A forumon folyamatosan megy
nyilasozás. Ezek a kínzási módok vajon honnan származnak. Ugyanezeket a
módszereket alkalmazták a sztalini kínzókamrában is. Kik is?
Dr. Málnási Ödön professzort, a "Magyar Mártyrok" szerzőjét csak annyiban
óhajtjuk olvasóinknak bemutatni, amennyiben a könyv tárgyának megértése ezt
megkívánja:
Katolikus papnövendék volt, amikor az első világháborúba önként
jelentkezésével a harctérre ment és vitézségével sok hadikitüntetésre
érdemesült. Rajparancsnokként kezdte és zászlóaljparancsnokként végezte az
első világháborúban harctéri szolgálatát.
Fiatalon két egyetemet végzett: jogi-államtudományit és filozófiait. Summa
cum Iaude filozófiai doktorlett 1924-ben. 42 tudományos könyve jelent meg,
túlnyomóan történelmi. Ezek közül egyiket (Turenne) 1927-ben a Francia
Tudományos Akadémia, másikat (Marsigli) 1937-ben az Olasz Tudományos
Akadémia, egy harmadikat (Csáky kardinális) pedig 1933-ban XI. Pius pápa
tüntette ki.1934-ben már az isztambuli tudományegyetemre kapott tanári
meghívást, de nemzetétől nem tudott elválni. Berlin és Ankara, Helsinki és
Róma között járogatta Európát és mindenhol tudományos kutatásokat végzett (történelem,
üzemi szociálpolitika, tudománypolitika). Egyik tudománypolitikai értekezése
1942-ben 16 nyelven jelent meg. A budapesti rádiónak alapításától kezdve
történelmi előadója volt.
De Málnási Ödön nem ezek miatt üldözött személy. Bibliai hitvallói
tevékenysége miatt. 1920 óta nyíltan antibolsevista, de a Szentírás
igazságait ezernyi beszédében és sok száz vezércikkében ugyanúgy reá olvassa
közel négy évtized óta a bolsevistákra, mint a reformpolitikát meggátoló
polgári politikusokra. Szent Ágoston, Savonarola, Capistrano és Criordano
Bruno harcos világnézeti keveréke. Ezért csak a Világosság fiai értik meg és
követik; míg e világ, a sötétség fai üldözik. Korunk keresztény kultúrájának
egyik válságtünete az, hogy dr. Málnási professzort 1957-ben az USA-ból
ugyanazok üldözték ki, mint akik 1945- ben Budapesten a bolsevisták
parancsára bebörtönözték.
A magyar mártyrok egy kis töredékéről szóló írása is szörnyű vádirat
mindazok ellen, akik a magyarság vezetőiből a leggondosabban összeválogatták
a legöntudatosabb keresztény hitvallókat és a legöntudatosabb
antibolsevistákat, hogy ezeknek elpusztítása a Szovjet számára a teljes
győzelmet tartósítsa.
A magyarságnak soktízezer mártyrt termelt 1945 óta a bolsevizmus. Az a
néhány lelki mozaik, amelyet dr. Málnási professzor ezen műve nyújt az
olvasónak, jellemző a magyar mártyrok tízezreire is.
Kívánatos, hogy olvasóink olyan megértéssel és együttérzéssel fogadják ezen
művecskét, mint amilyen kegyelettel állítunk a magyar mártyroknak emléket
ezen munka kiadása által.
London, 1958 június 28.
A kiadó.
A könyv első kiadását a magyarság nagy mártyrjai iránt kegyelettel viselkedő
magyar emigráció-hat hét alatt maradéktalanul felvásárolta. Ez a kegyelet
kifejezés engem is arra kötelez, hogy a könyv második kiadásával azon izzó
magyar emigránsok érdeklődését is kielégítsem, akik az első kiadást nem
tudták megszerezni.
Mortui víventes obligant.
London,1958 szeptember 15.
A kiadó.
A SZERZŐ ELŐSZAVA
A második világháború végén a magyar antibolsevista politikusok zöme a
kommunisták várható kegyetlen bosszúja elől Németországba menekült. Velük
együtt,1920-tól 1944 végéig nyílt antibolsevista múltam miatt én is. Abban a
naiv feltevésben vártuk az USA hadseregének előrenyomulását, hogy egyetemes
keresztény világnézetünkkel szolidáris lesz és megvéd bennünket a Szovjet
érthető bosszújával szemben. Azonban egészen más történt. Azóta minden
részletében tisztázódott az akkor váratlan fordulat.
Nürnbergben sajátos erők sűrűsödtek ítélkezésre. Az USA chief prosecutor-a (fővádlója),
Roosevelt bizalmas embere, Robert H. Jacksot~ igazságügyminiszter volt és
1945 május 12-én lett nürnbergi fővádló. Neki még volt az igazság iránti
jogászi érzéke, mert a minden korábbi büntetőjoggal elvi ellentétbe jutott
ex post facto (visszaható) alapon való ítélkezésért a felelősséget elismerte.
A nürnbergi per megnyitásakor mondotta: "Sose feledjék, hogy azok a
feljegyzések, amelyek alapján mi ítélkezünk, lesznek azok a feljegyzések,
amelyek alapján holnap, a történelem mi felettünk fog ítélkezni. S e
méregpohár, amelyet ezeknek a vádlottaknak nyújtunk, a mi ajkainkat is
érinti!" Visszaható alapon kellett bűncselekményekben elmarasztalni
olyanokat, akik a cselekményük elkövetésekor az akkori hatályos tételes
törvények szerint bűncselekményt nem valósítottak meg, és csak a háborúban
győztes felek, közöttük a Szovjet, alkalmi bírái visszaható erővel
minősítették cselekményeiket bűncselekményeknek... De míg Jackson még jogi
alapon állott; addig már munkatársai között mások is voltak... Két nürnbergi
USA ügyészt: Otto Verbert és Kurt Pongert 1952 decemberben a Szovjet, javára
folytatott kémkedésért az FBI letartóztatta Vajon csak 1952-ben léptek
Szovjet szolgálatba? 1945-ben kinek,érdekében tevékenykedtek Jackson mellett?
Tény az, hogy az USA-val belső szövetségben volt
Szovjet többszöri sürgetésére Jackson 1945 júniusában magához hívatta az USA
Army Office of Strategie Services magyar csoportjának vezetőjét, Martin
Himlert, és arra utasította, hogy 10-12 magyar háborús bűnöst tartóztasson
le felelősségre vonás, Nürnbergben való elítélés céljából. Az eset
alkalmával Jacksonnál volt Donovan tábornok és Amen ezredes is. Martin
Himler az USA-ban megjelenő Magyar Bányászlap 1953 szeptemberi számában
önleleplezően dicsekszik egy hosszú cikkében, hogy Jacksonnal szemben 20
percig sorolta fel érveit, hogy nem tizenkettőt, hanem az éppen nála levő
névsor szerint sok százat kell letartóztatni, és nem Nürnbergbe vinni, hanem
Budapestre, hogy a "magyar nép" ítélkezhessen azok fölött, akik nem
politikai bűnösök, hanem egész közönséges tolvajok, rablók és gyilkosok.
Jackson ezzel szemben az USA történelméből vett példákkal igazolta, hogy az
USA a politikai emigránsoknak mindig menedéket, oltalmat adott és ettől most
sem lehet eltérni. Azonban Martin Himler addig ismételte érveit, amelyekről
ma mindenki tudja, hogy egész közönséges hazugságok, rágalmak voltak, amíg
sikerült Jacksont félrevezetni és sok száz becsületes magyar
antibolsevistának a Szovjet budapesti politikai cirkusza arénájára ad
bestias hazaszállításához hozzá] árulást elnyerni.
Érdemes közelebbről megnézni, ki volt ez a Martin Himler? Hogyan jutott az
OSS magyar csoportjának vezetéséhez?
Martin Himler az USA-ba régebben kivándorolt magyar bányászok takarék
dolláraiból alakított bányavállalkozás csalárd csődjén meggazdagodott
személy. New Yorkban régóta egy magyar nyelvű kommunista újság jelenik meg
AZ EMBER címen, amelynek szerkesztője, Göndör (Krausz) Ferenc (Nathan) és
Deák Zoltán, a roosevelti USA- Szovjet nagyszerelem idejében az OSS magyar
csoportja élére barátjukat, Martin Himlert ajánlották. Ezen harcos
kommunisták ajánlatára az OSS magyar csoportja élére került, több mint
gyanús múltú személy érthető okokból addig ellenkezett Jacksonnal, míg
sikerült a gondosan összeválogatott magyar antibolsevista vezetőknek a
budapesti szovjetpribékek számára való kiadatását kieszközölni. És Jacksont
már befolyásolhatták szovjetkémeknek bizonyult közvetlen munkatársai is.
Amikor az egész USA-zónában az ál- Smith kapitány közreműködésével
foganatosított letartóztatások és a kiadatási szándék nyilvánosságra került,
akkor Rohracher salzburgi hercegérsek azonnal interveniált a kitűnő
keresztény politikusok kiszolgáltatásának megakadályozása céljából, azután
Patton és Patch USA tábornokok a főhadiszálláson tiltakoztak a kiadatás
ellen, de -~ mint Julius Eppstein amerikai publicista eldicsekedte ezt - az
UNKA javaslatára General of the Army Dwight Eisenhower és a washingtoni
nagyvezérkar szigorú parancsokat adott a nagy gonddal összeválogatott magyar
antibolsevista vezetők kiadatására.
Nem volt kétséges, hogy a Szovjet a mindenre kapható, karrierista és
politikai kiszsoldos, hazaáruló kollaboránsok segítségével a kiadott
hazafiak zömét el fogja pusztítani, és így egy kitűnő kis nemzet veszti el a
bolsevizmus elleni harcához vezetőit. Martin Himler személyesen adta át a
legkülönbözőbb hazug címeken áldozatait a budapesti politikai rendőrség
kommunista vezetőjének, Péter (Auspitz) Gábor (Benjamin) sztalin-beríja-
munkatársnak, együtt le is fényképeztették magukat, s mikor már majdnem
minden veszélyes antibolsevista vezető megkapta a halálos, vagy hosszú
fegyházas ítéletét, akkor az USA leállította a további kiadatásokat és
visszatért a politikai asylum joggyakorlatára...
A borzalmas keresztényárulást még az USA-ban is észrevették, és az ügy
hátterének tisztázására többször kértek vizsgálatot. Így H. Bosch new Yorki
republikánus képviselő is 1955 áprilisában a Kongresszus utasítását kérte az
ilyen alakban végrehajtott "erőszakolt repatriálási politika" szigorú
kivizsgálására, de mindig akadnak látszólagos titokzatos kezek, amelyek
ennek a probolsevista bűnszövetkezetnek továbbműködését megmentik...
Ilyen előzmények után több száz magyar hazafit 1945 őszén az USA OSS-e a
budapesti kommunista politikai rendőrségnek kiadott. Közöttük engem is a
harmadik repülőgépen szállítottak haza. Öt szovjetellenes háborús
vezércikkemért 7 évi fegyházbüntetést kaptam, amelyet további másfél évvel
toldottak meg, és azután amnesztiával engedtek ki... A közel kilenc év alatt
sok magyar hazafival voltam egyazon zárkában, mert a börtönzárkák fegyenceit
állandóan átcsoportosították. Akik pedig nem voltak zárkatársaim, azokkal a
napi sétán - ha volt ilyen, igyekeztünk élményeinket kicserélni. Oly kevesen
maradtunk életben s a kevés életben maradt közül oly kevésnek mestersége a
tollforgatás, hogy nemcsak nemzetem becsülete, de az egész kereszténység
iránti kötelességemnek tekintem a fegyházakban velem együtt volt hazafiak
közül harmincnyolcról olyan adatokat elmondani, amelyekből minden becsületes
olvasó megállapíthatja, hogy a bolsevisták és gaz kollaboránsaik kiket
kiáltottak ki főbűnösöknek?
De az egyes személyekről még általában megállapítani kívánom, hogy a 38
közül csak 24 volt közeli barátom, viszont sok közeli barátomról nem
emlékezhettem meg, mert csak egy födél alatt voltam velük, de nem volt
alkalmam velük beszélgetni. Másrészt a felsorolt, jellemzett 38 személy
körül csak nyolc nemzetiszocialista, kettő Imrédy- párti (Magyar Megújulás
Pártja), viszont velem együtt 23 pártonkívüli volt. A 38 személyből csak
27-et mutattam be az OSS által elpusztításra átdobott keresztény hazafiakból,
és a többi olyan, aki nem menekült Magyarországról Nyugatra, és közvetlenül
a kommunista rendőrség tartóztatta le.
Elítélésünk előzményeiből még be kell mutatnom az akkori nyomozási,
vádeljárási és bírói gyakorlatot.
Ahogy a szovjet hadsereg Magyarországra bevonult, nyomban mindenhol új
politikai rendőrség alakult meg, amelynek tagjai kevés kivétellel a magyar
királyi honvédség munkaszolgálatosai egy részéből Klár Zoltán által
szervezett Munkaszolgálatosok Bajtársi Egyesületének tagjai voltak. Ezen
politikai nyomozók egyöntetű torturális módszereiből már akkor lehetett
következtetni, hogy csakis a Szovjettől, Berijáéktól kaphatták a gyors
kiképzést, amely inkább csak a nyomozás technikájára szorítkozhatott. Mi
volt a technikájuk?
A tízezrével elfogott hazafiak 20 körme alá 10-10 gombostűt vertek, s azután
gumibottal összes körmeiket leverték, lemani- pedikűrözték. Vagy: az
áldozatot seprűnyélre kötve, talpával felfelé fordítva, talpait órákon át
gumibottal addig csépelték, míg kétszeresére dagadt, aztán arra
kényszerítették, hogy vödör hideg vízben áztassa lábait. Vagy: az áldozatról
lehúzták harisnyáit, szájába nyomták, hogy ne tudjon ordítani, még egy
gázálarcot is rákötöttek hangfogónak, azután hozzáfogtak a legkülönfélébb "munkához":
nemi szervét gumibottal cafatokra verték. vagy vékony üvegcsövet nyomtak
bele, és vaskalapáccsal addig verték, míg az üvegcső apró szilánkonként
belepréselődött. Az ilyen áldozat két év múlva is sírt, ahányszor örökké
gennyező nemi szervén vizelnie kellett. (Rosenberg bolya vezette be ezt a
kínzási módszert. ,Vagy: az áldozat nemi szervét íróasztal fiók nyílásán
tördelték . Vagy: az áldozat nemiszervére 2-3 gumiforrasztó sallert
kötöttek, meggyújtották és így a nemiszervét teljesen leégették. (Dr. Farkas
Ferenc ügyvéden kipróbált módszer, azután általános.) Ha nő volt az áldozat,
akkor nemiszervét addig döfködték gumibotokkal, míg véresen kifordult, és az
áldozat hónapokon belül szörnyű kínok között meghalt. Vagy: az áldozatot
hátrafektetve lekötötték, hasára vaslábos alá patkányt kötöttek, a másik
vaslábosba föléje égő parazsat tettek, és így a patkányt arra késztették,
hogy az áldozat hasán keresztül fúrja magát és elmeneküljön a megsüléstől.
(Dr. Böhm Ferencen kipróbált módszer.) De a leggyakoribb volt az, hogy az
áldozatot nagyon sokan megrohanták, földre gyömöszölték és végtagjaira állva,
gumibotokkal csoportokban váltva egymást, órákon keresztül addig csépelték,
míg egész teste, feje csupa seb és vér volt. Ilyen kínzások közben egyedül a
budapesti központjukban, az Andrássy- út 60-ban naponként legalább 30-40
halt borzalmas mártyr halált. Aki életben maradt, az gondolkodás nélkül
aláírta az általuk előre megfogalmazott jegyzőkönyvet, mert számára a
mielőbbi felakasztás megváltást jelentett a borzalmas kínzásoktól. Ha a "népügyészségen"
eszébe jutott a kínzásokra hivatkozva vallomását visszavonni, vagy ezt a
csőcseléknek is legaljából összeszedett népbíróság előtt merészelte megtenni,
akkor nyomban visszaadták "pótnyomozás"-ra a politikai rendőrségre, ahol
újabb borzalmas kínzások után vállalta önmaga ellen a hamis vallomást, hogy
végre felakasszák. A legtöbb áldozatnak legalább 50-100 zsidó meggyilkolását
kellett elismernie. Ha össze lehetett volna szedni ezen rendőrségi
jegyzőkönyveket, akkor kiderült volna, hogy Ábrahám óta egész földünkön
együttvéve sem élt annyi zsidó, mint amennyinek meggyilkolását az ilyen
tortúrákkal készültjegyzőkönyvek számadatainak összegezéséből ki lehetett
volna mutatni.
Természetesen a sok kínzásnak elsősorban a zsarolás volt a célja. Amikor az
áldozat megkapta a halálos ítéletet, akkor az áldozat kétségbeesett
családjánál megjelent egy közvetítő ügyvéd és megkezdődött az alku. Átlag
1000- 1200 gramm aranyért a kétrendbeli sikkasztóból köztársasági elnökké
előléptetett személyhez felterjesztették a kegyelmi kérvényt, az aranyon
osztozott a politikai rendőrség ez ügyben verő csoportja, az előadó
népügyész, a népbíróság tanácsának tagjai és a kijáró ügyvéd. Azután az
elnök megkegyelmezett. Az ügyvéd perújítást kért, egy más tanács
megállapította (200-300 gramm aranyért) a bűncselekmény hiányát, és közülünk
sorjában vitték ki szabadlábra a már alaktalanra vert támolygó, volt halálos
elítélteket. Természetesen ha az egész rokonság nem tudta összekaparni a
kívánt aranyat, akkor az áldozatot felakasztották, de esetleg csak 6-8 hónap
múlva. Addig a "halálos zárkában" tartották, hogy a zsaroló bűnszövetkezetek
kijáró ügyvédjeinek idejük legyen felhajtani az aranyat. Mert az akasztásból
közvetlen hasznuk nem volt.
A történelmi hűség kedvéért foglalkozni kívánok a felelősséggel is. A
Gyűjtőfogházban össze voltam zárva olyan politikai fogollyal, aki a
baloldali szocialista, de becsületes Ries igazságügy miniszternél volt akkor,
midőn Ries az államtitkárját, Pfeiffer Zoltánt, a szovjet érdekeit
kiszolgáló népbírósági törvény kodifikátorát figyelmeztette: verjék szét a
zsaroló népbírósági tanácsokat, mert szégyene a forradalomnak. Pfeiffer
mindent megígért, de a garázdálkodás tovább folyt. Csak amikor áttelepült
New Yorkba, akkor kezdték sorjában letartóztatni a népbírákat zsarolásért.
Az engem elítélő csavargók egy része is 1949 nyarán velem egy épületbe
voltak zárva a Gyűjtőfogházba hivatali zsarolásért. Ries igazságügy
minisztert Rákosi Mátyás szó szerint agyonverette, Pfeiffert pedig hagyta
kimenni New Yorkba. Miért?
Egy nagyon baloldali szocialista, de mindig törvényességet kereső barátom
volt ez időben rendőr altábornagyként országos főkapitány Ő is tudta, hogy
mi történik a politikai osztályon, és Péter (Auspitz) Gábor (Benjamin)
elvtársát sokszor utasította a tortúrák letiltására. De Péter Gábornak nem
is Rákosi, hanem Berija volt a főnöke, ezért Péter Gábor a saját országos
főkapitányát letartóztatta és sok évre becsukatta.
Egy szintén baloldali szocialista barátom, aki fiatal zsidó ügyvédként
önként és ingyen vállalta a kommunista népbiztosok védelmét és ezért 12 évre
emigrálnia kellett Budapestről Bécsbe, 1945-ben az Ügyvédi Kamara elnöke
lett. És mint régi szocialista jogász, felvette a küzdelmet azon
ügyvédcsoport ellen, amely ezen bűnszövetkezetben "aranyfelhajtás"-sal, a
halálraítéltek családjainak zsarolásával foglalkozott, mert a magyar ügyvédi
becsületet kívánta megvédeni. Derék baloldali szocialista zsidó ügyvédi
kamara-elnök barátomat erre nemsokára Rákosi parancsára letartóztatták, és a
népbiztosok 1920-beli ingyenes védelméért megkapta az ügyvédi honoráriumot:
tizenöt évi fegyházat. Az az ügyvéd, aki a zsaroló ügyvédi csoportnak
vezetője volt, Rákosi engedélyével szintén New Yorkba helyezte át működési
területét...
A politikai rendőrség zsarolási célzatú bestiális nyomozóinak, a
népügyészségekre szétosztott, a bírói vizsgán nemrég elbukott ifjaknak és a
népbíróságokra beszervezett legalja csürhének egyazon közös szervezete volt.
Ennek a szervezetnek irányítója volt: dr Klár Zoltán. Ki ő? Magyarországon
volt 1920-1939 között egy Társadalmunk című hetilap, amely túlnyomóan
hálószobatitkok, bankigazgatói stb. barátnői viszonyok és egyebek
leleplezésével foglalkozott, hogy minden becsületes magyar újságíró
szégyellte, hogy ez a zsaroló lap megjelenhetett. A magyar újságírók
véleményét 1938-ban egy azóta meggyilkolt zsidó újságíró, Erdősi Szilveszter
nagyobb társaságban így fejezte ki: "Az Isten szerelmére, csináljatok
valamit ezekkel a Klárokkal, mert mi fogunk ráfizetni azért, amit ezek a
gazemberek a mi nevünkben tesznek!" Mert Klár Zoltán volt a Társadalmunk
című szennylap szerkesztője és ő volt a Munkaszolgálatosok Bajtársi
Egyesületének vezetője is... A becsületes zsidó újságíró, Erdősi Szilveszter
halott. Dr. Klór Zoltán pedig hatalmas dokumentációs gyűjteménnyel
felszerelve szintén New Yorkba tette át székhelyét, és átvette az 1920 óta
ott megjelenő hírhedt kommunista szennylapnak, Az Embernek szerkesztését...
De mást is... Ezt azonban csak az USA-ban tudtam meg...
Miután az 1956 őszi magyar szabadságharc elbukott, tisztában voltam a
helyzetemmel. Volt rabtársam, Kádár János bábminiszterelnök új politikai
rendőrsége 1956 december elején újabb politikai váddal letartóztatási
parancsot adott ki ellenem, és akkora készültséggel szállták meg azon házat,
ahol laktam, hogy velem együtt akár az öt emelet összes lakóit elvihették
volna a sötét éllel. Csakhogy én 13 nappal korábban a magyar határt átléptem
és hamarosan az USA-ba mentem. Egy vezérkari ezredes egyik new yorki
napilapban örömmel közölte az USA-ba érkezésem. Erre nagy riadalom tört ki
azok körében, akiknek 1945-1946-os dolgaikról igen kellemetlen dolgokat
tudok. Sőt azt is, hogy milyen hazugságokkal és kiemigrált ÁVH- s tiszti
hamis tanúzással csapták be a Kersten Bizottságot, hogy a Mc Carran Act
dacára New Yorkban tovább folytassák munkájukat most már Martin Himlerrel
együtt... Éppen azért. hogy megtudták USA-ba érkezésem, Klár Zoltán Az Ember
című 37 év óta probolsevista lapban hat héten keresztül mindig a címoldalon
rágalomözön-pergőtűz alá vett, s ezen rágalmakkal azonos szövegű
feljelentést tett Klár Zoltán és az Amerikai Jewish Committee közös
megbízottjaként dr. Gonda Jenő Washingtonban az Immigration and
Naturalization Service vezetőjénél, teljesen hamis feljelentéssel. Erre a Mc
Carran Act megsértésének gyanúja címén megindult ellenem az a vizsgálat,
amelynek egész menetét mindig előre tudtam Az Ember című lap mindig nyílt
előre bejelentéseiből. Az USA által ratificált, a politikai menekültek
jogállását szabályozó 1951 július 28- iki genfi konvenciónak h é t r e n d b
e l i halmazatban és folyamatos megsértésével az Immigration and
Naturalization Service: 1. a vizsgálat előtt megfosztott a védekezés
lehetőségétől, ügyvéd megbízásától is,
2. tanúk kihallgatásáról nem értesítettek, a kihallgatott hamis tanúk hamis
vallomásának megcáfolására alkalmat nem adtak,
3. ellenben súlyos magánjogi érdeksértő véghatározatot kizárólag előttem
most is ismeretlen hamis tanúk hamis vallomására építették, 4. a
véghatározatot írásban nem közölték,
5. fellebbezésre, jogorvoslatra időt nem adtak, hanem azonnal végrehajtották,
6. a deportálási végzést nem Ausztriába, hanem Magyarországra rendelték el,
hogy ott az 1956 dec. 6. óta aláírt letartóztatási végzés és súlyos elítélés
végrehajtható legyen,
7. a véghatározatot titokban és erőszakkal hajtották végre, mert
feleségemmel együtt letartóztattak és úgy kísértek a Magyarországba
irányított szállítmánnyal. (A Magyarországra deportálást bizonyítják a PAW
new- yorki irodájában levő 261 -2,068.824 és 2,068.825 sz.
repülőjegymásolatok.) A repülőgép igénybevételével megkísérelt deportálás
megörökítésére több ezer dollárt áldozott előttem ismeretlen gyűlölőm, mert
két filmoperateur utazott velem, és az egész úton végig filmeztek. Talán dr.
Klár Zoltán, valamint az őt eltartó New York-i Cionista Szövetség, Hadassah,
Kossuth, Pannonía és Független Páholy összesen 1560 tagja szórakoztatására.
Az természetes, hogy deportálásom után napokig az egész sajtójuk diadalmasan
rágalmazott, hazudozott, és miközben a New York Times is helyt adott egy
minden ízében rágalmazó és valótlan cikknek, sietve a szerkesztőség tagjai
közé fogadott egy budapesti ünnepelt kommunista Sztalin díjas és Kossuth-díjas
újságírót, hogy a kommunista Szabad Nép után McCarra Act dacára- a New York
Timesban folytassa azonos fellegű és célzatú munkáját...
A Magyarországra deportálásom és így most már m á s o d s z o r a szovjet
sintérek kezébe való átadásom csak azért nem sikerült, mert a neutrális
Osztrák Szövetséges Köztársaság illetékes belügyi szervei nem voltak
hajlandók Klár Zoltán és társai kedvéért az 1951 július 28-iki genfi
konvenciót megsérteni és poiltikai menekültet üldözőiknek átadni.
A történtekben semmi újat nem találok. Hozzá vagyok szokva. Mind a két
társaság még a bibliámat is elvette. Budapesten a szovjetsintérek is
ugyanilyen halmazatos jogsértésekkel ítéltek el, és az ítéletet nyolc és fél
évi fogságom alatt írásban nem is produkálták. Sajtójuk ugyanolyan
rágalomözönnel kísérte személyemet, mint Klár Zoltánék és társaik sajtója.
Ugyanazok üldöztek 1946-ban Budapesten, mint 1957 februárban és márciusban
New Yorkban. Csak az irodáikat tették át.
De: Quo vadis USA? Moszkva? Hol a bibliára tett eskü? Hol a keresztény
szolidaritás? Hol a legelemibb morál? Hol a prestige?
Vagy: Injustitia est regnorum fundamentum? Washingtonban más feliratot
láttam... Melyik az igazi'? Ami ki van írva? Vagy ami gyakorlatban van?
Én mindenesetre számolok azzal, hogy előttem sokan haltak meg. Pattontól Mc
Carthy- ig elég sokan haltak meg érdekes előzmények után... Én is halandó
vagyok... Egyelőre nem sikerült személyemben egy nagyon kellemetlen vádoló
tanút eltüntetni az élők közül...
Éppen ezért az időt fel kell használnom, és az általuk elpusztított nagy
magyar és keresztény mártyr barátaim egy része iránt lelki kötelességemnek
eleget teszek.
Tudom, hogy sokaknak kellemetlen annak feltárása, hogy kiket pusztítottak
el? Kellemetlen Budapesten is egyeseknek, de még kellemetlenebb New Yorkba
áttelepült régi munkatársaiknak. De itt az ideje, hogy a bolsevista börtönök
titkaiból a magyarság és kereszténység nagy mártyrjainak szép lelkét
karrarai márványnál értékesebb anyagba: a keresztény olvasók lelkébe,
szívébe öntsem. Üldözőimnek pedig apostoli szavakkal válaszolok: "Ítéljétek
meg, Isten előtt helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint Istenre. Mi ne
m hallgathatunk arról, amit l á t t u n k és h a l l o t tu n k ". (Ap. Csel.
4. 20-21.)
A következő sorokban nem lexikális gondossággal, csak lelki mozaikszemek
nyújtásával kívánom jelenezni azon barátaimat és sorstársaimat, akiket
ugyanazok üldöztek, mint akik Krisztust és Pált: ugyanon fegyverekkel:
hazudozással, rágalmazással, hamis tanúzással. Ellenük is a csőcselék
legalját használták fel államellenes rágalmaik terjesztésére (Ap. Csel. 17,
5-7). Akik Krisztust halálra keresték, ugyanazok üvöltötték a csőcselékből
szervezett bíróságok tárgyalásain: Méltó a halálra! (Máté 26. 66). Akasztó
fára vele! (János 19. 6). Kivégzésüknél ugyanazok biztatták a hóhért, akik a
keresztre feszített Krisztust gyalázták (Máté 27, 39-44, Márk 15, 29-32,
Lukács 23, 35-38). Azok pusztították el őket, akik miatt a nemzetek Isten
nevét gyalázzák (Rom. 2. 24). Azok pusztították el őket, akik Krisztus
istenségét tagadják, antikrisztusok (l . János 4. 3).
Legyen magyar és keresztény lelkük mindenkor áldott! Wien, 1957 Nagypéntek.
SZTÓJAY DÖME
A német hadseregnek 1944 március 19-én Magyarországra történt bevonulása
után a magyar államvezetés a legsúlyosabb válságba jutott. Horthy kormányzó
lemondása esetében olyan kormány került volna hatalomra, amely
Magyarországon akkor hatalmon volt társadalmi réteg érdekeit erősen
alááshatta volna. Ezért a kormányzó vezetésével megtartott koronatanácson
arra az elhatározásra jutott az államvezetés, hogy Horthy nevezzen ki oly
kormányt, amelyet a megszálló német haderő éppen hogy megtűri, de viszont
lojális a kormányzóhoz, és a háború további fordulataiban az államérdekeknek
megfelelően felhasználható.
Amikor március 19-én délelőtt Horthy a Hitler főhadiszállásáról a Turán
vonattal hazajött, súlyos szívbaja miatt a Bécs melletti Semmeringen egy
szanatóriumban magát gyógyíttató berlini magyar követ, Sztójay az elinduló
udvari vonat előtt Horthynál jelentkezett, és elbúcsúzott abban a
feltevésben, hogy a kormányzó megengedi súlyos szívbajának
továbbkezeltetését a Semmeringen. Azonban Horthy arra utasította Sztójayt,
hogy szálljon fel az udvari vonatra és jöjjön vele Budapestre. Így került
Sztójay Budapestre. Így került Budapestre 1919-ben is...
Sztójay az Osztrák-Magyar Monarchia vezérkara 2. osztályának egyik kipróbált
és megbecsült vezérkari századosa volt, amikor a monarchia összeomlott.
Sztójayt délszláv származása Belgrád felé húzta, magyarországi szép emlékei
pedig Budapestre. Ezért egyszerre kérte az új Jugoszláviától is és az első
kommunista uralomból kigázolt Magyarországtól is a hadsereg vezérkarába való
felvételét. Budapestről hamarabb kapott választ, ezért a magyar királyi
honvéd vezérkarba került, ahol rövid idő álalt a 2. osztály vezetője lett (ezen
beosztásában őt többször felváltó társa: Ruszkay Jenő volt). Sztójay a
vezérkarból Berlinbe került katonai attachénak, majd Kánya utódaként Horthy
berlini magyar követté nevezte ki abban a reményben, hogy Sztójay Hitler és
társai körében ugyanolyan bizalmat fog szerezni a magyar állam javára, mint
amilyen bizalomkeltő volt addig a német katonai vezetés körében is.
Ugyanilyen megfontolásból lett miniszterelnök.
Sztójay maga könnyezve mondotta el nekem 1945 decemberében, a fogházban,
hogy 1944 március 20-án órákig kérlelte Horthyt arra, hogy mást bízzon meg a
miniszterelnökséggel. Hivatkozott elsősorban súlyos
betegségére (négy hónapos miniszterelnökségének nagy részét valóban a
Budapesti városmajori kórházban fekve töltötte). Hivatkozott arra, hogy a
magyar belpolitikához semmit sem ért, senkit sem ismer. Horthy viszont
kettőre hivatkozott: Olyan miniszterelnökre van szüksége, akit Hitler
körében is tisztelnek, de amellett Horthy iránt teljesen lojális. Másrészt
Horthy hivatkozott arra, hogy Sztójay altábornagy, tehát engedelmességgel
tartozik. Így lett Sztójay négy hónapra Magyarország miniszterelnöke. Néha a
minisztertanácsba még elment, de legtöbbször a minisztertanácsokon is a
rangidős miniszter, Reményi- Schneller pénzügyminiszter elnökölt, és
Sztójaynak csak a városmajori kórházban referált.
Sztójay ezen időben már egyáltalán nem volt katonás külsejű, beteg,
szívbajos ember volt, aki botra támaszkodva vonszolta magát. Kitűnő volt a
m. kir. honvédvezérkar 2-ik osztálya élén. Kitűnő volt berlini katonai
attachénak is. De már követnek sem való volt, mert aprólékos, analitikus
gondolkodási módszerével mindig elveszett a gyűjtött politikai adatok
tömegében; a nagyvonalú és synthetikus összefoglalás iránt képessége nem
volt. Követjelentéseit végigolvastam. Többnyire 30-40 oldalas
helyzetelemzések, nagyobb konklúziók nélkül. Azonban abszolút
becsületességével és szerény kedves modorával hamar tudott maga iránt
bizalmat kelteni. Ezért tartotta Horthy sokáig Sztójayt Berlinben követnek,
és ezért tette meg legalább névleges miniszterelnöknek.
Sztójay a Magyarországot megszálló Szovjet Haderő elől szintén Németországba
ment, ahol az USA Army OSS magyar csoportjának vezetője, Martin Himler őt is
letartóztatta és őt is kiadta Moszkva budapesti ügynökeinek. Az első
repülőgéppel került Budapestre. Én a harmadikkal. A budapesti ügyészség
fogházában kerültünk össze közős zárkába. Perének egész főtárgyalása alatt
együtt voltam vele. Végig apolitikusan viselkedett. Hitt abban, hogy a
csőcselékből összeválogatott bírák igazságosak és nem ítélik el, s
nyugdíjából eltengeti kevés idejét, mivel szívbajával úgysem sokáig maradt
életben. Csak a halálos ítélet kihirdetése után erősítette fel magát. Azt
mondta, hogy örvend annak, hogy 1919 őszén nem a belgrádi vezérkarba került,
hanem Budapestre, mert most magyar vértanúként halhat meg. "Katonának
legszebb halál a golyó! Most megkapom!" - mondta - a kivégzésre
elindulásakor. "Elfen a hazai" felkiáltással esett össze holtan az a Sztójay,
aki kizárólag hadura iránti lojalitásból vállalta a névleges
miniszterelnökséget.