Kedves magyar Barátaim! Magyarok itthon,

és szerte a világban!

 

    A közölt levélből, Révffy László közíró Barátom papírra vetett soraiból a csalódás, a keserűség és a reménytelenség olvasható ki. Megvallom, a választás első eredményeinek hallatán, bennem is a keserűség, a csalódás lett úrrá. Hála a Jóistennek, ez csupán fél óráig tartott, addig, amíg  tudatomban el nem homályosult a kétséget kizáró szellemi gát.

    Szellemi gátról beszélek, írok, írok a „hallgatás faláról”, mert a tegnapi napon a késő esti órákban lelkünket, a magyar lelkeket, a kétségbeesés árnyékolta be! Elvesztünk? Gondolom, sokan tették fel magukban ezt a kérdést. Nem és nem! Világ magyarjai figyelem: FELTÁMADTUNK! Most igazán feltámadtunk! Tegnap éjjel megláttuk a valós múltat és a jövőt! Láttuk a gonoszt a jó felett „viháncolni”, láttuk az elveszettet utoljára egyet rúgni, szalmaszálba kapaszkodni a fuldoklót, és a púpost, a púpját elfeledni igyekvőt, dicshimnuszt énekelni. Láthattuk a kommunista, jól megfizetett gépezetet „zakatolni”, de hallhattuk – akik jól odafigyeltek – a „fogaskerekek kényszerű” csikorgását is. Tegnap éjjel "átszakadt a GÁT"! Átszakadt a gát, elöntötte a tudatlanságot, meggyalázva a hitet, ezért végpusztulásra van ítélve. „Vállvetve” igyekeztek a gyilkosok, a gyávák, a „sehonaik” megtartani a „feltámadt tenger” vízét, melyet tizenkét éven keresztül gyűjtött a „meder”. Úgy látszik pillanatnyilag sikerült. Percre, órára.

    Átszakadt a gát! Budapest elárulta az 1956-os forradalmat, az a főváros, melyért „piros vér folyt a pesti utcán”! Elárulta a nemzetet, a magyar nemzetet, elárulta a határon túl élő testvéreinket (nem az övékét!)! Budapesten szavazták újjá a kommunizmust! Már csak tízezer magyarról „szónokolt” a miniszterelnök-jelölt! Igaz az első diadalmámoros állapotában, de a tény az tény marad! Hova letettek Ti magyarok, igaz magyarok? Megöregedett „pesti srácok”? Hagyjátok? Hagytátok?

    Ti testvérein ott Székelyföldön, Felvidéken, Délvidéken, Muravidéken, és szerte a világon? Mit szóltok a tegnaphoz? Titeket küld Medgyessy a Gulágra, vagy önként vállalnátok? A kovács már izzítja a vasat. Vörössé kívánja látni előbb. miután bilincs lesz belőle. Tették ezt 1848-49-ben is!

    De, tegnap éjjel átszakadt a GÁT, a szellem gátja! Most fog igazán magára találni a magyar. Újra egymásra utalt lesz, mint két évszázaddal ezelőtt. Most fogja meglátni saját arcát, saját magát „a tó vízében”, mint egykoron a király bolondja (Emőd Tamás verse, 1914) Az ár rövidesen elsodorja a vörös gátat, a holtestekkel emelt gátat. Ebben reménykedhet, ebben biztos lehet a MAGYAR! Lesz még sok-sok virág a 301-es parcellában - Medgyessy és Kovács nélkül!

    A „szellem, tegnap kiszabadult a palackból”! Lehet, hogy kis időre van szüksége, de nem tart sokáig a „bolyongása”. Egybe forrasztja a nemzetet, a MAGYART! Másra nincs is szüksége, mert van jövője és akarata, annak megvalósítására. Ezer év nem tudta elsodorni a nemzetet, de a holnap sem. Most minden magyarnak egy helyen van a büszkéssége: a Magyar Szent Korona alatt, 1956 lyukas zászlajának nyílásában, a kereszténység „templomaiban”, Istenünk, a magyarok Istene oltalma alatt.

    A leírt gondolatok szellemében kiszabadítottuk a palackból a szellemet, és gyülekezzünk egy nagy eszmeiség zászlaja alá, az „56-os Szellemiségű Magyar Nemzeti Párt” összetartó, és magyarság megtartó lobogója alá, hogy segítsünk együtt, még nagyobb „rést ütni”, az átszakadt gáton. A magyar soha többé nem lehet leigázott, és gyilkosok szolgája. Ha van Benned egy csöppnyi magyar vér, holnap Te is (Ti is) ott lesztek a Gáton! Vigye az ár az árulót, pusztuljon az ocsmány, gyalázat nélkül maradjon, „a vér a pesti utcán”!

    Isten minket úgy segéljen!

 

    Budapest, 2002. április 8.

 

    Ábrahám Dezső, a Magyar Nemzeti Párt elnöke

 

    (E-mail: mnp@mail.datanet.hu - Honlap: www.magyarhon.hu )  

 

-----------------------------------------------------