SZITTYA HÍRSZOLGÁLAT

Két magyar aranyvonat (?)

            Megtelt a Magyarok Világszövetsége székházának Csontváry-terme
Kenneth D. Alford sajtótájékoztatója alkalmából. A kintrekedtek a
Bethlen-kerengő túloldalán levő Széchenyi-teremben kivetítőn követhették a
számítógépes-képes előadást. Az előadó szerint két magyar aranyvonatról
kell beszélnünk. Az egyikről, amelyik az azóta Magyarországra
visszajuttatott aranyfedezetet szállította, már viszonylag sokat lehet
tudni. A másikra most derül apránként fény.
A Magyarok Világszövetsége lefordítja, és kiadja Kenneth D. Alfordnak az
eddig ismeretlen magyar aranyvonatról írt könyvét.

            Kenneth D. Alford öt év után tért vissza Budapestre. Előzőleg
1999. december 17-én, az MVSZ akkori elnökhelyettese, Patrubány Miklós
magánmeghívásának eleget téve tartott igen figyelemre méltó
sajtótájékoztatót. Amint arról mai vetítettképes előadásában beszámolt, az
akkori sajtótájékoztató jelentősen befolyásolta a magyarországi holocaust
túlélők és az áldozatok utódainak kárpótlási esélyeit. 1999-ben
nyilvánossá vált, hogy a magyarországi zsidók javait tartalmazó magyar
aranyvonat sértetlenül az amerikai hadsereg kezébe került. Tartalmát pedig
sohasem juttatták vissza Magyarországra. Ezek után a kárvallottak
kárigényüket az Amerikai Egyesült Államok ellen irányították, és másfél év
után, 2001. május 7-én Irvin Rosner és társai Miamiban, Florida
fővárosában a Területi Bíróságon perbe hívták az Egyesült Államokat.
            A precendens nélküli csoportos per három évig húzódott,
mígnem, 2004. december 21-én a felek hivatalosan bejelentették: az
Egyesült Államok és a felperesek elvi megállapodásra jutottak, és peren
kívüli megegyezéssel kívánják az ügyet rendezni. A megegyezés részleteit
2005. február 18-ig kellett volna a feleknek kidolgozniuk. Ám megegyezés
híján a bíróság az iratok végső leadási határidejét március 4-re
halasztotta. Kenneth D. Alford, aki a zsidó javakat szállító magyar
aranyvonat legavatottabb ismerője, a floridai eljárásban a kárvallottak
érdekeit képviselő ügyvédi iroda szakértőjeként vett részt. Az ügy
érdekessége, hogy az Egyesült Államok kormánya is tőle szerezte be a
magyar aranyvonatra vonatkozó információt. 1998-99-ben az Egyesült Államok
Elnökének Tanácsadó Testülete felkereste otthonában, és 10.000 oldalnyi
anyagról készített másolatot ? ismertette mai sajtótájékoztatóján az
amerikai kutató.

            Kenneth D. Alford bemutatott egy hadászati térképet, amelyet
annak az amerikai harci gépnek a pilótájától kapott, amely 1945. május
2-án lebombázta azt a hidat, amelyen a magyar aranyvonat Ausztriából
Svájcba kellett volna áthaladjon. Ezt követően az 52 vagonból álló
szerelvényt visszavontatták, és több hétig egy alagútban vesztegelt, míg
az amerikai hadsereg katonái rá nem bukkantak.
Az amerikai hírszerzés tehát idejében értesült a vonat érkezéséről. Vajon
miért tellett hetekbe, amíg egy ilyen óriási értékre "rábukkantak"? ?
kérdezte az előadót Rácz Sándor az MVSZ tiszteletbeli elnöke. Kenneth D.
Alford a harci cselekményekre vezette vissza a késlekedés okát.

            Kenneth D. Alford, az 1999-es budapesti sajtótájékoztatóján
tapasztalt nagy érdeklődésen fellelkesedve, felújította kutatásait, és
2000. januárjában az Amerikai Egyesült Államok levéltárában megtalálta azt
a 7.000 oldalas leltárívet, amelyet az amerikai hadsereg Salzburgban vett
fel az általa lefoglalt vonaton talált javakról.
A korabeli becslések szerint az amerikai hadsereg által lefoglalt javak
250 millió dollárt tettek ki, mai árfolyamon annak tizenötszörösét, közel
4 milliárd USD-t.
A hétezer oldalas leltárív előkerülése után már alig fért kétség ahhoz,
hogy a kárvallottak nem Magyarországon, hanem az Egyesült Államokban kell
kárigényüket bejelentsék.

            Újságírói kérdésre válaszolva, Kenneth D. Alford elmondta:
számára is érthetetlen, hogy az Egyesült Államok miért kezelte ekképp a
magyar aranyvonatot. Általános elv volt, hogy a hadsereg által lefoglalt
nemzeti javakat vissza kell juttatni a származási országukba, és ez minden
esetben meg is történt, kivéve ezt az aranyvonatot.
            A Népszabadság tudósítója megkérdezte: tud-e arról a titkos
megállapodásról, mely a Neue Zürcher Zeitung által 1999-ben felröppentett
hír szerint 1946-ban a magyar és az amerikai kormány között jött volna
létre? Eszerint az ugyancsak az amerikai hadsereg által lefoglalt másik
aranyvonat fejében, amely a Magyar Nemzeti Bank aranytartalékát
tartalmazta, az Egyesült Államok megtarthatja a zsidók javait is szállító
vonat tartalmát. Kenneth D. Alford határozottan kijelentette: ilyen
megállapodásról nincs tudomása, és nem is tudja elképzelni, hogy ilyen
született volna.

            Előadásában Kenneth D. Alford elmondta, hogy a magyar
aranyvonatról sokan loptak: magyar nyilasok, német SS-ek, franciák,
amerikai katonák, amerikai civilek, és bőven jutott belőlük a New York-i
aukciós házakba is.
            Nádasdi István Belgiumból megkérdezte: lévén, hogy ő maga
francia nyelvterületen él, érdekelné, hogyan keveredtek lopásba franciák?
Válaszában az előadó elmondta, hogy még az amerikai hadsereg általi
lefoglalás előtt, a vonat kísérői két kamiont megraktak arannyal, azzal a
szándékkal, hogy Svájcba kerüljön, és külön indították útra. Ezek a
kocsikat a francia hadsereg foglalta le. Még mielőtt Párizsba kerültek a
lefoglalt javak, a francia katonák is kiszolgálták magukat belőlük. Ezeket
a javakat a Párizsi Békeszerződés aláírása után visszajuttatták
Magyarországra.

            Kenneth D. Alford bemutatta annak a jegyzőkönyvnek a
másolatát, amelyet az amerikai hadsereg képviselői és a vonatot kísérő
magyar katonák írtak alá, az aranyvonat lefoglalásakor. Ezek után a
vonatot kísérő magyar katonákat lefegyverezték, és hadifogolyként
letartóztatták. Újságírói kérdésre válaszolva, az előadó elmondta, hogy
amennyiben igény van rá, ki tudja keresni az említett magyar katonák
névsorát.

            A Magyar Televízió munkatársa megkérdezte: milyen megállapodás
várható 2005. március 4-én az amerikai kormány és a kárvallottak
képviselői között. Az előadó tájékoztattott: a rá is kötelező titoktartási
rendelkezés miatt erre a kérdésre nem válaszolhat. Elmondta, ő maga sem
tudja, honnan veszik értesüléseiket azok a lapok, amelyek tudni vélik,
hogy a kárvallottak 500 millió dollárt követelnének ? 50.000 áldozat
részére fejenként 10.000 USD-t ?, amivel szemben az amerikai kormányzat 25
millió dollárt ígérne nekik.

            A Népszabadság on-line 2005. február 15-i kiadásában megjelent
tudósítás alapján, az MVSZ elnöke, Patrubány Miklós megkérdezte: mi igaz a
Der Spiegel című német hetilap azon állításából, hogy amit a magyar
aranyvonat tartalmából az ausztriai megszálló csapatok vezetői nem
osztogattak szét maguk között, "azt végül 1948-ban a tengerentúlra vitték, és elárverezték; az így
befolyt összegből az ENSZ a koncentrációs tábort túlélt zsidókat támogatta", és mennyire tehető ez az összeg?
            Válaszában Kenneth D. Alford elmondta: a hír igaz, az
árverezés ténykérdés. Hogy mekkora összeg folyt be az árverezésből nem
tudja, mert amikor ezt a kérdést kutatta, megfenyegették, hogy börtönbe
jut. Arra a kérdésre, hogy ez mikor történt, elmondta: a kilencvenes évek
elején, és azóta sem kutathatta, mert az IGCR /Intergovernmental Committee
for Refugies/ korabeli befolyásos tagjának, Abba Schwartz-nak a
magánokiratai, amelyek mint olyan, nem kutathatók.

            Kenneth D. Alford elmondta: ha megszületik az amerikai kormány
és a holocaust áldozatai között a peren kívüli megegyezés, akkor kész egy
újabb meghívásnak eleget tenni.

            A sajtótájékoztatót moderáló Patrubány Miklós zárszavában
elmondta, hogy a Magyarok Világszövetsége az igazság és a méltányosság
jegyében évek óta foglalkozik a magyarországi és más államokbeli
kárrendezés ügyeivel. Tavaly a Magyarok Világszövetsége, a Kisemmizettek
Országos Egyesületével, a Magyar Érdekvédelmi Szövetséggel és a Trianon
Társasággal karöltve kezdeményezte egy új kártalanítási törvény
megalkotását. Az Igazságügyi Minisztérium képviselőivel folytatott
tárgyalások során a magyar kormány szakértői elmondták, hogy Magyarország
25.000 milliárd forintot kitevő összeggel tartozik a saját
állampolgárainak okozott vagyoni károkért. "Örömmel állapítjuk meg: miután az amerikai kormány elismerte, hogy a magyar aranyvonat tartalma az amerikai hadsereg birtokába jutott, és onnan
Magyarországra vissza nem származott, Magyarországnak a saját
állampolgáraival szemben fennálló 25.000 milliárd forintos adóssága 4
milliárd dollárral, azaz 800 milliárd forinttal csökken, és immár
mindössze 24.200 milliárd forintot tesz ki. Így javulnak annak esélyei,
hogy egyszer Magyarország mégiscsak kártalanítja saját állampolgárait. Az
összeg ugyan nagynak tűnik, ám ha végiggondoljuk, hogy Magyarország évente
1.000 milliárd forintot fizet egyéb természetű államadósságainak
kamatjára, akkor, hasonló mércét alkalmazva, huszonöt év alatt saját
állampolgárai felé is leróhatja adósságait."

            A Magyarok Világszövetsége megállapodott Kenneth D. Alforddal,
hogy a közeljövőben, a floridai per eredményével kiegészítve magyarul is
kiadják a Magyar Aranyvonat könyvét. A könyvet már sok nyelvre
lefordították. Magyarul nem jelent meg, mert nem volt rá igény.

            Az MVSZ elnöke meghívta Kenneth D. Alford sajtótájékoztatójára
a legfőbb magyarországi zsidó szervezetek vezetőit. Sajtószolgálatunknak
nincs tudomása arról, hogy a meghívásnak eleget tettek volna a
meghívottak: a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Budapesti
Zsidó Hitközség, a Magyarországi Autonóm Izraelita Hitközség és a
Budapesti Rabbiság.

Az MVSZ elnöke előzetesen tájékoztatta a sajtókonferenciáról Magyarország
legfőbb közjogi méltóságait és az ellenzék vezetőjét, egyben felajánlva,
hogy megbízottjukat szívesen látnák a rendezvényen. Sajtószolgálatunknak
nincs tudomása arról, hogy az érintettek éltek volna a felkínált
lehetőséggel.

Budapest, 2005. február 28.                MVSZ Sajtószolgálat

Újra együtt! Magyar állampolgárságot minden magyarnak!

-