Kereszteny kezekbe a Magyar radioval! Az 1956-os forradalmarok elso nagy tette a radio (Brody utca, nem messze a Nemzeti Muzeum-tol ahol Petofi Sandor szavalta a Nemzeti Dalt 108 evvel korabban) ostroma volt ahol ver is folyt. Az elfoglalas utan a radio a forradalom radioja lett, ahol tobbek kozott Mindszenty kardinalis is beszedet mondhatott.

Orban egy szelsoseges anti-kereszteny vezetese ala jutatta a magyar radiot. Sok jobboldali nem erti miert tette ez Orban, ki a jobboldal vezerenek hazudja magat annak ellenere, hogy baloldali nezetei vannak. Orban taktikaja vilagos: az SZDSZ-nek udvarol! Miutan felszalamizta az osszes jobboldali partot es az egyetlen talpon maradt jobboldali part az MDF nem volt hajlando vele koalicioba lepni, nem maradt mas hatra mint vissza menni a "szulohoz". Emlekezunk ra, hogy a Fideszt egykor az SZDSZ gyerek csapatanak hivtak.

A Fidesz vezetoi nem vesztettek a legutobbi valasztasokon! Meg van a hatalmas kepviseloi fizetesuk! Tipikus 400-500 ezer havi (egy AVOs ivadek 700 ezer forint felett keres havonta annak ellenere, hogy senki se valasztotta meg az anti-demokratikus magyar "demokraciaban")! Senki se lett kirugva a szegyenteljes valasztasi veresegert! A Magyar nemzet vesztett!

A Fidesz vezetoit nem zavarja hogy sok Magyar csaladnak have 100 ezerbol kell megelnie. A Fidesz vezetoit nem zavarja, hogy a lakossag 70%-a szegenysegben es nyomorban el!

Orbant es a szimulans-jobboldali Fideszt meg kell buktatni! A Magyar nemzeti jobboldalnak egy kereszteny nemzeti part kell mely kepes a Magyarorszagot a bekes egyesules es felviragzas utjara vinni.

Ha kell forradalommal is, a mediat kereszteny kezekbe kell jutattni. Elfogadhatatlan buszke kereszteny nemzetunk allando gyalazasa az anti-kereszteny szelsosegesek kezeben levo media altal!

Elfogadhatatlan a szegenyseg es nyomorusag a gazdag Europa kozepen! Elfogadhatatlan a Magyar nemzet megosztasa Trianon hataraival! Elfogadhatatlan az olah(roman) elnyomas Erdelyben!

Tovabba szuksegszeru a Magyar Kiralyi Csendorseg helyreallitasa a burjanzo bunozes megfekezesere es az anti-kereszteny nemzet gyalazas felszamolasara!
 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

freedomfighter56.com

Bp. 1956 okt. 23 2130h.
Az új magyarság szent éjszakája.

Kedves Édesapám !

Ne haragudjon, hogy csak ilyenkor keresem meg soraimmal - de úgy gondolom, a magyar nép igazsága most jutott egyenes útra. Az egyetemi tanulmányaim folytán vizsgára a mai nap voltam rendelve. Vizsga helyett Bp. ifjúságával és magyar érzelmû dolgozókkal követve példánkat kb: 300.000-en az egyetemisták piros-fehér-zöld zászlókkal vonultunk fel. Minden tehergépkocsi az igaz ifjakat új magyar
kommunistákat szállította: hangorkán - le a piros ronggyal, le Gerõvel, ki az oroszokkal, akasszák fel Rákosit - le a vörös csillaggal, Kossuth címert akarunk. Kálvin-téren összetûzések - a rabszállító kocsit feltörték és szabadon engedték a rabokat. Megdobbantak az összetört szívek - mindenki kokárdát visel és nincs ellenállás -

Új március 15-nek nevezhetem e napot vidámabbak az emberek. Leállt a közlekedés mindenki tüntet - régi panaszait elbeszéli miközben csoportosulnak az emberek. Az újságokat amik újonnan jelentek meg harcok árán jut hozzá az ember „Szabad Ifjúság”, Irodalmi Újság stb. új tartalommal - igazsággal.

Öröm tölt el, hogy részt vehettem ami még mindig tart - az új szabadság zendülése a nyugodt demokratikus Lenini béke elõestéjének csatájában. Nagy Imre itt van velünk vezeti a meggyötört lelkekbõl vidult új erõket - a jövõ kádereit „az új értelmiséget” nincs többé suttogás - s most jött el az igazi szólásszabadság mikor még a rendõr is zöldre állítja a lámpát és szívesen kirúgná a pirosat. Nincs utca ahol virágcsokor vagy taps ne zúdulna ahol elmegyünk vagy állnak be sorainkba új ébredõk - ki mamuszban ki
öleléssel. Nincs az utcán egy orosz sem és karhatalom sem - talán jobb is - de a fiatal harckocsizók kb. 800 db tank, páncélautó velünk.

Én az egyik harckocsira kerületem, de még vezetõ is voltam mert a vezetõ is látni akarta a lelkes tömeget. A szívem dobogott amikor a szabadságért tudatban a moszkva téri szobrot kerülgettük, hogy ledöntsük. Bár a honvédséget Gerõ rendelte ki mert a Stúdiót nem tudta megközelíteni hogy beszédjét megtartsa - de velünk a honvédség is bár tûzharc az van - de az ellenállók csöndesednek. Tudomásunk van arról hogy
Rétságról ahol semmirõl semmit nem tudnak az egész ezredet a lecsöndesítésünkre indították útba, nincs akadály mert a felderítõink elõkészítve ilyesmire is a tüntetésbõl kivontak és nélkülünk Nagymaros felé indultak a harckocsik. Megcsókoltam a fõhadnagyot kit Tatán saját zászlóaljamban képeztem ki, Soóst - ne felejtsd Magyarországon újra magyarok lehetünk és mint az igazság szíved diktálja harcolj ha úgy kerül, mi figyelünk és ott leszünk. Vissza csókolt és mint régi parancsnokától búcsút vett, de lehet hogy még találkozunk adja az Isten úgy legyen.

A csizmanadrágom szétszakadt a térdemen, beakadt az ablakkilincsbe a harckocsin - de sebaj - élve még a feleségemhez is hazakerülök Ménesmajorba. Csak a leszállás pillanatában ültem vacsorázni ahol a sorokat írom, de már be is fejezem mert gondolom mint egy gépnek kis része, rám is szükség van az éjszakában. Két újságot küldök, egyiket Gyulának tessék átadni, tudom örömmel fogadja, és fõleg azt, hogy mi harcolunk helyettük a „fiatalok”. Ma kellett volna jelentkeznem a K.P.M.-ben is mert
felhívást kaptam hogy rehabilitálnak és Debrecenbe visszahelyeznek de nem tudtam jelentkezni - az sem érdekes most, mert mindnyájunk szebb jövõjéért harcolunk. Levelemrõl Gyulán kívül senkinek ne tudassa soraimat. A harcunkról úgy is mindenki elé tiszta képet fog nyújtani az újság, hogy mivel végzõdik.

Csókolom Apust.

fia Feri

A fenti levelet egy idõsebb férfi hozta el a szolnoki Kossuth Rádió stúdiójába 1990-ben. Az ügyeletes szerkesztõ, Szarvas Zoltán, elment a férfi lakására, elbeszélgetett a családdal, és a család engedélyével az elkövetkezendõ október 23-án elhangzott a levél a rádió adásában. Rövidesen utána a megyei Új Néplap napilapban is megjelent a levél. Szarvas Zoltán tulajdonában a mai napig is megtalálható az eredeti level másolata.

Kiss Ferencet másnap halálos lövés érte, 30 éves volt. Holttestét hazahozták Szolnokra, a katolikus temetõben nyugszik.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kuruc.info

Elítélik Orbánt az amerikai magyar polgári körök
2006-08-18. 23:03:22

A törvénytelenül, nem bejegyzett módon rádióelnökösködo Such György ámokfutása és Orbán Viktor cinkos némasága ellen adott ki felháborodott közleményt a három legjelentosebb amerikai magyar polgári kör. A kiábrándulás – úgy néz ki – már kontinensekkel arrébb is erosen megkezdodött. A Kuruc.info ellenben nem határolódik el Gyurcsány Ferenc ünneplotársától, Orbántól. Sose volt hozzá közünk.

A Chicago és a New York Polgári Körök megdöbbenésüket fejezik ki, hogy a Magyar Rádió közalapítvány kuratóriumi elnökségének fideszes tagjai a kormánypárti kurátorokkal együtt megszavazták a közismerten ultraliberális Such Györgyöt a közszolgálati rádió elnökének – áll Neményi A. Péter és Szilágyi Ákos közleményében.

Ezzel a Magyar Rádiót – amely az Országos Rádió és Televíziós Testület felmérése szerint a legtárgyilagosabb elektronikus médium Magyarországon – visszavonhatatlanul átengedték az amúgy is médiahegemóniát élvezo balliberális politika kezébe – állapítják meg a civil szervezetek vezetoi.

Such György elso intézkedései között megregulázta a magyar határokon belül és kívül egymilliónál nagyobb hallgatottságú Vasárnapi Újságot.

Tette ezt azzal, hogy a rádió történetében példátlan módon betiltotta a jegyzetet, mint mufajt és személy szerint az országot irányító, MSZP-vezette koalíciónak legkényelmetlenebb újságírót, Lovas Istvánt kitiltotta a Magyar Rádióból.

Fordított helyzetben egy ilyen lépésnek nem csak országos, de széles köru nemzetközi visszhangja lett volna, politikai pártvezetok, jogvédok, szakmai szervezetek és a média folyamatos tiltakozása mellett.
E helyett most a Fidesz és annak vezetoje, Orbán Viktor hallgat.

Orbán Viktor hosszú ideje tartó, egyre megmagyarázhatatlanabb hallgatása számunkra – akik felhívására jöttünk létre – elfogadhatatlan. Úgy érezzük, hogy ha mi, a jobboldallal rokonszenvezo, Amerikában élo magyarok szintén hallgatunk, cinkosai lennénk a volt kommunistákból és hu kormányzati partnerükbol álló koalíció újabb, a szabadságjogokat és a demokrácia játékszabályait súlyosan sérto lépésének.

Éppen ezért nyomatékosan felkérjük a Fidesz elnökét, hogy hallassa tiltakozó hangját az ellen, ami a Magyar Rádióban történt és történik egy olyan elnök részérol, akinek bejegyzését a magyar cégbíróság megtagadta, vagyis aki törvénytelenül hozta meg a jobboldali szavazók körében igen rossz visszhangot keltett döntéseit – zárja közleményét Neményi Péter és Szilágyi Ákos.

A legerosebb tiltakozásunknak adunk hangot a San Franciscó-i Magyar Polgári Kör nevében Lovas István rádiójegyzeteinek megszüntetése miatt – áll a harmadik szervezet nyilatkozatában.

Varga Béla vezeto így folytatja: Az újonnan kinevezett illegális rádióelnök nem csupán az alkotmányosságot, mint társadalmi definíciót és szerzodést rúgta fel ezzel a döntésével, de egyben kicsinyes irigységét is közhírré tette Lovas István, a szinte egyedüli világszerte ismert és briliáns magyar publicista elnémítása érdekében.

A kommunista cenzúra újabb megnyilvánulásának és a diktatúra újjáéledésének értékeljük a magyar posztkommunista kormány és holdudvara nyomulását, amelyben az SZDSZ viszi a prímet.

Lehetoségeink szerint tudatni fogjuk a világ közvéleményével, mi történik ma Magyarországon. Felhívjuk a Fideszt és annak vezetoit, hogy haladéktalanul hallassak a hangjukat ezen égbekiáltó maffiamódszer ellen.

Ha nem teszik, körünk Orbán Viktort teszi személyesen felelossé komplicitásáért (latinos szó=bunrészesség - a szerk.) – zárul a felháborodott közlemény.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Lovas István tiltólistán "radikális jobboldalisága" miatt
2006. augusztus 15. 07:21

Such György közrádióelnök újabb, a Vasárnapi Újságot sújtó intézkedést hozott: a musor nem sugározhatja a kommentárokat közlo Hírháló musort.

A frissen megválasztott rádióelnök legelso intézkedései között szerepelt, hogy betiltotta a jegyzetek sugárzását. Az egymilliós hallgatottságú Vasárnapi Újság legbeazonosíthatóbb személyisége, Lovas István a továbbiakban nem jelenhet meg a rádió musoraiban – írja a Magyar Nemzet. Such a távirati irodának elmondta: Lovasra "radikális jobboldalisága" miatt nem tart igényt. (Magyar Nemzet

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Magyar Rádió: „jegyzet-kérdés és Lovas-ügy”
NOL • Népszabadság Online • 2006. augusztus 15.
Külön kérdés a jegyzetek beszüntetése és Lovas István távozása a Magyar Rádióból - közölte Such György elnök.

„Van jegyzet-kérdés és van Lovas-ügy: a jegyzet beszüntetése nem Lovas Istvánról szólt” - fogalmazott, megerosítve, hogy nem tartja ezt közszolgálati rádiós mufajnak; a hagyomány ebben az esetben szerinte azért gyenge érv, mert a rádió fennállásának nyolc évtizedébol a közelmúltig lényegében egyetlen napot sem töltött demokratikus berendezkedés körülményei között.

„Lovas Istvánra pedig a Magyar Rádió nem tart igényt. Nem is értem, hogy egy napilap külföldi tudósítójaként miért kellene szerepet kapnia”- mondta; „az a szerep, a radikális jobboldal szószólójáé és ideológiai vezéréé, amelyet o sokáig ambicionált, és szorgos munkával el is ért, önmagában alkalmatlanná teszi ot arra, hogy bármilyen feladatot kapjon a közrádióban”.

Hozzátette, Lovas Istvánt muvelt, sokat olvasó embernek tartja, aki „a muveltségét és a sajtóbeli ismereteit egy cél érdekében megfeleloen, és sokszor tendenciózusan csoportosítva használja, és ezek ténybelileg is sokszor tévesek, illetve csúsztatásokat tartalmaznak”.

„Én hiteles, tekintélyes, mértékadó közszolgálati rádiót szeretnék - erosítette meg Such - ehhez pedig a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítója nem segíti hozzá a Magyar Rádiót.”

A Vasárnapi Újság mellett a Krónikában hangzottak el gyakrabban jegyzetek, ám „azt, hogy a szerkeszto, vagy a musorvezeto a saját musorában véleményt nyilvánítson, azt én igencsak problémásnak tartom”.

A múlt héten a Népszavában megjelent nyilatkozat szerint „a döntés nem Lovas Istvánról szól, hanem arról, hogy a hír- és a háttérmusorokban nem szerepelhet vélemény”, míg a Magyar Nemzetnek adott interjúban Such György - szintén azt hangoztatva, hogy a jegyzet nem rádiós mufaj - arról beszélt, „Lovas István nemcsak a jobboldal, hanem az egész hazai média egy ikonikus figurája (...) De nemcsak jelentos jobboldali véleményformáló személyiség nem lesz a rádióban, hanem baloldali sem”.

(MTI)
 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

HVG.hu

A jegyzet nem rádiós mufaj
Such: Lovas Istvánra nem tartunk igényt
2006. augusztus 14. 17:04
Utolsó módosítás: 2006. augusztus 14. 17:09

Két külön kérdés a rádiós, szubjektív jegyzetek beszüntetése és Lovas István távozása a Magyar Rádióból - mondta Such György elnök az utóbbi idok jegyzet-vitáját firtató MTI kérdésére. Kijelentette: Lovas Istvánra a közrádió nem tart igényt.

"Van jegyzet-kérdés és van Lovas-ügy: a jegyzet beszüntetése nem Lovas Istvánról szólt” - fogalmazott, megerosítve, hogy nem tartja a jegyzetet közszolgálati rádiós mufajnak. A hagyomány emlegetése ebben az esetben szerinte azért gyenge érv, mert a rádió fennállásának nyolc évtizedébol a közelmúltig lényegében egyetlen napot sem töltött demokratikus berendezkedés körülményei között.

Lovas Istvánra pedig a Magyar Rádió nem tart igényt. Nem is értem, hogy egy napilap külföldi tudósítójaként miért kellene szerepet kapnia”- mondta; az a szerep, a radikális jobboldal szószólójáé és ideológiai vezéréé, amelyet o sokáig ambicionált, és szorgos munkával el is ért, önmagában alkalmatlanná teszi ot arra, hogy bármilyen feladatot kapjon a közrádióban”.

Hozzátette, Lovas Istvánt muvelt, sokat olvasó embernek tartja, aki a muveltségét és a sajtóbeli ismereteit egy cél érdekében megfeleloen, és sokszor tendenciózusan csoportosítva használja, és ezek ténybelileg is sokszor tévesek, illetve csúsztatásokat tartalmaznak”.

"A Vasárnapi Újság mellett a Krónikában hangzottak el gyakrabban jegyzetek, ám azt, hogy a szerkeszto, vagy a musorvezeto a saját musorában véleményt nyilvánítson, azt én igencsak problémásnak tartom” - mondotta.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

index.hu

Kis pártok képviseloi a 'hétszázezresek klubjában'
Bogád Zoltán, Spirk József
2005. január 7., péntek 10:28
A parlament két kisebb pártjának képviseloi foglalják el az országgyulési fizetési lista elso helyeit. A hétszázezresek klubjába - elvileg - két MDF-es, két SZDSZ-es és egyetlen fideszes politikus került be. Az élen Dávid Ibolya állna, ha nem mondana le a bizottsági munkáért járó díjazásról. Az MDF-es bizottságcserék köveztkeztében viszont az idén már Eörsi Mátyás szabad demokrata honatya kapja a legnagyobb összeget.

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!

A januári hatszázalékos köztisztviseloi alapilletmény-emelés után négy parlamenti képviselo kerül be a hétszázezer forintnál nagyobb fizetésuek klubjába, egyikük keresete pedig elvileg meghaladja a nyolcszázezret is.

Idén valószínuleg lekerül a képviseloi fizetési toplista élérol Herényi Károly, az MDF frakcióvezetoje. Az utóbbi hónapokban ugyanis az MDF képviselocsoportjának létszámfogyása következtében Herényi két kiemelt, dupla díjazással járó bizottságnak is tagja lett, így a képviselocsoport vezetéséért járó illetménnyel együtt fizetése összesen 798 ezer forintra nott. A bizottsági helyek újrarendezése után azonban a frakcióvezeto átadta alkotmányügyi bizottsági helyét Dávid Ibolyának, ami havi díjazását 714 ezer forintra mérsékelte.

A képviseloi toplistát így hivatalosan Dávid Ibolya vezeti - elvileg - 840 ezer forintos fizetésével, de elsosége nem egyértelmu. A parlament MDF-es alelnöke ugyanis - a frakción belüli változások miatt - tagja lett a parlament "dupla térítéses" alkotmányügyi bizottságának és az ügyrendi testületnek is, amelyekért az 588 ezres házalalenöki fizetésén felül 252 ezer forint járna neki. Dávid azonban már elore jelezte, hogy lemond a bizottsági tagság után neki járó összegrol, igaz, errol a parlament hivatala nem kapott hivatalos értesítést.

Mibol áll össze a képviseloi fizetés?
- Alapdíj (jelenleg 210 ezer forint)
- Bizottsági tagság: az alapdíj 40 százaléka
- Kiemelt bizottsági tagság: az alapdíj 80 százaléka
- Utazási költségtérítés: az alapdíj 70-160 százaléka
- Albérlet hozzájárulás: az alapdíj 50 százaléka
- Bizottsági elnöki poszt: az alapdíj 100 százaléka
- Bizottsági alelnöki poszt: az alapdíj 80 százaléka
- Frakcióvezeto: az alapdíj 120 százaléka
- Helyettes frakcióvezeto: az alapdíj 100 százaléka
- Országgyulés jegyzoje: az alapdíj 80 százaléka A két MDF-esek közötti bizottsági "leosztás" változása miatt januártól várhatóan Eörsi Mátyás kerül 756 ezer forintos fizetéssel a toplista csúcsára. Eörsi az SZDSZ egyik EP-képviselojének, Szent-Iványi Istvánnak a helyét örökölte meg, a szintén duplajuttatásos európai ügyek bizottságában, és megtartotta külügyi bizottsági alelnökségét is, valamint tagja a 40 százalékos térítéssel járó Interparlamentási Unió elnökségének is. 714 ezer forintot keres majd Herényivel holtversenyben Peto Iván, SZDSZ-es és Varga Mihály, fideszes frakcióvezeto-helyettes is. Peto a kulturális és sajtóbizottság elnökeként és a számvevoszéki bizottság tagjaként képviseloi fizetése mellett további 294 ezer forintot kap, Varga fizetését a frakcióvezeto-helyettesség mellett a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöki posztjáért járó kiemelt fizetés dobja meg.

Az említett bruttó összegek csak a képviseloi munkáért járó fizetéseket jelentik, és nem tartalmazzák az egyéb - például az utazásért és lakásbérlésért járó - juttatásokat.

A toplistás képviselok közül Herényi az Index kérdésére azt mondta, pontosan nem tudja, mekkora a fizetése, mert a juttatást a számlájára utalja az Országgyulés. Herényi egyébként meglepetéssel értesült arról, hogy az Országgyulés nyilvántartása szerint is o (volt) a legjobban kereso honatya.

Eörsi Mátyás viszont azt mondta, tudatában van annak, hogy a keresete az országos átlaghoz viszonyítva magasnak számít, de az üzleti életbol érkezo képviselok jó része valójában kevesebbet keres az Országgyulésben, mint a magánszférában. Eörsi szerint azt is figyelembe kell venni, hogy a képviselokkel szemben ma már nem csak erkölcsi elvárás, hogy a magánüzleteiket szüneltessék a parlamenti képviseloség idejére. Megjegyezte, hogy a politikai szerepvállalás, illetve a közélet átpolitizáltsága viszont erosen korlátozza a mandátumát esetlegesen elveszto képviselo lehetoségét, hogy visszatérjen egy megfelelo állásba.

Képviseloi fizetések '90-tol napjainkig
A képviseloi alapfizetés 1990-ben 32 500 forint volt, ami a ciklus végére 56 063 forintra növekedett. A Horn-kormány idején megduplázódott a képviseloi tiszteletdíj, 1998-ban már 114 ezer volt az alapfizetés. A Fidesz négyéves kormányzati ciklusa alatt 114 ezerrol 165 ezer forintig emelkedett a képviseloi alapdíj, a mostani ciklusban viszont eddig csupán egyszer, 2003-2004-ben volt emelés, 2002-ben ugyanis úgy döntöttek, hogy a köztisztviseloi alapbér ötszöröse helyett hatszorosa lesz az alap.

Megjegyzendo ugyanakkor, hogy e béremelésekkel párhuzamosan a képviseloi fizetés alapját adó köztisztviseloi alapbér is folyamatosan emelkedett. Jelentos változás a képviseloi javadalmazásokban 2000-ben volt, amikor jelentosen emelték az utazási költségátalány-hozzájárulást: a legjobban a messze lakó képviselok jártak, ok a tiszteletdíjuk hatvan százaléka helyett 2000 óta alapdíjuk 160 százalékát kapják meg utazási hozzájárulás címén.
 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

jobbik.hu

Egy sohasem volt demokrácia halála

Gyurcsány Ferenc második kormányának megalakulásával véget ért a magyar
politológia szótárában rendszerváltozásként emlegetett idõszak. Na, nem
azért, mert sikerrel befejezõdött, hanem éppen fordítva, végképp elsikkadt.
Visszahozhatatlanul. Károkat még lehet majd enyhíteni, válságokat lehet majd
menedzselni, de az 1990 utáni évek történelmi lehetõsége, a magyar
társadalom újjászervezõdése hosszú évekre álom marad. Kellene valami újabb
sorsforduló, egy újabb tabula rasa, egy nemzetközi helyzet, és akkor egy
következetes nemzeti erõ. Talán. Addig marad a felkészülés, a sorok
rendezése, az önszervezés.

A szocialista diktatúra megszûntével Magyarországon nem jött létre valódi
társadalmi elitcsere. Ennek több oka is volt. Egyrészt a nyugati országok
örültek annak a kevésnek is, ami történt, ezért támogató és elnézõ
hozzáállásukkal legitimálták a hatalom átmentését. Másrészt a gyõztes
jobboldali erõkben nem volt kellõ bátorság ahhoz, hogy éles választóvonalat
húzzanak múlt és jövõ közé. Harmadrészt – néhány üdítõ kivételtõl
eltekintve – nem is igen létezett felkészült, nemzeti elit.
Negyedrészt a feltartóztathatatlan privatizáció révén az ország gazdasági
potenciálja azok magántulajdonába került, akik korábban azt köztulajdon
címén birtokolták.

Igazságtalan lennék, ha pusztán sötét festékkel ábrázolnám az eltelt 16
évet. A rendszerváltozás céljai részben teljesültek. E cikk megírásának a
lehetõsége már maga egy vitathatatlan elõrelépés. Elvileg szabad a
véleménynyilvánítás, a gyülekezés, szervezetek, sajtóorgánumok alapítása, a
gazdaságban pedig piaci verseny érvényesül. Elvileg. Mindent áthat azonban
az ún. médiadiktatúra. Számtalanszor elmondtuk már, mégsem lehet elégszer,
ma a legerõsebb hatalmi ágazat a média. Az államtól, a társadalomtól
függetlenül, kizárólag kenyéradó gazdáik iránymutatásának engedelmeskedve
végzik tevékenységüket, nem egyszer a köz ellenében. Mi, magyarok az
amerikaiak mellett a világ legtöbbet tévézõ emberei vagyunk. Ez az adat
egyértelmûen korrelál más adatokkal is. A leggyengébb uniós csatlakozási
feltételek, a legodaadóbb földtörvény, a legnemzetközibb kormány, a
legliberálisabb kultúrpolitika, a legharmatosabb nemzetpolitika. Felmerülhet
az olvasóban a kérdés, mi köze van ezeknek a tévé
nézéshez? Elég sok. Ugyanis a TV (és kisebb mértékben a rádió) az az
eszköz, amelyen keresztül mindezek lenyomhatóak a nép torkán. Eszköz,
amelyen keresztül a balliberális hazugsággyár, a tudatmódosítás, a magyar
mátrix fennmaradhat.

2006-ban azonban ennél is több történt. Az áprilisi választásokon egy
olyan kormányfõ lépett az ország élére, aki – az eddigi kampányok
szokásjogával ellentétben – nem csupán lódított, füllentett, hanem
tudatosan és szemérmetlenül hazudott az embereknek. Az ígérgetés a korábbi
szavazási idõszakok során is fontos szerepet töltött be, de választási
program és kormányprogram között ekkora szakadék még sehol a világon nem
volt. A helyzet tragikumát tovább élezi, hogy annak a kabinetnek a nevéhez
köthetõ ez a politikai Guinness-rekord, amely az elõzõ ciklusban is az
ország élén volt, azaz intézkedéseit nem foghatja az elõzõ kormány által
elhallgatott, súlyos gazdasági helyzetre. Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy
három almát ígértek, aztán csak egy lett belõle, de ahhoz, hogy öt almát
ígértek, és két botütés lett az eredménye, még nem. Az arcátlan hazugsággal
egy sohasem volt magyar demokrácia halt meg.

A jobboldal immáron a második választáson maradt alul, és egyszer sem
önhibáján kívüli okokból. Újra kell gondolni a nemzeti oldalt, és ebben a
Jobbik Magyarországért Mozgalomra is komoly felelõsség hárul. A radikális
politika hitele elveszett, amelynek visszaszerzése ránk vár. Politikánkat
szakmai alapokon kell megerõsíteni, be kell „verekednünk”
magunkat a médiába, képesnek kell lennünk a tradíciót a modernséggel
ötvözni. El kell felejteni az örök ellenzékiség szentimentalizmusát. Fel
kell készülnünk a kormányzásba való bekapcsolódásra. Új radikalizmus kell.

Ez azonban egyenlõ lesz a késhegyen táncolással. Ha eddig a balliberális
politika célkeresztjében voltunk, akkor most tûz alatt leszünk. Ha eddig
ferdítettek rólunk, akkor most hazudni fognak. Ha eddig a megvetés volt a
részünk, most gyûlölet lesz. Gyurcsány Ferenc egyetlen ígéretét ugyanis
teljesítette. Új Magyarországról beszélt, és valóban. Villanjatok, vakuk,
szét, ti függönyök! Itt van. Eljött az SZDSZ országa.

Persze nem hagyjuk szó nélkül. Értékelünk és cselekvési tervet dolgozunk
ki, amihez új lapunkban hónapról-hónapra felállítjuk a mércét. Nem a jól
ismert kettõset, hanem következetesen, tisztán a magyar érdekek alapján.

Vona Gábor,
a Jobbik alelnöke

(A cikk megjelent a Magyar Mérce havilap augusztusi számában

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

rev.hu

Zólomy László: A Rádió ostroma

Azt a parancsot kaptam, hogy menjek a Kistarcsáról jövõ vegyvédelmi század elé, és vigyem be õket a Rádióba. A cél az volt, hogy ezekkel a puffancsokkal a Rádió körül tüntetõ tömeget szétoszlassuk. Nekem eléjük kellett mennem, a Fogarasi út és Kerepesi út keresztezõdésénél vártam rájuk. Miután egy darabig vártam, és nem érkeztek, bementem az egyik kisüzembe, és a portáról telefonáltam a minisztériumba. Amikor kijöttem, akkor szóltak, hogy éppen most ment el két tehergépkocsi katonákkal. Ekkor a Kerepesi úton egy motorkerékpáros rohant végig, és kiabálta, hogy ledõlt már a Sztálin-szobor. Én beültem a gépkocsiba, és a Baross téren utol is értem a századot. Megállítottam õket, és a parancsnokkal a következõket beszéltem meg: õ az egyik tehergépkocsival menjen a Múzeum körúton keresztül be a Bródy Sándor utcába és így a Rádióba, én pedig majd a Rókus Kórháznál térek be balra, és úgy megyek a Bródy Sándor utcába. Legalább valamelyik gépkocsi jusson be. Fogalmam se volt arról, hogy mi a helyzet a Rádiónál, teljesen tájékozatlanul, egy szál magam indultam oda. A tehergépkocsival be is érkeztem a Szentkirályi utcához, ott a gépkocsit megállítottam, és a katonákat leszállítottam a kocsiról. Utasítottam õket, hogy jöjjenek utánam. Velem szemben ekkor a Bródy Sándor utcán egy ávós sorfal közeledett - a levegõbe lövöldözve. Amikor megkérdeztem õket, hogy miért lövöldöznek, nagy hetykén azt válaszolták, hogy „megtisztítjuk az utcát”. Mondom nekik, hogy én itt nem látok embereket, akiket az utcáról el kellene kergetni. Csak a kapuk alatt álltak emberek. Itt azután szóltak is, hogy éppen most vittek el két halottat meg néhány sebesültet. Tehát itt van az elsõ nagy hazugság, amennyiben azt állítják, hogy nem lehet tudni, hogy ki lõtt elõször. A tömegnek akkor fegyvere nem volt. Fegyvert egyedül csak az ávósok használtak. Én a vegyvédelmi századdal továbbmentem, és bevezettem õket a Rádióba. A vegyvédelmi fél századot felküldtem az emeletre az ablakokba, és azt az utasítást adtam, hogy ha a tömeg erõszakoskodik, akkor dobáljanak ki puffancsokat, és így riasszák el õket. A vegyvédelmi század másik fele nem jött be a Rádióba, nem is tudom, hogy mi lett a sorsuk. Ezután bementem a Pagodába, és onnan fölhívtam a minisztériumot. Bejelentettem a vezérkar fõnökének, hogy a vegyvédelmi fél századdal beérkeztem, a másik felérõl még egyelõre nincs tudomásom. Akkor a vezérkar fõnöke azt a parancsot adta, hogy vegyem át a parancsnokságot a Rádióban. Ez megdöbbentõ feladat volt, mert egyes-egyedül voltam, a vezérkartól senki sem jött velem, a vegyvédelmi századot nem ismertem, fogalmam se volt, hogy kik vannak a stúdióban. Így hát kiálltam a stúdió udvarára, és elkiáltottam magam, hogy parancsnokok hozzám. Ekkor jelentkezett nálam az államvédelmi zászlóalj parancsnoka, Fehér õrnagy, a vegyvédelmi fél század parancsnoka, és a Petõfi Akadémiáról odaérkezett tiszti szakasznak a parancsnoka. Közöltem velük, hogy a honvédelmi miniszter parancsára átveszem a Rádió feletti parancsnokságot. A politikai tiszteknek azt a parancsot adtam, hogy testükkel állják el a Rádió fõbejáratát, és akadályozzák meg, hogy a tömeg erõszakosan behatoljon. Még hozzátettem, hogy itt az alkalom az agitációra. Az államvédelmi zászlóaljnak azt a feladatot adtam, hogy az oldalsó és a hátsó bejáratot zárják el, és biztosítsák fegyverekkel. Nem akartam, hogy az ávósok a tömeg szeme elõtt legyenek. Nyomatékosan megparancsoltam, hogy a fegyverhasználatot megtiltom. Aztán fölmentem az igazgatói irodába, ahol Benke Valériával találkoztam, bemutatkoztam neki, és közöltem vele, hogy milyen utasítást kaptam. A fegyverhasználatot lényegében meg is szüntettük, és egészen éjfélig tûzszünet volt. Egy-egy lövés itt-ott elhangzott, de hogy azt ki adta le, nem tudtuk. Ekkor történt, hogy a Petõfi Akadémia tisztjei közül egy tisztet a tömegbõl valaki pisztollyal fejbe lõtt. Egy alkalommal, amikor kimentem a Petõfi Akadémia tisztjeihez érdeklõdni, hogy mi a helyzet, a tömegbõl egyesek odaszóltak hozzám, hogy miért lövünk a tömegre. Én mondtam nekik, hogy nem lõttünk. Erre azt mondták, hogy éppen most vittek be egy sebesültet, jöjjek, nézzem meg a szemben lévõ épületben. Nem akartam gyávának mutatkozni, mondtam nekik, hogy rendben van, nézzük meg. Át is mentem, és valóban, az egyik földszinti lakásban éppen ágyra fektettek egy sérült embert. Mondtam nekik, hogy sajnálom, nem tudjuk, hogy honnan eredt ez a sebesülés. Amikor ki akartam jönni a lakásból, odaálltak elém, és azt mondták, hogy „Meg mered mutatni a pisztolyodat? Te nem lõttél még a pisztolyoddal?” Erre elõvettem a pisztolyomat, megmutattam nekik, hogy a tár tele van, tehát én nem lõhettem. Nem volt kellemes szituáció, de jobbnak találtam megnyugtatni õket. Így azután vissza is mentem a stúdióba. A Rádióban már a délutáni óráktól kezdve tartózkodott egy küldöttség, amelyik be akarta olvastatni a 14 pontot. Nekem is szóltak, hogy engedélyezzem. Én fölhívtam a honvédelmi minisztert, megkérdeztem, hogy mi a helyzet. Közölték velem, hogy a 14 pont nem olvasható be a rádióba. Ezt tudomásul vettem, közöltem velük, és ebben a tárgyban én többé másokkal nem is tárgyaltam. 10 óra után megérkezett Piliscsabáról Solymosi János alezredesnek a páncélosezrede harckocsikkal, és kívül körülvette a Rádiót. Solymosi alezredessel szemben nekem parancsadási jogom nem volt, de megkértem, hogy egy harckocsit állítson a Rádió fõbejárata elé, és így akadályozza meg az erõszakos behatolást. Ez meg is történt. Amikor azonban késõbb a fegyveres harc megkezdõdött, a harckocsi, nem tudom, milyen okból, elment a bejárat elõl. Arról is tudomást szereztem, hogy a katonák sapkájukat a földre dobálták, letaposták, fegyverüket átadták a tömegnek stb. A Solymosi-ezred megérkezése után a küldöttség megkeresett, és kérték, hogy szerezzek nekik egy tehergépkocsit, hogy eljuthassanak a Parlament elé, és meghallgathassák Nagy Imre beszédét. Én Solymositól kértem is egy gépkocsit, örültem, hogy megszabadulok a küldöttségtõl, kivezettem õket a Rádióból, és felraktam õket a gépkocsira. El is mentek. Eközben engem a Múzeum és a Rádió közötti utcában körülvettek a tüntetõk, és kérdezték, hogy miért lövünk. Ekkor én kijelentettem nekik, hogy a fegyverhasználatot megtiltottam, a katonák nem lõnek. Ugyanakkor azonban hallani lehetett egy-két lövést. Erre õk azt válaszolták, hogy most is lõnek. Mondtam nekik, hogy igen, de ezek nem mi vagyunk, hanem ti vagytok. Folyt a vita, hogy most vajon ki lövöldözik. Erre én azt mondtam, hogy na, menjünk oda, nézzük meg. Így elindultam és végigsétáltam a Rádió elõtt a Bródy Sándor utcán. Jöttek mögöttem ezek a tüntetõk, és eljutottunk egészen a Szentkirályi utcáig. A Szentkirályi utca után a Bródy Sándor utca már sötét volt, mert a lámpákat kilõtték. Bal oldalon, a járdán két fiatalember jött velem szembe, hosszú csövû katonai puskákat hoztak. Erre odaálltam eléjük, és azt mondtam, hogy „honnan vettétek a puskát?”. Erre nekem ugrottak: „ávós vagy”, és berángattak az egyik kapualjba. Ott teljes sötétség volt. Letépték rólam a váll-lapokat, levették a gázálarcomat is, elvették a pisztolyomat, 5-6 puskát a mellemnek szorítottak és szidalmaztak, hogy „ávós vagy, lõtted az embereket!”, és mondták, hogy gyerünk hátra az udvarba. Tudtam, hogy milyen sors vár rám, nyilvánvalóan ki akartak végezni. Ekkor én azt mondtam nekik: „Csináltok velem, amit akartok, de elõbb beszéljük meg, hogy mirõl van szó! Én nem vagyok ávós, hanem a néphadsereg ezredese vagyok. A néphadsereg ezredesét szégyenítettétek meg azzal, hogy letéptétek rólam a váll-lapokat.” Erre felszólítottak, hogy mutassam meg az igazolványomat. Elõvettem az igazolványomat, el akarták tõlem venni. Ekkor az egyik megszólalt, hogy „Ne vedd el tõle, arra szüksége lesz!”. Gondoltam, hogy végre egy emberi hang, és kezdtem mondani neki, hogy azért jöttem ide, hogy bebizonyítsam azoknak, akik mögöttem jöttek, hogy nem a katonák lövöldöznek, hanem ti lövöldöztök. Erre az volt a válaszuk, hogy nem lehet odamenni a stúdióhoz. Mondtam, mi az, hogy nem lehet, hiszen most jöttem onnan. „Vigyél oda minket!” Mondom, tessék, menjünk. „De a puska a hátadban lesz.” Mondom, rendben van, legyen, és már indultam is. Így végigsétáltunk ismét a Bródy Sándor utcán, és eljutottunk egészen a Rádió kapujáig. Amikor odaértem, akkor mondtam nekik, hogy „Na ugye hogy ide lehetett jönni!”. De én már ugrottam is be. Nem sokkal azután, hogy a stúdióba visszaértem, hallatlan tüzelés kezdõdött. Nem tudtuk hirtelen, hogy mi az, csak késõbb tudtam meg, hogy addigra a katonáktól, a Lampart Gyárból és egyéb helyekrõl a tömeg fegyvereket szerzett, és válaszolni akart a 8 óra tájban bekövetkezett ávós fegyverhasználatra. Ez a tûzharc egész éjjel, megszakítás nélkül folyt. A minisztériumból három alkalommal közölték velem, hogy harckocsiszázadokat küldenek támogatásomra. Volt úgy, hogy kihajoltam az ablakon, és úgy néztem, hogy mikor érkezik meg már végre a segítség, de nem érkezett meg egyik se. Így kezdõdött meg a fegyveres felkelés. A fegyverhasználatra nem adtam akkor se parancsot, de erre nem is volt szükség, mert hiszen a katonák, önvédelembõl, természetes volt, hogy visszatüzelnek. Én akkor mindig teljesen egyedül voltam, és ávósok között nem voltam a legszilárdabb helyzetben. Nem is igen törõdtek velem, Fehér õrnagy se nagyon jött hozzám jelenteni, hogy mi a helyzet. Egy alkalommal a tetõrõl, az egyik kémény mellõl belõttek Benke Valéria irodájába is, ahol mi általában tartózkodtunk. Ekkor megkértem Benke Valériát, hogy – mivel itt úgyse tud már semmit se tenni – menjen biztonságos helyre. Meg is történt, többé nem találkoztam vele. A stúdió fegyveres védelmét tulajdonképpen Fehér õrnagyra bíztam, hiszen az államvédelmi erõknek már békében ki kell dolgozniuk a különbözõ objektumok védelmét, nekik ismerniük kellett a stúdiót, tudniuk kellett, hogy milyen pontokat kell megszállni, és hogy lehet a stúdiót legjobban megvédeni. Így én részletekbe nem tudtam bocsátkozni, mert én magam nem ismertem a Rádiót. Reggel 8 óráig szakadatlanul folyt a tüzelés, és ekkor több irányból betörtek a Rádió épületébe. Mint késõbb kiderült, az emeleten és még más helyen is áttörték a szomszéd épület felõl a falat, és így jutottak be az épületbe. Nagy volt a riadalom. Kicsapódott az igazgatói iroda elõterének a csapóajtaja, és fegyveresek törtek be. Az ott összegyûlt tisztek hasra vágódtak, én pedig rettentõ zavarban voltam, mert nem tudtam, hogy ilyenkor mit kell csinálni, még életemben nem adtam meg magam. A fekvõ katonák hátán az egyik csapóajtóhoz ugrottam, azt kirántottam, és beugrottam az utca felõli szobába. Onnan viszont láttam, hogy a szemben lévõ épület ablakából fegyverek merednek az épület felé. Tehát nekilapultam a falnak, hogy az ablakon keresztül ne tudjanak eltalálni, és törtem a fejem, hogy most mit csináljak. Ekkor kinyílt ennek a hosszú szobának a két ajtaja, egy-egy pisztolyos kéz nyúlt be, és felszólítottak, hogy menjek utánuk. Minthogy váll-lap nem volt rajtam, nem tudták, hogy ki vagyok, mi vagyok, így azt mondták, hogy álljak be a katonák közé, mert a Rádióban lévõ katonákat három csoportba sorolták. Az egyikbe az ávósokat, a másikba a Petõfi Akadémia tisztjeit, a harmadikba pedig a katonákat. Én beálltam a katonák közé, és ott várakoztam. Szerencsém volt, mert minthogy nem ismertek engem még a katonák sem, így nem akadt senki, aki beköpte volna, hogy én vagyok a Rádió parancsnoka. Mint késõbb megtudtam, Fehér õrnagyot a lépcsõházban tarkón lõtték, és még néhány ávós katonának is ez lett a sorsa. Valószínûleg én is így jártam volna, ha megtudják, hogy én voltam a parancsnok. A Rádió földszintjének egyik helyiségébe gyûjtöttek minket össze, hoztak még reggelit is, zsemléket és egyéb harapnivalót. Itt tartózkodtunk néhány órán keresztül, és amikor a környék elcsendesedett, akkor azt mondták, hogy átvezetnek majd minket a Szentkirályi utcában lévõ kollégiumba. Hogy a dolog ne legyen nagyon feltûnõ, majd négyesével fognak minket átkísérni. Én óvatos voltam, az elsõ két csoportba nem álltam be, majd három másik tiszttel vagy katonával megbeszéltem, hogy majd harmadik csoportként mi menjünk át a kollégiumba. Az elsõ két csoport után el is indultunk négyen, és kiléptünk a Bródy Sándor utcába. Mikor kiléptünk, körülnéztem, és láttam, hogy fegyveres nem kísér minket. Mentünk tovább, és mielõtt a Szentkirályi utca sarkához értünk volna, azt mondtam a többieknek, hogy a sarkon mindenki más irányban tûnjön el. Így is történt, én befordultam balra, és mentem a Szentkirályi utcán kifelé, a Rákóczi út felé. Ekkor még egy érdekes jelenet is lejátszódott közben. Jöttek velem szemben fiatal tüntetõk és felkelõk puskával a kézben. Odajöttek hozzám, és azt mondták: „Katona bajtárs, nézd már meg ezt a puskát, nem tudunk vele lõni, valami baj van vele.” Megnéztem, és láttam, hogy be van szakadva a hüvelye. Mondtam nekik, hogy ebbe a puskába beszakadt a hüvely, ehhez hüvelyvonóra van szükség, és azzal lehet csak onnan eltávolítani, addig a fegyver nem használható. Szervusztok, szervusztok, és mentem tovább. Nem sokkal ezután viszonylag nyugalmas kapualjat láttam, ahol pongyolás asszonyok és civil férfiak álltak. Elhatároztam, hogy ott belépek az épületbe. Bementem, és kérdeztem, hogy van-e valakinek telefonja, hogy telefonálhassak a minisztériumba. A harmadik vagy negyedik emeleten lakott egy szabómester, a nevére sajnos nem emlékszem, õ ajánlotta föl a telefonját, az õ lakására mentem azután fel, és innen hívtam fel a honvédelmi minisztert, aki nagy meglepetéssel hallotta a hangomat, azt hitte, hogy már nem élek.

--------------------------------------------------------------------------------

(Az 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 194. számú interjú, készült 1989-ben.)

Zólomy László (1916–1990), katonatiszt. Ludovika Akadémiát végzett. A második világháborúban a keleti fronton teljesített szolgálatot. 1945-ben Ausztriában amerikai hadifogságba esett. 1945 után fûrésztelepen dolgozott. 1948-ban belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd jelentkezett a Magyar Néphadseregbe. 1949 januárjában a vezérkar hadmûveleti csoportfõnökségére helyezték. 1954-ben ezredessé nevezték ki. 1956. október 23-án a Magyar Rádió védelmének a parancsnoka. Az október 31-én megalakult nemzetõrség egyik vezetõje lett. November 4-én a HM-ben letartóztatták, 1958-ban tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult. A Vízügyi Tudományos Kutatóintézetnél fordító. 1967 augusztusában munkahelyérõl elbocsátották. Ezután kölünbözõ helyeken dolgozott. 1990-ben a Magyar Köztársaság elnökének szárnysegédévé nevezték ki.