Az idei nagypénteken, Jézus kereszthalálának napján, március 25-én,
a magyar nemzet keresztre feszítésének tizenötödik esztendejére is
emlékeztünk.
Tizenöt évvel ezelőtt, 1990. március 25-én tartották Hazánkban az
első „szabad” választásokat.
Ezerhatszáz jelölt indult az országgyűlési képviselői helyekért,
közülük sokan naiv hittel, az igazi változás reményteli érzésével.
Kampányoltak vonaton, buszon, rozoga Trabanton utazva, nem is
gondolva arra, hogy többségük csupán kellékként szolgál a már
korábban megtervezett színjátékhoz.
Akkor, amikor még nem alakult párttá az MDF, amikor tagjai között -
mert a kettős tagság engedélyezett volt - több volt az MSZMP tag,
mint a csak MDF-es, 1989 őszén Lakiteleken,
Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete az MDF szűkebb
vezetése előtt kijelentette, hogy az MDF jobboldali párt lesz,
Antall József lesz az elnöke és a tulipánvirágosok nyerik meg a
választásokat. Ők alakítanak kormányt,
a külföldi államadósságot pedig a nyugati világ elengedi
Magyarországnak. Honnan tudhatta mindezt Palmer? Az
MDF-esek ugyanis akkor még többségükben azt sem tudták, ki az az
Antall. S hogy ők jobboldaliak lesznek? A tagság nagyobb része ekkor
még zsebében hordta MSZMP-s tagsági könyvét.
Aztán minden úgy történt, ahogy azt az amerikai nagykövet
előre jelezte. Az MDF jobboldali párt
lett, megnyerte a választásokat, Antall lett a miniszterelnök.
A külföldi
államadósságot azonban
nem engedték el. Ez az ígéret nem
teljesülhetett, mert akkor Hazánk talpra tudott volna állni. De
honnan ismerték az amerikaiak Antallt? Onnan, hogy számtalan, már
Amerika által kiszemelt jelölttel egyetemben, persze külön-külön, őt
is fogadták a „szabadság’’ hazájában. A kiszemelt lehetséges
miniszterelnököket arról faggatták, ha hatalomra kerülnek, megmentik-e
a kommunistákat, a bírókat, az ügyészeket a helyükön hagyják-e, lesz-e
elszámoltatás, a nemzeti vagyon osztogatását, amit Németh Miklós
korábban már elkezdett, folytatják-e. Látszott, aki a legtöbbet ígér,
a nemzet kárára, ő lesz a befutó. Így lett Antallból 1990. május
2-án miniszterelnök. De előtte még sok víz lefolyt a Dunán.
1987. szeptember 27-én például megalakult Lakitelken az MDF.
A bölcsőnél azonban ott bábáskodtak a
Kádár-rezsim ügynökei. A közszáznyolcvanegy regisztrált
jelenlévő közül nyolcvanegyen tartoztak a hivatásos fülelők é. Volt
közöttük, aki belföldre, volt , aki küldöldre jelentett, de volt
olyan is, aki a hazai és a határokon túli megrendelők igényeit is
kielégítette egyszerre. Így, a nyolcvanegy jelentő ember közül
ötvennégyen voltak hazai besúgók, tizenketten szigorúan titkos
tisztek, huszonkilencen pedig informátorai voltak a kelet-német
(Stasi), az izraeli (Moszad), az akkori szovjet (KGB) és az amerikai
(CIA) titkosszolgálatnak. Ha összeadom, tudom, hogy a végeredmény
nem az általam már leírt 81, hanem 95, de még egyszer ismétlem,
többen, többféle feladatot is elláttak. Mint ahogyan tették ezt a
későbbi időszakban, például az 1989-es ellenzéki kerekasztal
tárgyalásokon. Ott is az ügynökök tanácskoztak a sorsunkról,
különböző pártszínekben, de ők döntöttek az MSZMP kongresszusának
1989-es őszi összehívásáról, ahol aztán megszüntették az MSZMP-t, és
megalakították az utódpártot, az MSZP-t.
És így jutottunk el a bevezetőben már említett, hányingert keltő,
országgyűlési képviselőválasztások második fordulójáig, így
jutottunk el 1990. március huszönötödikéhez, ahol az MDF 164, az
SZDSZ 92, a Független Kisgazdapárt 44, az MSZP 24, a Fidesz 21, a
KDNP 21 mandátumot szerzett. Emellett bejutott a parlamentbe öt
független jelölt, két Fidesz-SZDSZ közös jelölt és egy-egy-egy
jelölt az Agrárszövetségtől, a Fidesz-KDNP-SZDSZ és az
Agrárszövetség-Szövetség a Faluért és a Vidékért formáció
képviseletében. A végső szám: 386. Csupán érdekesség, de ugyanakkor
elgondolkoztató is, Kövér László a Fidesz országos választmányának
elnöke, sok más rang birtoklója, akkor Fidesz-Szdsz közös jelöltként
indult.
Ez eddig még rendben lévő is lehetne, ám ha a nevek és a számok mögé
tekintünk, megdöbbentő tényekkel szembesülünk. Az 1990-es parlamenti
választásokon az MDF-KDNP-Független Kisgazdapárt összetételű
kormánykoalíció képviselői között százharminc ügynököt találunk. Így
már érthető Antall általunk sokat emlegetett kifakadása,
nevezetesen: „Ha elfogadjuk az ügynöktörvényt, elvész a koalíciós
többség’’. Hát bizony elveszett volna, vagy ha kiderül, hogy a
Fideszesek között is tizenhét, az SZDSZ-nél negyvenhat, az MSZP-nél
meg húsz ügynök található, de még a függetlenek között is ült két
besúgó, új választásokat kellett volna kiírni Magyarországon.
Adják össze a számokat, s elsápadhatnak, az első, úgynevezett
szabadon választott képviselők kétharmada ügynök volt. És akkor
gondolkodjanak el azon, milyen lényeges magyarellenes törvényeket
fogadott el ez a parlament. Míly mértékűvé vált Hazánk vagyonának
ki- és átjátszása? Ha górcső alá veszik az „eredményeket’’,
levonhatják a következményeket, egyáltalán nem véletlen
kifosztásunk, a jog lábbal tiprása.
De vallassuk tovább a számokat, újabb összefüggésekre jövünk rá.
Láthatjuk, hogy a kormánykoalíció ügynökei többségükben piti kis
III/III-as besúgók voltak, itt-ott akadt egy-két szigorúan titkos
tiszt.(A szigorúan titkos tiszt, a korábbi beszervező, akkor
képviselőtárs, csak összevonta szemöldökét, s a spicli úgy ugrált,
azaz szavazott, ahogy egykori tartótisztje akarta A pártszínek nem
jelentettek akadályt. Az MSZP meg még inkább elemében volt, hiszen
tudta, egykori MSZMP-sként kit szerveztetett be.) Az SZDSZ, az MSZP
és a Fidesz mélyen fedett emberei azonban zömében külföldi
titkosszolgálatoknak jelentettek, az MSZP emberei elsősorban a
KGB-nek, az SZDSZ, meg a Fidesz képviselői pedig az izraeli
titkosszolgálatnak, a Moszadnak és az amerikai CIA-nak.
Az első parlament tagjai között százötvenkét
besúgót számoltam össze, huszonheten a Moszadnak, húszan a KGB-nek,
tizenegyen pedig a CIA-nak küldték Hazánkat eláruló információjukat.
De küldtek jelentéseket az angol, a román és a szlovák
szolgálatoknak is. A képviselők jelentős százaléka, elsősorban a
befolyásosabb emberek, valamelyik szabadkőműves páholynak is tagjai
voltak, s tagjai ma is. Kiszolgálói a globalizált hatalomnak, a
gátlástalanul romboló pénzvilágnak.
Kiknek az érdekében döntöttek ezek az általunk megválasztott
képviselők?
A mi érdekünkben biztosan nem. Gondolják el, az ügynökök, a
külföldre jelentők között a legmagasabb tisztségeket betöltők
találhatók meg. Így árultak hazát a magyar érdekek „őrzői’’.
De vizsgálhatjuk az 1994-ben, 1998-ban és a 2002-ben megalakult
parlament összetételét is. A matematika rávilágít, ha mind a négy „szabadon’’
megválasztott parlamentünk összetételét megnézzük, a mögöttünk lévő
tizenöt évet hazaárulás szempontjából vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a
másfél évtized alatt háromszázhatvanöt ügynök, besúgó, Moszadnak és
„társaiknak’’ jelentő ember ült a parlamenti padsorok között. Még a
2002-ben képviselővé „nemesedettek’’ között is ügynökök , külföldre
jelentők sokaságát találjuk. Pedig közben megszületett az
ügynöktörvény, folyamatosan zajlanak az átvilágítások, az ügynökök
meg a szemünkbe röhögnek. Igen kérem, röhögnek, mert ennyire mamlasz
módon egyetlen Hazáját féltő nemzetet sem lehetne hülyévé tenni.
Márpedig ők majmot csináltak és csinálnak belőlünk. Ne jöjjön nekem
senki, hogy a Lakatos már megint összeesküvés-elméleteket gyárt! A
számok makacs dolgok. Én csak összeadtam, kivontam, s
megállapítottam a végeredményt. Nem a tükör a hibás, ha a
beletekintőnek bandita kinézése van. Már pedig bennünket banditák,
maffiózók adtak el. Látszólag különféle pártokba tartozók, de a
valóságban egyetlen dologra, a kifosztásunkra szövetkezők.
Belőlük, s holdudvarukból lettek Hazánkat „képviselő’’ nagykövetek,
bennünket „szolgáló” miniszterek, államtitkárok, főhivatalnokok,
közjogi főméltóságok.
Pedig ezek az emberek mindenféle átvilágításon, az úgynevezett „C”
típusún is átestek. Porhintés ez is. Jogállamiságot imitálnak a
jogtalanság közepette.
Most már érthető ugye, hogy miért uszítottak egymás ellen bennünket?
Hogy mocskosságuk, árulásuk soha ne derüljön ki. A terv sátáni, amíg
mi egymás torkának estünk, különböző pártokért rajongva, addig ők
nemzeti vagyont loptak, unokáink életlehetőségét herdálták el. S ha
szótlanul tűrünk, ugyanezt folytatják 2006 után is.
Mert tudják mit figyeltem meg, a neveket 1990-ig visszamenőleg
böngészve? Az országgyűlés összetétele 15 év alatt úgy ahogy
változott, de az 1990-ben meghatározóvá vált emberek továbbra is
nyomogatják a gombokat. Határoznak rólunk, fölöttünk. S teszik ezt
úgy, hogy ezeknek az embereknek jelentős része piszkos múltja és még
mocskosabb jelene miatt, fogott. Azaz zsarolható. Zsarolható hazája
ellen. Nemzetünk érdekei ellen cselekszik. Csak mosolyogni tudok a
„műbalhékon’’, figyelemelterelő csetepatékon. Orbán házat épít
Felcsúton, Kékessy veje áron felül megvásárolta Orbán volt lakását,
a mi szent emberünk, mármint Orbán, miniszterelnöksége idején vissza
nem térítendő állami támogatást kapott felesége, a tokaji
szőlőterületük felvirágoztatására. Mécs Imre legyen a köztársasági
elnök, hirdeti 56 önmagát értelmiséginek tartó magyar
Mit mondott Székhelyi Szegeden? Rágjuk a gumicsontot, miközben
fejünk fölül elviszik a tetőt is. Nem tetszenek már észhez térni?!
Nem veszik észre, hogy a külföldi titkosszolgálatok, összefogva a
hazaival, 1990 óta azon mesterkednek, hogy a nemzeti egység
legkisebb esélyét is a porba tapossák, lábbal tiporják. Ha apátiába
esünk, ha egymással marakodunk, rátehetik mocskos mancsukat a még
megmaradt értékeinkre. A cselekvésre serkentőket meg
ellehetetlenítik, állásaikból kirúgják, telefonjaikat lehallgatják,
életüket veszélyeztetik. Miközben mocskolódó, lejárató kampányt
folytatnak ellenük. Nekem valóban fáj, ha nemzeti imánkat,
Himnuszunkat gúnyolják, alantas politikai céljaikra használják fel.
De nem erről van ma szó! Vagy kábíthatnak bennünket továbbra is,
vagy végre eszmélünk, s a sarkunkra állunk, hiszen ha nem így
teszünk, nemcsak imádságunkat nevezhetik dalnak, slágernek, hanem
Hazánkat is elveszik tőlünk.
Nem hiszik el? Várjanak, figyeljenek csak türelemmel, ne tegyenek
semmit, csak gúnyolják a tenni akarókat. Ha megfogadják, rövidesen
hátukra vehetik házukat, meg cipelhető értékeiket, s irány az
ismeretlen. Ezt az utat szánták és szánják nekünk. Ha tétovázunk.
Mert, s már ezt leírtam egyszer, az önmagukat leggazdagabbnak
hirdetők nem a Haza érdekeit szolgálják. Ők is azért gyarapodhattak,
mert ügynöki múltjuk adja meg ehhez a lehetőséget. Csak
emlékeztetőül, a meghirdetett 100 leggazdagabb közül csupán ötnek
tiszta a múltja. A többi idegen érdekeket szolgál. Az idegen
érdekeit tartja szem előtt a politikus, a főhivatalnok, a
milliárdokat maga alá söprögető, s a nekik lelkesen hozsannázó
újságíró „elit’’.
Vagy ahogy Csintalan Sándor, a Kádár rezsim szakszervezeti vezetője,
1990 után az MSZP ügyvezető alelnöke, később renegát szocialista, a
történelmi szociáldemokrata párt egyik szétverője, a
Fidesz-közelinek nevezett HÍR TV-ben, saját műsorában így nevezte
őket: a médiaburzsoázia.
Hát mit mondjak, igen messzire jutott ez az egykori tanár ember,
első generációs értelmiségi. Húsvét vasárnapján, fölül piros
pólóingben, alul bizonyára szakadt farmernadrágjában „szolgálta’’ a
nagyérdeműt. Azt hiszik Orbánék, hogy a nép elfeledte, mit is tett a
most Fideszhez édesgetett Csintalan Sándor, Szűrös Mátyás és Pozsgay
Imre? Velük akarnak csatát nyerni? Ők próbálkozhatnak, de az igazi
vesztesek megint mi leszünk. Ül Csintalan a kamera előtt, s a
betelefonáló Gyurcsány gazdagodása miatt háborog. Megveti
Gyurcsányt, látszik rajta, gyarapodása hatalmas szálka a szemében. A
dolgot én sem tartom erkölcsösnek, erről többször írtam is már. De
azért megkérdezem, Csintalan úr vagyontalan, néhány száz forint
kuncorog csupán a zsebében, vagy talán legalább tízmilliárd forintos
saját szerzemény birtokosa? Ha ez utóbbi igaz, megint csak kérdezem,
ő hogy szerezte? Tisztességes úton hozzá lehet jutni ekkora
birodalomhoz? Volt-e esetleg valamiféle köze az úgynevezett
olajügyekhez? Oligarchákról, médiaburzsoáziáról, tisztességtelen
vagyongyarapodást elítélő mondatokról hallani Csintalantól, több
mint megbotránkoztató.
Azt kéri a nézőtől Csintalan, ne üljön fel az oligarchák,
médiaburzsoázia kijelentéseinek, ne üljön fel annak a kijelentésnek,
hogy nálunk nincs szükség politikusokra. Az a jó, ha a politikusok
állandóan szívatják egymást, hangzik el a veretes mondat Csintalan
szájából. Nem az, ha nemzetét szolgálja? - kérdezem csendesen. Ő
vajon milyen érdekeket szolgál, a szabadkőművesség milyen távol áll
tőle?
Érdekes, sőt meghökkentő volt a piros trikós volt kommunista, ma
Fidesz-barát tébláboló újságíró reagálása, amikor egy nézője arról
faggatta, szerinte volt-e csalás a 2002-es választásokon. Arról a
választásról beszélek, amelyről az Orbán-kormány akkori
belügyminisztere, Pintér Sándor, a magyar parlamentben azt mondta,
az Orbán-kormány véleményeként, hogy teljesen tiszta, rendben lévő
volt.
Csintalan válasza a következőképpen hangzott: a 2002-es
országgyűlési képviselő választáson csalás nem történt. Azonban meg
nem engedett eszközöket használtak Jogilag aggályos, ha úgy tetszik,
törvénytelen volt
Ha törvénytelen volt, akkor nem volt csalás? - kérdezem, ismételten,
s ha jogilag aggályos, tehát törvénytelen, nem kellett volna
megismételni? De hát ezt az ellenzékbe került Fidesz sem
szorgalmazta.
A Medgyessy önpuccsa (ezt én nevezem így) után kialakult helyzetről
a botcsinálta társalgó, a HÍR-TV-beli saját műsorában a
következőképpen moralizált: ilyenkor a kormányok le szoktak mondani,
az elemi erkölcsi szabályok szerint előrehozott választásokat
kellett volna tartani.
Ezt mondja a Fideszhez édesgetett Csintalan. Az embernek az az
érzése, a választók megnyerése érdekében a Fidesz most vele
korrigáltatja korábban meghozott rossz döntéseit. Hiszen
emlékezhetünk, Gyurcsány hatalomra kerülése előtt, a köztársasági
elnöktől távozóban Orbán azt nyilatkozta a médiaburzsoáziának: az
előre hozott választások nem kerültek szóba.
Akkor meg miről szónokol ez a Fidesz-köpenyébe bújt
„Táncsics-díjas’’ hivatásos beszélgető?
Egyébként Pozsgay, Szűrös, Csintalan Fideszhez történő édesgetése
körülbelül annyit hozhat a konyhára, mintha a „Fradi’’ a felcsúti
focicsapatból erősítene. Leigazolná a negyvenegy éves Orbán Viktort.
