kínai írás magyar szemmel

Rovó - 2008.11.19 13:32

Varga Géza írástörténész
 

A kínai írást a kínai tudósok igen réginek, mintegy hatezer évesnek, a nyugati kutatók pedig általában valamivel későbbi fejleménynek tekintik.
 

 

E cikkben elsősorban a kínai írás kezdeteit vizsgáljuk, ezen belül is a kínai - székely jelkapcsolatokra összpontosítva, amelyre (a kitűnő Szekeres István kutatásain kívül) érdeménél kevesebb figyelem fordul. Ezt a gazdag kapcsolatrendszert aligha tárhatja fel egy-két ember, ezért e cikk is csak néhány összetevő felvázolására vállalkozhat.
 

 


 

 

1/a. ábra. Yang shao (Banpo) jelek táblázata Kr. e 4800 - 4200 tájáról; a táblázat jelei közül tizennégy - a jelforma alapján - székely jelekkel azonosítható; a helyszűke miatt itt be nem mutatható egyéb emlékeken további párhuzamok találhatók, amelyekből szinte az egész székely ábécé összeállítható

 


 

1/b. ábra. Ez a Yang shao jel a székely írás "ak" jelének formai megfelelője

 


1/c. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "b" jelének formai megfelelője


1/d. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "d" jelének formai megfelelője



1/e. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "i" jelének formai megfelelője


 

1/f. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "í" jelének formai megfelelője
 



1/g. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "j" jelének formai megfelelője



1/h. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "kő" jelének rokona (a budapesti hun jelvény, a karcagi karika és a csencsói sarokkő jelei között található megfelelője); az ótürk írás "ök, ük, kö, kü" jelével is azonosítható
 


1/i. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "m" (magasba vezető út) jelének formai megfelelője



1/j. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "n" jelének formai megfelelője


1/k. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "s" jelének formai megfelelője



1/l. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "sz" jelének formai megfelelője



 

1/m. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "t" jelének formai megfelelője
 



1/n. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "ü" jelének formai megfelelője



1/o. ábra. Ez a Yang shao jel a székely rovásírás "zs" jelének formai megfelelője



 


 

2. ábra. Kínai írásjelek a hun Xia dinasztia (Kr. e. 2000 - 1600) egyik városából, Erlitouból a székely "sz", "v", "c", "cs", "b", "i", "gy", "d" jelek formai megfelelőjével
 

I. J. Gelb a jóscsontok és ezek lehetséges előzménye alapján Kr. e. 1500-1300 tájától számítja a kifejlett kínai írás kezdeteit.

 

A Sang-kori jóscsontokon kb. 2500 jel található. Ezekből mintegy 1400 jel azonosítható a későbbi kínai írásjelek segítségével, ezért a jóscsontok szövegét el tudják olvasni. A Sang-dinasztiáról még nem lehet tudni, hogy milyen nemzetiségű volt, de az őket követő dinasztia már bizonyosan kínai.

 

Gelb álláspontját az újabb régészeti leletek cáfolják: a kínai írás kezdeteit sokkal korábbra kell tenni. A gazdag Nyugat - természetesen minden ok nélkül, pusztán a nem létező indoeurópai kultúrprioritás talaján állva - jobbára a legendák ködébe utalta és nem létezőnek tekintette a Xia dinasztiát. Azonban a Xia dinasztia egyik fontos városában, Erlitouban végzett ásatásokon további ismereteket is szerezhettek a kutatók. Nem csak az bizonyosodott be ezáltal, hogy a Xia dinasztia létezett Kr. e. 2000 és 1600 között, hanem az is, hogy volt írása (2. ábra). A kínai tudósok a Xia dinasztiát a krónikáik és az emlékek alapján hunnak tartják, s a későbbi hun uralkodók is használták államukra a Da Xia "Nagy Xia" elnevezést.

 

A kínai krónikák szerint a Kr. e. II. évezredi Xia dinasztia azon "bölcs királyok" leszármazottja, akik a kínaiakat kultúrára tanították. Ez a tájékoztatás a kínai - hun - székely íráspárhuzamok ténye mellett aligha értékelhető másképpen, mint hogy a kínai írás magja a székely írás elődjéből keletkezhetett.
 

Érdemes emlékeztetni arra a lehetőségre, hogy a mai ujgur területeken lévő, mintegy 100 kínai piramis t is a hunok ősei (a Xia dinasztia, vagy a "bölcs királyok") építhették. A kínai kultúra kezdeteiről a kínai krónikákban fennmaradt rövid híradások ugyanis csak ezekről a korai dinasztiákról tudnak, amelyeket egyúttal a hunok őseiként írnak le. Megengedi ugyanezt a következtetést ama tény is, hogy az ujgur piramisokból europid múmia és "pretürk" írás került elő. Ezt az írásleletet még nem volt alkalmunk megismerni, a híradásban szereplő "pretürk" jelző azonban elsősorban a magyarul beszélő és a székely rovásírás t használó hunok at idézi fel.
 



 


 

3/a. ábra. A kínai ujgur piramisok egyike; ez lapos tetejű földpiramisnak látszik a légifelvételen, de vannak a kőből épített lépcsős toronytemplomok is az ujgur területeken

 


 

3/b. ábra. Hun csat lépcsős toronytemplom ábrázolásával

 


 

3/c. Lépcsős toronytemplom ábrázolása a mervi oázisban 531 táján a hunok számára készített Szent Korona jelképei között


 


 

3/d. ábra. A tiszalöki szkíta bögre piramisábrázolásainak bal oldala a "magas", jobb oldala a "kő" jelekkel rokonítható
 

 


 

3/e. ábra. A kínai "kaptató" (magasba vezető út) jele Karlgren nyomán
 

 

3/f. ábra. A székely írás "m" (magas) jele Bél Mátyás nyomán
 

 


 

3/g. ábra. A karcagi karika "kő" szójele (e szójelből keletkezett a székely írás egyik "k" és "ő" betűje)
 



 

A hunok a lépcsős toronytemplomokat az égbe vezető út jelképének tekintették és " magas kő " néven tisztelhették. Erre lehet következtetni a toronytemplomot ábrázoló szkíta, hun és magyar ábrázolások sorából; s ama tényből, hogy a sztyeppi piramisábrázolások bal oldala az "m" (magas) jellel, jobb oldala pedig a "kő" jellel (és az ebből kialakul "k" és "ő" betűkkel) azonosítható. Azaz a kínai piramisok egész sor írástörténeti jelenség magyarázatát adják meg, rányomva bélyegüket a sztyeppi rovásírások jeleire a germán rúnáktól a szkíta szőnyegmotívumokig. Ezeknek a sztyeppi jeleknek megtalálható a pontos párhuzama a kínai írásban is, sőt e kínai szójelek szükségesek a sztyeppi írástörténeti jelenségek megértéséhez.

 



4/a. ábra. Kínai jóscsont öt jellel a Kr. e. II. évezred második feléből; a rajta látható jelekből négy székely jelek formai párhuzama, az egyik esetben szemantikai párhuzam is kimutatható
 

 

 
4/b. ábra. A kínai jóscsont "üst" szójele a székely írás "u" jelének megfelelője
 

 



4/c. ábra. A székely rovásírás "u" jele Bél Mátyás ábécéjéből; az "u" betű az "üst" szójeléből keletkezhetett; a képjel eredetileg bronzkori fém félkészöntvényt ábrázolt s az ushu ( vaske) hangalak kötődhetett hozzá; az eredeti vaske szó "fém" jelentésű lehetett, ebből származik a vas és üst szavunk is; a vaske elnevezés "őskő" értelmű lehetett, s a meteorvasra utalt (amit az ősatya ajándékának tartottak)




4/d. ábra. A kínai jóscsontnak a székely "t" betűhöz hasonló jele



4/e. ábra. A székely rovásírás "t" jele Bél Mátyás ábécéjéből



4/f. ábra. A kínai jóscsontnak a székely "ty" betűhöz hasonló jele



4/g. ábra. A székely rovásírás "ty" jele Bél Mátyás ábécéjéből; az Orion csillagképet ábrázolja (Oriont a sumerek Nimróddal azonosították, akit őseink atyjukként tiszteltek; a székely írás "ty" betűje az "atya" szójeléből keletkezett az akrofónia során)

 


4/h. ábra. A kínai írás fu "atya" szójele

 

A kínai jeleknek a kőkori eredetű székely írással mutatott kapcsolata alapján a kínai kutatók becslése jobbnak, de még mindig túl szerénynek tűnik a valóságos helyzethez képest. A kínai írás alapját is a kőkori ősvallás jelképei jelentik.
 

A kínai írás azon antik írások közé tartozik, amelyet nem kellett megfejteni, mert az írás ismerete a legkorábbi időktől kezdve napjainkig folyamatosan megmaradt.

 



5. ábra. 3200 éves kínai írásmutatvány egy jóscsonton
 

 

A kifejlett kínai írás a Kr. e. II. évezred második felében, a Shang-dinasztia uralkodása idején jelenik meg. Azóta az írás külső megjelenési formája változott; az írás rendszere azonban lényegében változatlan maradt.
 

A legrégebbi kifejlett kínai feliratoknak tekintett jóscsontok jóslatok szövegeit rögzítik. Ezeket általában csontra, teknősbékapáncélra, néhány esetben cserép- és bronztárgyra (edényre, fegyverre) és jadekőre írtak. Említésre méltó párhuzam, hogy a catalaunumi (mauriacumi) csata előestéjén a hun jósok is csontok ereiből jósoltak Attilának – ami esetleg a hun és a kínai íráshasználat közös jellemzőire enged következtetni.
 


 



6. ábra. Kínai írásemlék, hosszában kettéhasított íráshordozón; a hasítás a hitelesség megőrzését és bizonyíthatóságát szolgálta (az írás két felét külön helyen őrizték); a számadás kettéhasításának szokását a magyar számrovás gyakorlatában is alkalmazták még az 1800-as években is

 
Mivel a kínaiakat a kínai nyelv sajátosságai nem szorították rá a betűírás kialakítására (mint a ragozó nyelvű hunokat), a kínai írás rendszere sajátosan alakult, a kínai jeleknek több típusa is keletkezett. Az első században élt szótárkészítő, Hszu Sen a következőképpen osztályozta őket. Szerinte a kínai jelek négy százaléka konkrét tárgyat ábrázoló piktogramma (elemi képjel). Egy százalékuk elvont fogalmat jelentő ideogramma (fogalomjel). Tizenhárom százalékuk összetett jel, amelyek jelentése az alkotóelemekből következtethető (elemi képjellel ki nem fejezhető dolgok jelölésére). Nyolcvankét százalékuk pedig olyan jel, amelynek egyik összetevője a jelentésre utal, a másik pedig a hangzásra.

 

Si-huang-ti császár alatt (Kr. e. 221-206) egy Cang Csie nevű tudós a korábbi képírás jeleinek felhasználásával elkészítette a „kispecsét írást"., amelyet a kínai írás első hivatalos változatának tekintenek. A „kispecsét írással" egy időben alakult ki a „kancellár írás", amely az írásjegyek alakjának leegyszerűsítésével a használatot könnyebbé tette.
A Han-dinasztia korától (Kr. e. 206 - Kr. u. 8. között) megváltozik az íráshordozó és az írástechnológia. A korábban használatos fa és bambuszlapok helyett egyre inkább selyemre, majd papírra írtak. Ennek hatására az írásjelek formája is átalakult. A 2-4. századra kialakult az írásjegyek végső formája, amelyet „standard írás" néven emlegetnek.

A kínai írás használata során több tízezer új jel keletkezett. A Shang-korszak írásának még csak mintegy 2500 jele volt, a mai kínai írásnak pedig már mintegy 56 000 jele van. A kínai nyelv szavainak gyarapodása egyre újabb írásjegyek bevezetését teszi szükségessé s időnként több tucatnyi jellel kell kiegészíteni az amúgy is megtanulhatatlanul nagy jelkészletet.

 

A jelek formája és képszerűsége a kezdetektől eltelt idő alatt fokozatosan változott. Kezdetben a legtöbb kínai jelnek tisztán felismerhető volt a képi tartalma. Az időközben kialakult lineáris jelformák alapján azonban az eredeti képi tartalom már nem ismerhető fel.
 


 



7. ábra. Kínai írásemlék bambuszpálcákon az időszámításunk kezdete körüli, tehát a hunokjárta időkből; a rováspálcák párhuzama

 

A kínai írás jeleinek formai változását a kínai írástechnológia: az ecsettel való festés okozta. Kuo Mozso, a Kínai Tudományos Akadémia korábbi tudós elnöke szerint a kínai írást eredetileg karcolták és a jelek jobban hasonlítottak a sztyeppi nomádok jeleire. Amint ezt a legkorábbi jóscsontok jelein ellenőrizhetjük is. A kínai írás esetében is ugyanazt tapasztaljuk, amit a sumer képírás esetében is megfigyelhettünk, hogy a legkorábbi jelek hasonlítanak legjobban a székely írás (és általában a sztyeppi nomádok által használt rovásírások) jeleire.
 

A hun írás és a kínai írás kezdetben egyaránt szó- szótagoló jellegű volt. Időközben a hun írásban a betűhasználat nyert teret, majdnem teljesen kiszorítva a használatból a szójeleket; a kínai pedig megőrízte az eredeti jellegét. Mivel Kína a hun időkben is több nép lakta terület volt, ez a többnyelvűség hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kínai írás a ma ismert irányba fejlődjön. A többnemzetiségű birodalomnak előnyös volt egy olyan írás, amelyiket több nyelven is ki lehetett olvasni. A képszerű szójelek ugyanis elvileg bármely nyelven megérthetőek. Ez a sajátossága máig megmaradt a kínai írásnak, melyet nem csak a Kínában élő különféle nyelvű nemzetiségek, hanem külföldiek (például japánok) is használnak. Amíg azonban minden kínai írásjelet egy szótagként olvasnak a ma létező kínai nyelvjárásokban, japánul azonban egy kínai eredetű kandzsi jel olvasata több szótagú is lehet.
 

A jelek megszaporodása a kínai nyelv sajátosságainak is köszönhető. Az egyszótagú szavakat használó kínai nyelv rögzítésére alkalmasnak látszott a szóírás; az egyszerű nyelvszerkezet nem követelte meg a betűírás kifejlesztését. Az egyszerű képekkel vissza nem adható szavakat és fogalmakat az elemi képjelek megfelelő párosításával, csoportosításával fejezték ki. A Jóma ligatúra alapján ez a jelcsoportosító íráshasználat egy általánosan alkalmazott kőkori szokás volt, amely a kezdeti szóírások természetes velejárója lehet. A kínai írás ezt az ősi technikát megőrizte, aminek következtében a mai kínai írásjelek többnyire ligatúrák (jelmontázsok). A székely rovásírás, amelyet a hunok is használtak Kína határán, ezt a ligatúraképző hajlandóságot szintén fenntartotta napjainkig.
 


 


 
8/a. ábra. A kínai "hegy" szójel korai változatai Karlgren nyomán; a magyar címer "ország" jelentésű hármashalmának és a szintén hármashalmot ábrázoló sumer "hegy, ország" képjelnek a rokona; a világhegyet, az égbe vezető út kezdetét ábrázolja; azt az elterjedt ősvallási meggyőződést fejezi ki, hogy a "mi" országunk azonos a világ közepével, ahol - az Isten jelenléte miatt - élni érdemes
 

 

8/b. ábra. A fenti ótürk, germán és kínai jelek genetikus kapcsolatban vannak egymással, mindegyik a magasba vezető út jele (a germán "nyírfa" jelentés a sámánfára utal, amely a magasba vezető út szerepét tölti be a sámánszertartásokon); mindhárom írásban vannak képszerűbb (telt) és lineárisabb jelváltozatok is

 

Sajátos jelenség, hogy az egyszótagú szavakat rögzítő kínai írás nem rendelkezik általánosan használt teljes szótagábécével. Szótagírás kialakítására ugyanis csak a külföldi szavak és nevek írásakor merült fel az igény. Ilyenkor a kínai szójelek szótagjel szerepet is betölthetnek, de ezek az esetek nem indokolták egy általánosan használt szótagoló írás kialakítását, ezért a kínai írás nem is fejlődött teljes szótagoló rendszerré. Egy szótagírást ugyan idővel kialakítottak, de azt nem használják általánosan. Ez azt jelenti, hogy bizonyos szótagoknak nincsen állandó, egyezményes jele, hanem több hasonló hangzású szó jelével is leírhatók. A hasonló hangzású szójelek bősége egy sajátos kínai eljárás kialakulásához vezetett. Az idegen személy- vagy népnevek leírásához ugyanis úgy válogatták ki a megfelelő kínai szójeleket, hogy azok nem csupán a szükséges szótagértéket jelölték; hanem a személynek, vagy népnek tulajdonított jellemzőket is kifejezték.
 

 



9/a. ábra. A kínai "föld, megművelt terület" jelentésű jel változatai Karlgren nyomán; a jel az Ararát körüli Éden térképét ábrázolja (az Ószövetségben leírt teremtéstörténetre, meg az Isten által teremtett kertre és benne egy forrásból fakadó és négy irányba induló szent folyókra emlékeztetve); az írástörténeti párhuzamok és az ősvallási képzet alapján a Karlgren által megadott mai magyarázat kiegészítésre szorul: a jel eredeti jelentése "az Isten által teremtett, ezért rendezett és szabályos Föld " ; ez a jel a Közel-Keletről került Kínába (abból a tényből ítélve, hogy az amerikai indiánok is használják, 40 - 12 ezer évvel ezelőtt), ezért önmagában is jelzi a Kínai írás kezdeteinek korai időpontját; s egy nyugatról érkező nép, vagy kulturális hatás feltételezhetőségét

 


 

9/b. ábra. A székely rovásírás "f" ( Föld ) jele Bél Mátyás ábécé jéből
 



 

Az első kínai szótagírás már az V. vagy a VI. században megjelent. Ezt eredetileg csak szórványosan alkalmazták, hogy segítsék a ritka és nehéz szójelek olvasását, s csupán a XX. század elején fejlesztették tovább egy teljes rendszerré. A szótagábécé 62 jelből áll, ebből 50 szótagkezdő, további 12 pedig szótagvégző jelként használatos. Ezeket az egyszerű szótagok leírásakor (mint pl. pu, mu stb.) nem használták, mert azok a nekik megfelelő egyszerű szójelekkel könnyen leírhatók. Amikor azonban egy összetettebb szótagot kell leírni ezzel a kínai szótagábécével, akkor a szótag írásképe egy szótagkezdő jelből és egy szótagvégző jelből tevődik össze. Például a ming szótagot mi-eng-nek, a chiao szótagot chi-ao-nak írják.

 

A mai kínai írás a kínai nép több évezred alatt kialakított sajátos írása, amely adatokat őrzött meg a kínai írás kialakításához hozzájáruló hun eleink írásából. A kínai írás kezdeteinek tanulmányozásával a saját történelmünk korai korszakairól szerezhetünk ismereteket. A kínai jelkincsben megőrződött adathalmaz azonban csak akkor tárul fel előttünk, ha megértjük a kínai írás kialakulásakor és azt megelőzően szokásos eurázsiai jelhasználat törvényszerűségeit és ismerjük az eurázsiai ősvallás alaptémáit.
 

Varga Géza írástörténész