárd Ft, / fölött rendelkezett. A magyar iroda vezetője az alapítványi támogatások, a külföldi ösztöndíjak  odaítélője, elsősorban Vásárhelyi Miklós volt és legfőbb  segítője Litván György.

Jó lenne, ha akadna Hazánkban egy olyan tollforgató ember vagy kutató, aki feltárná teljes egészében ennek a nemzet /nemzetek / szempontjából káros szervezetnek a működését. Nem véletlen, hogy több ország be sem engedte, vagy kitiltotta a Soros Alapítványt, felismerve annak káros következményeit a nemzeti eszme, a nemzeti gazdaság szempontjából.

 

- Itt hívom fel a figyelmét a Kurucinfó tisztelt olvasóinak, hogy a következő írásaimban jól jegyezzék meg a felmerülő neveket, mert az elmúlt 25 év  politikájának az irányítása, a remélt rendszerváltás elszabotálása, döntő mértékben ezekhez a nevekhez fűződik. –

 

 

 

Az enyhülés első érezhető jele itthon, az 1985. Június 14-16.-i  Monori találkozó volt. Itt jöttek össze azok az írók, művészek, politikusok, akik szemben álltak a diktatórikus kommunista Kádár rendszerrel. Ezért több 1956 után elítélt is résztvevője volt a találkozónak. Ekkor még egységes volt a „demokratikus ellenzék” ami megmutatkozott a résztvevők és hangadók személyében:

Donáth Ferenc, Csurka István, Bauer Tamás, Csoori Sándor, Kis János, Solt Ottilia, Vásárhelyi Miklós, Litván György. Szabó Miklós, Lezsák Sándor, Demszky Gábor,  Tamás Gáspár Miklós,

 

Azonban a különböző nézeteltérések már kezdettől fogva megmutatkoztak, hogy kik azok, akik megelégednének a kommunista rendszer bukása után egy demokratikus, nyitott társadalom létrejöttével és kik azok, akik radikális változások után, egy nemzeti alapokon álló társadalmat szeretnének.

A szembenálló vélemények két év alatt annyira eltértek, hogy a Monori szellemből kiábrándult, nemzeti érzésű résztvevők kiváltak és 

 1987. szeptember 27.-én Lakiteleken, Lezsák Sándor ottani tanító telkén felállított sátorban 181-en összejöttek, hogy megbeszéljék azokat a kérdéseket, melyek túlléptek a Monori követeléseken. A Lakiteleki találkozó szervezői: Lezsák Sándor, Bíró Zoltán, Fekete Gyula, Fűr Lajos, Kiss Gy. Csaba, Csoori Sándor és Csurka István.

Ezen a találkozón ott volt még Konrád György, aki a Monori szárnyat képviselte és Pósagay Imre, aki a Hazafia Népfront részéről volt jelen.

 

Nem érdektelen megjegyezni, hogy ez a találkozó sem volt teljesen egységes, mert pl. 50 fő jelentkezett hozzászólásra, de közülük később csak 20 fő lépett be az MDF-be.

 

Ebben az időben alakult meg a Soros Alapítvány támogatásával a Történelmi Igazságtétel Bizottság, a TIB, mely megérdemli hogy megalakulásával és tevékenységével bővebben foglalkozzunk, mert ez volt, a rendszerváltás  elszabotálásának és a történelem meghamisításának az eszmei fellegvára.

 

A 80-as évek elejétől különböző lakásokban összehívott csoportok folytattak beszélgetéseket 1956-al kapcsolatban. Ezeknek a beszélgetéseknek az összehívói és hangadói voltak: Halda Aliz, Vásárhelyi Miklós, Mérei Ferenc, Göncz Árpád, Litván György, Hegedűs B. András, Mécs Imre.

1986-ban Eörsi István lakásán egy tudományos konferenciára gyűltek össze, zömmel a fent nevezettek. A konferencia lényeges mondanivalója az volt, hogy a várható változások, a demokratikus átmenet nem oldhatók meg 56 nélkül.

Végül, 1988. Március 1.-én Hegedűs B. András lakásán,  Vásárhelyi Miklós, Kozák Gyula, Hegedűs B. András és Litván György hivatalosan megalakította a Történelmi Igazságtétel Bizottságot.

Később a négy fő kibővítette az alapító tagok számát. Így Május 1.-én már, Mécs Imre, Eörsi István, Gyenes Judit / Maléter volt özvegye ,/ Halda Aliz, Göncz Árpád is felkerült az alapítók listájára. És, hogy igazi forradalmár is legyen az alapítók között, beszervezték Rácz Sándort, Fónay Jenőt és Dénes Jánost, akik hosszú, /15 éves/ büntetésükkel hitelesítették a TIB forradalmiságát.

Itt jegyzem meg, hogy ez a három forradalmár rövid időn belül, kiábrándultan hagyta ott a forradalmat eláruló, megalkuvó társaságot.

 

A TIB fő szervezője és hangadója Hegedűs B. András volt. Ügyes húzással beszervezte a TIB-be Darvas Ivánt és Mensáros Lászlót. E két híres és népszerű színész neve sok hívet szerzett a TIB-nek, olyanokat, akik nem néztek, vagy nem láttak a kulisszák mögé.

Azonban a TIB egyik legügyesebb húzása az volt, amikor a Párizsban élő magyarok, és az akkori Párizsi Polgármester  Chirac közreműködésével, a híres Pere-Lachaise temetőben, 1988. Június 16.-án Nagy Imre és társainak kivégzése évfordulóján felavattak egy képletes Nagy Imre sírt. Erről az eseményről az egész nyugati világ tudomást szerzett.  Ebben már jelentős szerepe volt a Soros féle Nyitott  Társadalom irodáknak is, akik a liberális tömegtámogatás eszközei révén hozták a világ tudomására, hogy az 1956-os forradalom hősei és mártírjai

Nagy Imre és mártírtársai voltak.

A 400 kivégzett és 22.000 bebörtönzött forradalmárról,  a 3.000 hősi halottról, a 20.000 sebesültről és a 200.000 menekültről alig esett szó. Csak az öt mártírról, mint a kommunista és szovjetellenes forradalom hőseiről /?/  szóltak a méltató híradások. Azt elfelejtették megemlíteni, hogy mind az öt mártír évtizedeken keresztül hithű kommunista volt, a FORRADALOMÉRT semmit nem tettek, de Kádáréknak kapóra jött, hogy a reformer vetélytársak nevét, egy koncepciós perben össze tudták mosni az „ellenforradalommal. 

Kivégzésük a kommunisták egymás közötti marakodásának „eredménye” volt.

 

Ez a nagy nemzetközi sajtókampány volt az alapja, a következő évi temetésnek, a Hősök terén, ami a magyar közvéleménnyel akarta ugyanazt elhitetni, amit a Pere-Lachaisei temetés akart a világ közvéleményével.

 

Időközben  Lakiteleken megtartották a második találkozót és 1988. Szept. 3.-án

400 fő egyhangú szavazatával megalapították a Magyar Demokrata Fórumot

Az alapító tagok: Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoori Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Fűr Lajos, Joó Rudolf, Kiss Gy, Csaba, Lezsák  Sándor. 

 

Ezt látva, a  Monori Találkozó szélsőségesen liberális tagjai :

Bauer Tamás, Pető Iván, Solt Ottilia. Tamás Gáspár Miklós. Kőszeg Ferenc, Magyar Bálint, Demszky Gábor irányításával, 1988. November 13.-án a Jurta Színházban megalapították  Szabad Demokraták Szövetségét / SZDSZ /

 

 

 

A TIB  lagymatag megalkuvó 56-os politikájának ellensúlyozására jött  létre

1989. Február első napjaiban a Politikai Foglyok Szövetsége, ami POFOSZ néven vált közismerté. Fónay Jenő és Forgács Ferenc, a  Frankel Jenő utcai lakásban hívta össze azt a 10 volt 56-os politikai foglyot, akikkel bejegyeztették a szervezetet.

A központ, Fónay Jenő lakása volt, ahol a tagok gyülekezni kezdtek. A hónap végén már 98  tagja volt a szervezetnek, február 27.-én én voltam a 99. belépő. Ekkor még a tagok döntő többsége azokból a politikai foglyokból állt, akik a Gyűjtő fogházból személyesen ismerték egymást.

A következő hónapokban rohamosan növekedett a tagság létszáma. Jenő lakása minden nap reggeltől estig zsúfolva volt régi és új tagokkal. Ekkor már nem csak 56-osok léptek be a Szövetségbe, hanem, volt hadifoglyok, GULÁG-ra hurcoltak, kitelepítettek, 1945és 56 közötti meghurcoltak, koncepciós perek áldozatai, kémek, kulákok, szervezkedők, fegyverrejtegetők, tiltott határátlépők, stb.

Júniusban a tagság elérte az 1.000főt és szükségessé vált  egy rendszeres szervezeti felépítés. Az első 100 tag részvételével 7 tagú elnökséget választott a szervezet. Az Elnök Fónay Jenő lett. Engem ért az a megtisztelés hogy  tagja lettem az Elnökségnek és megbíztak,  Szervezési Titkári teendőkkel.

Első feladatom mindjárt az iroda berendezése volt. Ugyanis egy volt XIII. kerületi, liftnélküli  volt munkásszállás III. emeletén kaptunk 3 telefon nélküli szobát. Ugyancsak mellettünk kapott helyet Krassó György „Magyar Október Pártja” és Hornyák Tibor által alapított „56-os Szövetség” is.

 

Ezekben a hónapokban ez a három szervezet volt az, amelyik radikális, forradalmi követeléseivel, toronymagasan felette állt a TIB , az SZDSZ, de még az MDF programjának is és ezek lassan vetélytársat kezdtek látni a POFOSz-ban.

 

A június 16.-i temetés előtt, ami fordulópontot jelentett a rendszerváltásért folyó küzdelemben, az újraszerveződő pártok, / Kisgazdák, Szociáldemokraták / mellett, három jól körülhatárolható csoport alakult. 1. A TIB – SZDSZ , mivel a két szervezet tökéletesen egy platformon volt, hiszen vezetőik személy szerint is ugyanazok voltak. 2. Az MDF, ami ekkor a legnagyobb ellenzéki szervezet volt, és 3. a POFOSz körül szerveződő radikális szervezetek.

A legelőnyösebb helyzetben a TIB volt, hiszen a Soros Alapítvány jóvoltából a körülményekhez képest, szinte korlátlan anyagiakkal rendelkezett és meghatározó tagjai személy szerint is kötődtek a még hatalmon lévő kommunistákhoz, akik a TIB-et fogadták el ellenzéki tárgyalópartnernek.

 

Az eddig leírtakból világosan tükröződik hogy  az un. rendszerváltás elszabotálása nem az 1990 tavaszán megválasztott „ első szabad” kormány működésével kezdődött, hanem már a választásokat megelőző években megindult az aknamunka, hogy ne jöhessenek létre a radikális változások, a kommunista bűnök feltárására, bűnösök felelőségre vonására és a valódi igazságtételre.

 

                                                                        Szalay Róbert történelemtanár

                                                                         CA-00-12 sz. Politikai elítélt