Finnish runes, Honfoglalas, Ugaritic rovas
(Michelangelo Naddeo)

Az elmúlt két évszázadban az európai történelmi, régészeti és nyelvészeti kutatások azzal voltak elfoglalva, hogy a kontinensünk indoeurópai identitását bizonyítsák és hangsúlyozzák.
Európa azonban nem volt lakatlan a Steppici indoeurópaiak érkezésekor, ahogy azt egyesek feltételezték! Milyen örökség maradt ránk Európa első, ősi lakosaitól? Kik voltak, hogyan éltek, imádkoztak, beszéltek? Milyen volt társadalmuk, művészetük, milyenek voltak intézményeik

 

Célom, hogy visszanyerjem európai öntudatunk számára legrégebbi őseink örökségét, hogy mindannyian együtt, egyformán és jogosan büszkék lehessünk kultúránk közös finnugor, szaharai, és indoeurópai eredeteire.

 

- A germán rúnák…. egy finn ábécé!

Kr. előtt a II. évezred elején az észak-európai Flaviában létezett egy 16 betűből álló rúnaábécé, melyet a Flavia területén élő finnugor népek használtak. Ez az ábécé egy olyan finn nyelv írásos megjelenítésére született, melyből a mai finn nyelv alakult ki.
Amikor a Steppici a sztyeppékről Európába érkeztek, nem volt ábécéjük, és nem tudtak írni!

Kr. előtt a II. évezred második felében a Germanici, mely vegyes flaviosteppico nép volt, a flavio rúnaírást kezdték használni, megváltoztatták bizonyos betűk kiejtését, később hozzátettek betűket az ábécé végére, végül több betűt is belefoglaltak. Összesen egy „ćtt”-t tettek hozzá. Végül a rúnákból egy 24 betűből álló ábécé lett. Amint azonban a Germanici elvándoroltak, a vikingek ismét egy 16 betűből álló ábécét kezdtek használni, mely megfelelt régi fonológiájuknak.
A fonémák ilyen drasztikus és szokatlan csökkenése eddig megmagyarázatlan és megmagyarázhatatlan maradt!

Az indoeuropeisták úgy vélik, hogy az indoeurópai egy [o] nyelv volt, mely egy bizonyos időszakban, a protogermánicoban [a]-vá változott, hogy aztán ismét visszaváltozzék [o]-vá a modern germán nyelvekben. Az [a] időszak egy, az [o]-val nem rendelkező finn szubsztrátum által beindított változás volt. Ugyanez okozta, hogy a változó indoeurópai hangsúly Flaviában az első szótagon állandósult.
A finnek már az indoeurópaiak érkezésekor nemcsak írni tudtak, hanem egyenesen képesek voltak... beszélni is!!!

Az ókori Európa nyelveinek fonológiája nagyon szűkös volt, míg az újonnan érkező indoeurópaiak hangtana gazdag volt hehezetes mássalhangzókkal és zöngés hangokkal. A két nép nyelvének keveredéséből született a mai európai fonológia. Ez a folyamat azonban összeegyeztethetetlen volt az indoeuropeisztika bizonyos “törvényeivel”.
Grimm „törvénye” ... egyike volt a meséinek!

Az indoeurópaiak érkezése előtt talán a baszk terület kivételével Európa, ha nem is nyelvészeti, de hangtani szempontból homogén terület volt.

 

 - HONFOGLALÁS... A MAGYAROK VISSZATÉRÉSA EURÓPAI HAZÁJUKBA

 

 

A Jézus elotti második évszázadban a Pannonici (egy európai Flavio népesség mely megírta a Vinča jeleit) a 16 betus Flavio VUARK ábécét használták (lásd az elozo könyvet).
A Jézus elotti elso évezred határán, a keltai asszimilálás elott néhány Pannonico elvándorolt és a Zungaria környékén Közép Ázsiában letelepedett. Ez a nép magával vitte saját ábécéjét, kodofikálta és ázsia egy nagy területén terjesztette.
A legrégibb VUARK Pannonico írást Közép Ázsiában találták. Az írás a Jézus elotti V századra vezetheto vissza és megerosíti a rovás jóval korábbi létezését mint ahogy eddig lehetonek vélték. Ez az írás olyan betutípusokból áll, melyek léteztek már a Jézus elotti XIV században a Pannonico ábécében, az etruszk és a görög ábécében (lásd a következo könyvet). Az írás olyan betujeleket és kötéseket tartalmaz, melyeket késobb Szibéria és Dél Kína írásaiban használnak.


 A Pannonico Pazyryki nép (Közép Ázsiai szent helyük nevébol) feltárták a Selyem Útját a Zungaria Kapun keresztül legalább 2.500 évvel ezelott és megalapították a "China Settlements"-et a Selyem Útja mellett Loulantól (Tarim Medence) a Sárga folyó torkolatáig, egészen a Dél Kínai Yunnanig.
Gazdag nép lettek, aranyékszereket, keltai gyártású selyemruhákat viseltek. Ugyanzt a kúpalakú kalapot használták mely Európában is használatos volt az indoeurópaiak érkezése elott. Megengedhettek maguknak egzotikus fuszereket és sírjaikba egész vagyonokat vittek magukkal.


A Jézus elotti 160-ban a mai Kína területérol származó Pazyryko népesség, a kinaiak szövetségese áttelepült a Selyem Útja észak nyugati szakaszára, annyira, hogy megszakítás nélkül megszállták a Turris Lapideától a Donon fekvo Tanaisig nyúló szakaszt, mely a Selyem északi útjának nyugati végállomása. Egyidejuleg a kínaiak elkezdték a Gan Su folyó megyszállását, Jézus elott 138-ban befelyezték a Nagy Kínai Fal meghosszabbítását, hogy meg tudják védeni a folyósót a hunnoktól. A Jézus elotti II század végén teljes egészében ellenorizték a Selyem Útja nyugati szakaszát, Chang'an -tól Turris Lapideaig.


 A selyem útján a kereskedelem elszegényedett miután a római fejedelem Jézus után 166 - ban megnyitotta a teneri utat; mégjobban csökkent Róma hanyatlásával. Jézus után 330-ban a kínaiak elhagyták az erodöket melyek a Selyem Útja keleti szakaszát védték.
A IX század közepén az Uigurok, egy török népség, elfoglalták a Tarim Öblöt, ahol századok óta az Arsi laktak, egy ugri nyelvu Pazyryko nép. Az Arsi, Az Alanik, A Seresek és más Flavio népek ekkor elhagyták Közép Ázsiát, a Volga és a Don közötti területeken gyultek össze, létesítettek egy federációt, és 895 -ben visszahódították az atavic földjeik tulajdonjogát Pannonia - Honfoglalás. A magyarok még ugynazt a nyelvet, ugyanazt a rovást és ugyanazokat a számokat használták mint 2.000 évvel azelott Európában.


Az ábécék kutatása megerosít egy nagy mennyiségu régi és új antropológusok, nyelvtudósok, örökléstan tudósok és történettudósok által már megtalált bizonyítékokat. Ezen bizonyítékok nagy része nem is új, hanem régi nyilvánvalóság, amit senki nem kapcsolt össze vagy nem volt érdeke összekapcsolni a magyarok történelmével... vagy inkább az "Arier" akarták összekapcsolni!

Ez a könyv azt írja le hogyan lettek a Pannonici elobb Pazyryki majd magyarok. Ez a kutatás az orosz és kínai iratok újabban könnyebb hozzáférhetoségének köszönhetoen volt lehetséges.

ISBN 88-95025-08-3 (978-88-95025-08-7), 272 oldal ami magában foglal 50 fekete fehér táblázatot, plusz két színes szövegen kívüli térképet.

Key words: History of Fenno-Ugria - Origins of the Runes and Rovás – Silk Road - Etruscans - Tocharians - Ainu - Neanderthals - Non Chinese scripts in China - Yunnan - Origins of Democracy - Urheimat - Honfoglalás – Pannonico cultural heritage in Asia - Contribution of the Magyars to the Chinese, Korean, and Japanese cultures.

 

- AZ UGARITI ABJAD... ROVÁS ÁBÉCÉ

A magyar rovásírás

A magyar rovásírás 40 betűből álló ábécét alkot, melyeken felül tartalmaz még számos ligatúrát vagy mássalhangzó-torlódást vagy szótagokat jelentő betűt. Mintegy 24 betű hasonlít a Vinča-jelekhez, a Germanico rúnákhoz, az ázsiai rúnaírások betűihez, a legkorábbi itáliai és görög ábécék betűihez. Úgy tűnik, hogy mintegy 16 betű a későbbiek során adódott a meglévőkhöz: ezek lekerekített betűk és/vagy nem felelnek meg a rúnaírás 5 szabályának (ld. 45. oldal a könyvben), és/vagy nem hasonlítanak a Vinča- vagy a későbbi európai jelekhez. Ezzel a 16 betűvel Közép_ázsiában bővült a rovásírás. Abban az időben, amikor a kerekített betűk megjelentek, a magyarok már nem kemény anyagokra vésték, hanem pergamenre rajzolták ezeket a jeleket, ugyangy, mint a pártusok. A Germanico rúnákra emlékeztető 24 betű közül 16 nagyon hasonlít hozzájuk, míg 8 másik, melyek olyan fonémáknak felelnek meg, melyeket esetleg a kelták vezettek be abból a célból, hogy jelölni tudják az új indoeurópai fonémákat, kevésbé. Például a [θ] fonémát északon -vel jelölték és az ír nyelvben máig megtartották, míg délen -nek írták, ami hasonló módon a mai görögben is megvan. Elképzelhető, hogy mind a Germanico rúnák és a magyar rovásírás egy korábbi 16 betűs ábécéből eredeztethetők.

 

 

 Tulajdonképpen az eredeti 16 betűs Flavio *VUARK-ot és a *Pannonico ábécéket úgy rekonstruálhatjuk, hogy összevetjük a rovásírást és a rúnákat néhány ősi ábécével: az esiki, a lemnos-i, a camuni-i, a veio-i, a marsiliana-i, venetici-i és az athéni ábécékkel. Az esiki, a camuni-i és a lemnos-i ábécék ma még megfejtetlenek. Úgy tűnik, hogy az esiki és a lemnos-i ábécék követik a korlátozott finnugor fonológiát: az esiki ábécé nem tartalmaz egyetlen egy, az Európában a germánok, illetve a kelták által hozzáadott jelet sem, a lemnos-i ábécé pedig csak néhányukat tartalmazza. Úgy tűnik, hogy e három elszigetelt ábécé tartotta meg a legősibb *VUARK karakterek némelyikét.

Esikben (Alma Ata közelében, amelynek jelentése „Alma Anyja/Atyja”, Kazahsztán korábbi fővárosának magyar neve) egy amazon taltos hercegnő sírjában (J. W. Jay), akit kincsekkel együtt temettek el, találtak egy feliratot tartalmazó ezüst edényt. A sír az i.e. V. századból származik. A felirat karakterei közül 12 megegyezik 12 Flavio *VUARK karakterrel, két további *karakter megegyezik a *VUARK két másik karakterével, illetve tartalmaz még néhány írásjelet, melyek ligatúrák lehetnek. A felirat sem föníciai, sem görög nem lehet, mert ezen betűk közül néhányat egyáltalán nem használtak a Földközi-tenger körül (kivéve az Adria nyugati partjait, ahová a Pannonico népek feltehetőleg Illíriából vándoroltak). Ezek a karakterek viszont megjelennek a Turáni-alföld későbbi ábécéiben, a szibériai rovásírásban, a magyar rovásírásban és a Nü Shu szótagábécében (Yunnan, Kína), valamint a kaganga-i írásban (Szumátra) (ld. a „Honfoglalás… a Magyarok visszatérése európai őshazájukba” c. könyvben található kulturális jegyeket, melyek összekötik mindezen területeket). Az esiki írás nem tartalmaz egyetlen olyan jelet sem, amely bármely indoeurópai eredetű hozzáadott jelre hasonlítana: lehetséges, hogy az Esikbe érkező magyar népesség európai tartózkodása alatt nem keveredett a keltákkal.

Az indoeurópai fonémák már abban az időben átadódtak, amikor a camuni-i ábécét még vésték, azonban az ezeknek megfelelő karakterek különböznek a Germanico rúnákban és a magyar rovásírásban használtaktól. Továbbá, a camuni-i ábécékből kiderül, hogy a Germanico és a Pannonico ugyanazon [a] fonéma karakterei voltak. A camuni-i ábécék tartalmaztak egy olyan betűt a D és az E között, amely az ugariti írásban is megvolt ugyanabban a pozícióban. Ez a betű minden európai ábécéből eltűnt az i.e. első évezred elején (vagy az N és az O közé vándorolt). A camuni-i ábécékben szintén megtalálható egy képírásjel, melyet az ugariti abjad átvett, de amelyet a sémik soha nem transzliteráltak. A camuni-i ábécékben vannak olyan karakterek, amelyek megjelennek az ugariti írásban, de a főníciai abjadben nem. Tehát nem lehetséges az, hogy a camuni-i ábécéket a főníciaiakról másolták, és ostobaság volna azt mondani, hogy a rómaiakról másolták őket! Sokkal inkább az történhetett, hogy az ugaritiak másolták le az európai ábécéket camuni-i jellegzetességeket is átvéve.

A veio-i és a marsiliana-i ábécéket Etruriában találták: ez a két ábécé NEM etruszk ábécé volt: az etruszkok ezekből az ábécékből mintegy nyolc betűt soha, vagy szinte soha nem használtak. Az etruszkok soha nem használták fel az indoeurópai fonémákat az ábécéjükben: néhány kivétel grafikailag és fonetikailag instabil volt időben és térben, legtöbbször különböztek a föníciai betűktől és néhány esetben minden más ismert írástól (pl.: 8 az [f] hangra). Elképzelhető, hogy a marsiliana-i és veio-i ábécék Pannonico ábécék, és néhány évszázaddal régebbiek, mint eddig gondolták (i.e. VIII-VII. sz.). Valójában jobban hasonlítanak ahhoz az ábécéhez, melyet az ugaritiak lemásolhattak, mint a főníciai abjadhoz (ld. a könyv 60. oldalát).

A Germanico rúnák (Futhark)

A Germanico rúnák 24 betűből álltak. Közülük nyolc mind időben, mind térben instabil volt (a karakterek és a hozzájuk rendelt fonológia időben és területenként változott) és/vagy nem felel meg a rúnák szabályainak. A többi 16 rúna, melyek időben és térben állandóak voltak, 16 olyan fonémát jelölnek, melyek a finn ábécére jellemzőek. A [b], [d], [γ], [w], [z], [f], [θ] (és valószínűleg az ősi időkben az [o]) fonémák, melyek a germánok által hozzáadott 8 rúnának felelnek meg, a mai napig nem használatosak a finn nyelvben. Ezek a fonémák a germánok hatására adódtak hozzá és megegyeznek azzal a 8 betűvel, melyek grafikailag és fonetikailag sok különféle rúnaírásban térben és időben instabilak. Amikor a germán népek elhagyták Skandináviát, a vikingek újra egy 16 betűs ábécét kezdtek használni, mely megfelel a korlátozott finnugor fonológiának.

A Flavio VUARK

A legkorábbi európai ábécék mindegyike, beleértve a legősibb athéni és etruszk ábécéket is, valamint a krétai lineáris B-t és a ciprusi szótagábécét (Facchetti, Kirkhoff, ancient scripts.com, et alia), csak ugyanazokat a betűket tartalmazta, melyek az említett 16 finnugor fonéma leírásához voltak szükségesek. A tokhárnak, a Tarim-medence úgynevezett „indoeurópai” nyelvének (mely egy magyar-gandhara szanszkrit kevert nyelv is lehetett) szintén korlátozott fonológiai eszköztára volt (Wikipedia). Az ősi időkben a magyar nyelvben sem voltak [b], [d], [γ] fonémák (M. Alinei). Az ősi agglutináló nyelveknek – néhány kutató szerint a sumért is beleértve – a fonetikai eszköztára korlátozott volt (és közülük számosnak mindmáig az). Ezért hát minden európai ábécé az eredeti 16 betűs európai ábécéből származik. A később átvett indoeurópai fonémákat reprezentáló betűk később adódtak hozzá, akkor, amikor az indoeurópaiak megtanultak írni. Mind a Germanico rúnák, mind pedig a magyar rovásírás egy korábbi, pre-indoeurópai, 16 betűs *VUARK ábécéből származnak, mely az ősi finnugor fonológiához illeszkedik és a Vinča-jelekhez hasonló, vagy azokkal megegyező karakterekből áll. Később az európai írások megőrizték ugyanezen *VUARK betűket és megtartották ugyanazt a fonetikai értéket is (ld. a könyv 43. táblázatát, melyből látható, hogy a későbbiekben a legősibb dél-európai ábécék a *VUARK-ok és a *Pannonico ábécé MINDEN betűjét használták). Lehetséges, hogy a Flavio *VUARK a Kárpát-medencéből észak felé vándorló magyar népességekkel érkezett a Balti-tenger partjaira az i.e. II. évezredben (ld. a „Honfoglalás… a Magyarok visszatérése európai őshazájukba” c. könyv 85. oldalát). A Flavio *VUARK két különböző írássá fejlődött: egyrészt a Pannonico *VUARK-ká (mely a magyar rovásírás őse), másrészt a finn *VUARK-ká (mely a Germanico rúnák őse). A két *VUARK közti különbség mindössze néhány betűben rejlik. Meglepő módon a magyar rovásírás, minden ábécé őse, mindkét változatot (valamint a később megjelenő dél‑európai változatokat is) megtartotta: és ; és ; és ; és , és ; és ... egészen az i.sz. XIX. századig. A könyvben említett összes ősi ábécében közös vonás, hogy egyik sem tartalmazott vízszintes vonalat. Egy ilyen szigorú szabály csak vallási parancs lehetett. Figyelemreméltó az is, hogy az ősi ábécék betűinek számát tekintve mindig a 8 többszöröseit találjuk (16, 24, 40).

Mindenesetre, egy „rekonstrukció” legyen az nyelvészeti, vagy történelmi, mindaddig merő spekuláció, amíg a feltételezett időszakban létezésére bizonyítékot nem találunk.

 

 

Az ugariti abjad

 

 

szabályaival, melyeket a *Pannonico ábécé ugariti abjad-re történő átírásához használtak. Még a hibát is lemásolták, hiszen a főníciai abjad-ben a B ugyanúgy egy hurkával írva szerepel, mint az ugaritiben. Ily módon, egy hurkával írva egyetlen ősi európai írás sem vette át a B-t. Sem pedig az ökör fejét (alef) nem másolták le az európaiak (az athéniak kivételével, eredetét ld. könyv 59. oldalán), sem pedig a C-t… Et cetera. A görögök csupán „lemásolták” azokat a betűket, amelyeket már előtte is használtak! A görögök nem másolták le a föníciai abjadot. Az athéniak és a Lemnos szigetén élő népcsoportok egy 16 betűből álló ábécét használtak amíg írni, és beszélni tudtak a saját nyelvükön, az időszámításunk előtti első évezred elejéig: csak ekkor kezdtek megjelenni írásaikban az indoeurópai fonémák jelöléséhez szükséges betűk Görögországban (Kirkhoff). A görögöknek nem volt szükségük a magánhangzók feltalálására. Tulajdonképpen a magánhangzók már léteztek a *Pannonico ábécében, olyannyira, hogy az ugaritiak tényleg a *Pannonico-ból másolták a magánhangzókat, bár nem használták őket. A sémik némelyiküket félmagánhangzóként vagy gégehangként használták, és soha nem használták az [i] és az [u] hang jeleit. Az európaiak nem a főníciaiak ábécéit másolták le, hanem, épp ellenkezőleg, a főníciaiak, a görögök és az etruszkok másolták le a *Pannonico ábécét. A rekonstruált *Pannonico ábécé létezett: az ugaritiak ezt másolták le az i.e. 14. században.

A Vasil Ilyov (aki a cirill ábécét a Vinča-jelekből vezeti le. Igaza van: minden ábécé onnan származik!) által összeállított táblázat bizonyítja, hogy Makedóniában (a Vinča kultúra területén) i.e. 1650 és 1200 között (abban az időszakban, amikor a *Pannonico Ugaritba került), a *Pannonico ábécé mind

 

Az ugariti abjad (abjad, azaz mássalhangzókból álló ábécé, magánhangzók nélkül) ékírásban íródott. Az ékírás a térségben nem volt hagyomány. A térségben a helyi írásos hagyomány a (megfejtetlen) bübloszi volt, amely valószínűleg számos jelet vett át a rovásírásból és/vagy a Vinča-jelekből már az i.e. XIX. században (ld. 49. táblázat, proel.com). Az ugariti írásban a betűk balról jobbra követik egymást, és egy olyan térségben használatosak, ahol egyébként ősidőktől fogva napjainkig jobbról balra írnak. Az izraeli Beth Shemesh-ben szintén használták az ugariti írást, de úgy módosították, hogy az írásfolyam jobbról balra haladjon, mivel ez felelt meg a helyi hagyományoknak. Az ugariti abjad tartalmaz magánhangzókat jelölő betűket: a szemiták nem használták az ugariti írás magánhangzóit és a mai napig nem használnak magánhangzókat írásukban. Azokat az ugariti jeleket, melyek az európai magánhangzóknak feleltek meg, a szemiták félmagánhangzóként vagy gégehangként használták; az [i] és az [u] betűket még csak nem is transzliterálták. Az ugariti nyelvben meglévő három magánhangzó-karaktert kizárólag idegen szavakban használták. Egyetlen északi sémi írás sem transzliterált nyolc betűt az ugariti írásból: ezek idegen fonémák, magánhangzók vagy ideogrammák voltak (ld. 55. táblázat, Proel.com). Ki alkotna olyan ábécét, amelynek bizonyos betűit soha nem használják? Az ugariti abjad betűsorrendje eltér a hagyományos h, l, h, m… sémi betűsorrendtől. A beth shemesh-i ábécé szintén módosult, s így sémi betűsorrendje lett. Az ugariti abjad idegen volt abban a térségben, ahol használták, ezért volt mindössze két évszázadnyi az élettartama. Nem lehetséges az, hogy az ugariti abjad Föníciában alakult ki. Az ugariti abjad kísérlet volt arra, hogy lemásolják a *Pannonico ábécét az akkádoktól kölcsönzött ékírás technikáját használva. Az is lehetséges, hogy eredetileg titkosírásként szolgált a Pannonico kereskedők és a barátságos levantei népesség (vagy egy Pannonico „Middle East Settlement”) között. A Pannonici könnyen megértették volna és a levanteiek használták volna agyagtábláikat és írástechnikájukat. A megfejtés kulcsa nagyon hatékonyan volt elrejtve: 3300 éve nem találja senki! Nem én vagyok a szörnyeteg, hanem azok, akik nem szenteltek kellő figyelmet az ugariti táblának, mert az nem szolgálta céljaikat. Ha valaki figyelmesen megnézi, világosan látszik, hogy mennyire hasonlít az európai írásokhoz!  

A föníciaiak az i.e. XI. században ismét lineárissá alakították az ékírást ellentétes szabályokat használva az ugariti másolók azon s

en karaktere szerepelt a helyi feliratokon.

 

Következmények

 

 

Gimbuteniė-nak igaza volt: a Vinča írás volt az „ősi európai” írás. A Vinča-jelekből alakult ki a Flavio *VUARK, amely minden egyéb ábécé őse volt. A *VUARK legősibb karaktereinek többsége fennmaradt a Futharkban és a magyar rovásírásban az i.sz. XIX. századig és legtöbbjük, bár idővel módosulva, a mai napig fennmaradt a mindannyiunk által használt latin ábécében. A magyarok Európában voltak a i.e. XIV. században (ld. még: „Honfoglalás… a Magyarok visszatérése európai őshazájukba”). Ők hozták magukkal a 16 betűs Flavio *VUARK ábécét Észak-Európába, ahol kifejlődött belőle a Germanico rúnaírás. Ugyancsak ők hozták a *Pannonico ábécét Közép-Ázsiába, ahol az a magyar rovásírássá fejlődött. Az európaiak, akik az indoeurópaiak érkezése előtt már rendelkeztek ábécével, korlátozott fonológiával rendelkező agglutináló nyelveken beszéltek. A finnugor szubsztrátum tehető felelőssé az ősi európai fonetikai torzulásokért (lásd egy, a későbbiekben megírásra kerülő könyvemet).

Gimbuteniė helyesen jellemezte az „ősi európai” társadalmat: matriarkális, egyenlőségre törekvő és békeszerető…. Csak egy hibát vétett: azok a népcsoportok nem nomád, harcos, állattenyésztő indoeurópaiak voltak, hanem letelepedett, demokratikus, békeszerető magyarok. A magyarok a legősibb olyan népcsoport az emberiség történelmében, mely ábécével és esetleg írással rendelkezett (a tatárlakai tábla).

(Az egyetlen más, az ugariti írás „rejtélyét” felfedni próbáló eredet-magyarázat szerint az ugariti írás a levantei bronzkori írásokból származik (proto-kánaáni és proto-sínai). Ezt az elméletet tartják (együttesen!) a zsidó, a keresztény és a libanoni (iszlám) tudósok, akik a Biblia történelmi hűségét próbálják bizonyítani az ugariti irodalom segítségével azzal a szándékkal, hogy egy olyan végső elméletet alkossanak, mely szerint a Biblia nem szóbeli hagyomány útján maradt fenn, hanem proto-kánaáni nyelven íródott. Ezt az elméletet a következő utalások támasztanák alá: a proto-kánaáni/proto-sínai jelek (melyeket ugyanazon a területen használták, ahol az ugariti írást); a kánaáni nyelvet ugariti írással is írták; a föníciai betűk neveit lemásolták a görögök (ez igaz lehet, de nem bizonyítja azt, hogy az ugariti és/vagy a főníciai írás a proto-kánaáni/proto-sínai jelekből származik). A sok fellelt bronzkori jel közül csak néhány olyan van, amely valamelyest hasonlít néhány föníciai betűre (ld. a könyv 135-137. oldalát). Azonban a hit szolgái nem magyarázzák meg, hogy a proto-kánaáni/proto-sínai jelek hogyan alakulhattak volna ugariti, majd pedig főníciai írássá: talán úgy gondolják, ez is hitbéli kérdés. A levantei írások minden esetben képírásosak. Az európai írások a képírás megjelenése előtt évezredeken keresztül szimbolikusak voltak. Az írás a beszéd szimbolikus (és csakis a szimbolikus) megjelenítése. BS).

 

Ellentmondás: az ugariti irodalom tanulmányozását folytatva arra a következtetésre juthatunk, hogy a keresztény egyistenhit a Pannonico nép alapvetően monoteiztikus hitéből származik (mivel ez mind Európában, mind Közép-Ázsiában megjelenik, lásd a „Honfoglalás ... a magyarok visszatérése európai őshazájukba” c. könyvet). Ezen kívül a „Szűz Anya” főníciai örökség (Tanit, a karthágói punok „Szűz Anyja”). A feltámadás az egyiptomi mitológiában jelenik meg (Ozirisz). Ishtar és Inanna… A Pannonici nemcsak az ábécéjüket, hanem a vallásukat, a kúpalakú fejfedőjüket, melyből a lebade alakult ki, hozhatták magukkal Főníciába.

KÉREM, hogy amennyiben munkámat idézik, ne címkézzenek nyelvésznek. Sértésnek veszem… és dühös leszek, ha valaki „nyelvésznek” nevez!

ISBN 88-95025-07-5 (978-88-95025-07-7), 168 oldal, benne 63 fekete-fehér táblázattal (melyből 46-ot tudósok állítottak össze, és melyek a kutatás alapjául szolgáltak).

 FORRÁSOK (a lista nem teljes):

(FONTOS MEGJEGYZÉS: (két karakter kivételével) egyetlen karaktert sem rekonstruáltam a könyvemben. A rekonstruált ábécék betűi grafikailag megegyező formában léteztek a rekonstruált ábécékkel szorosan kapcsolatba hozható ábécékben és az alábbi források valamelyikéből idéztem őket).

 

 

ŐSI MAGYAR MŰVÉSZET ÉS VALLÁS

 

EURÓPAI KULTÚRLIS TERÜLETEK TÉRKÉPEI:

Gold Idol   Agglutinia   Pannonia   Magna Pannonia   

 

Abstract  (Egy 1500 képet tartalmazó PDF fájlt nyit meg, melynek letöltése időt vehet igénybe) 

 

 

 

 

Kiszely István nemrégiben közzétett egy újabb kiváló művet (Magyar Demokrata): rájött, hogy 1 (egy) forma – a Székely kapué – számos helyen fellelhető Kínától Magyarországig. Remek, István!

Időközben jómagam arra jöttem rá, hogy néhány ezernyi keltezéssel ellátott régészeti műemlék, kulturális jegy és szent szimbólum vándorolt a bronz-kori Európából Arsia-ba és vissza Magyarországra. Mindezek Kínáig, Koreáig és Japánig is eljutottak.

 

Kitalálni azt, hogy a magyarok honnan jöttek, csupán csak annyiból állt, hogy a honfoglalás-kori Magyarországon talált leleteket össze kellett hasonlítani olyan területeken talált leletekkel, ahol a magyarok más kulturális jegyeit is megtalálták (ld. „Honfoglalás…”).

Ezt még senki nem tette meg!

 

Hasonló alakzatok és szimbólumok jelenléte Eurázsia nagy területén a Neolitikumtól (Arany Bálvány Civilizáció) az i.e. utolsó évezred közepéig (Agglutinia, Pannonia és Magna Pannonia) bizonyítja a föld legnagyobb és leghosszabban fennálló civilizációjának létezését. Agglutinia civilizációja (Magyarországtól Oxiana-ig, i.e. III. évezred) akkor kezdett hanyatlani, amikor a szemiták megérkeztek Mezopotámiába és az Indo-európaiak Indiába és Európába. Ahová csak ezek a népek megérkeztek, az események hasonló sorozata játszódott le, mely az ősi szent szimbólumok eltűnésével kezdődött. Azok a szent szimbólumok csak Pannonia-ban maradtak fenn, majd a későbbiekben Magna Pannonia-ban az i.e. utolsó évezred közepéig. A Celto-Pannonico-k és más „Indo-európaiak” csak ekkor váltak külön a Pannonico-któl. Valójában az i.e. 500 körül Európában talált legtöbb műemlék (melyeket „kelta”, „görög, geometrikus”, „etruszk, keleties” névvel illettek) hasonlít az előző évezred Pannonico művészetére és Európában újra később, a magyarok megjelenésével tér vissza. (Egyetlen emléket, szimbólumot vagy formát sem nevezhetünk „keltának” vagy „görögnek”, ha az már létezett Európában az előző évezredekben!)

Magna Pannonia civilizációja az i.e. második évezred közepétől az első évezred közepéig a Pribaltika-tól Pannoniberia-ig és Angliától az Égei-tengerig terjedt.

 

I.e. 1000 körül egy, a Kárpáti-terület keleti részén élő nép az Altáj tájékára vándorolt, és később a Tarim-medencében talált refugium-ra amikor a Hunok átkeltek a Dzungáriai-kapun. A Pazyrykben és Esikben talált és a Marc Aurel Stein (egy magyar!) által gyűjtött leletek az Európából történt kivándorlás legjobb bizonyítékai. A közép-ázsiai és a balkáni népek azonosságának ismeretét a közép-ázsiai „szkíták” vezére által mondottak alátámasztják, aki arra figyelmeztette Nagy Sándort, hogy ne támadja meg őket, mert „Szkítia és Görögország határosak”, és a szkíták (akik Görögországtól északra a Balkánon éltek) ezt megtorolhatják, és megtámadhatják Görögországot, Nagy Sándor hazáját.

 

Az i.sz. első évezred végén ugyanazon ősi, bronzkori formák és vallási szimbólumok hirtelen megjelenése Európában, amelyek Európában több, mint egy évezredig nem voltak jelen, valamint olyan műemlékek megjelenése, melyek a Stein által gyűjtöttekhez hasonlítanak, ékes bizonyítékai annak, hogy azok Pannonia-ból Közép-Ázsiába, majd vissza a Kárpát-medencébe. Ezen, a magyarok által visszahozott formáknak és műemlékeknek a jelentősége szent szimbolizmusukban rejlik, mely változtatás nélkül fennmaradt azon két évezred során, amikor a magyarok Közép-Ázsiában éltek.  A magyarok művészete továbbra is szimbolikus volt, a magyarok Istene továbbra sem volt antropomorf, a magyarok egyetlen istene továbbra is istennő volt, melyet öt évezreden keresztül ugyanúgy ábrázoltak: szülés közben. Az ainuk csak nemrégiben, és csak vonakodva kezdtek antropomorf alakokat és bábukat faragni, melyeket turistáknak árulnak megélhetés céljából: formáik ugyanazok, melyeket a magyarok faragtak Közép-Ázsiában. A Japán területén fennmaradt kisszámú ainu népesség a magyarok legközelebbi kulturális rokonai.

 

A régészeti leletek összehasonlítása lehetővé teszi, hogy nagy pontossággal meghatározzuk azon területek határait, melyeken a magyarok éltek az i.e. I. évezredtől a Magyarországra történő visszatérésükig. Az avarok korábban elhagyták a Tarim-medencét, mint a magyarok, és útközben hosszasabban időztek: az ő művészetük (átmeneti művészet) már elveszítette annak a hagyományos szimbolizmusnak egy részét, melyet a magyarok később visszahoznak Európába.

 

A könyv több táblázatban több száz képet tartalmaz; az egész könyv tulajdonképpen ennek (és sok más) ábrának a magyarázata. A könyvben minden egyes műemlék mellett feltüntettem, hogy hol találták, melyik múzeumban látható, és a tudósok szerint mely korból származik. Az ábrák közül sok könnyen érthető, mások pedig rejtélyesek, a rejtélyt azonban a könyv megmagyarázza. Könnyebben és jobban megérthetjük a könyvet, ha a „Honfoglalás…” címűt, vagy legalább annak összefoglalóját (ezen a honlapon) elolvassuk.

Néhány kép és sor azért került az ábrákra, mert az a könyv fő ábrája és arra is felhasználtam, hogy más népekkel összehasonlítsam. A keresőgomb használatával rákereshet az ábrán az egyes műemlékekre. (Ajánlott képernyőméret: 20”; Szélesség, 16/9; 1680x1050 pixel, 60Hz; zoom: teljes képernyő.) Ha kevés ideje van, ugorja át az elejét, és egyből a 177. sornál kezdje (építészet), majd folytassa a Szent Koronáknál.

 

(Amennyiben Ön a diffuzionizmus híve, be kell látnia, hogy a Pannonico-k egy olyan civilizáció mesterei voltak, amely Írországtól Japánig terjedt i.e. 5000-től i.sz. 1000-ig. Ebben az esetben azonban, azt is bizonyítania kell, hogy a kék szemű ainuk őslakosok Japánban és nem pedig Flavio-k, akik Európából jöttek. Mindenesetre az is bizonyos, hogy a magyarok által Európába hozott műemlékek nem kereskedelmi úton kerültek a birtokukba: hasonló műemlékek több, mint egy évezreddel korábban eltűntek a piacról és csak olyan helyeken maradtak fenn, melyek a magyarok számára nem voltak elérhetőek!)

 

 Michelangelo