"Hiszek egy Istenben, hiszek egy
hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!"
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
|
***
********************************************
Árpád utolsó csatája
A vérszerződéstől a XX. századig
2007-06-22 12:45
Szebb
Jövőért
Motto: "A
külországi nemzetek egyetértenek a magyarság
elpusztításában" (Forgách Ferenc, Báthory István
kancellárja, 1572)
"Hihetetlen tudatlansággal,
tájékozatlansággal találkozom nap mint nap"-
írja egy magyarországi egyetemi tanár a Bécsi
Napló 2007. május-júniusi számában. Majd alább
így folytatja:
"... elsőéves, frissen
érettségizett fiú szerint az 1956-os
forradalomban a németek ellen keltünk fel, egy
másik szerint Németországból még mindig kettő
van." Majd sorolja a rémítő tényeket -
például egész évfolyamokat kell magyar
helyesírás tanfolyamra íratni...
No, de maradjunk csak a németeknél.
Volt velük egy
sorsdöntő csatánk.
907.
július 4-én a fél Európa támadt reánk, hogy a
messzi Ázsiába ebrudaljanak, s a hon(újra)szerző
Árpád briliáns csatavezetésével megsemmisítő
vereséget mértünk rájuk.
Igen, sorsdöntő volt - ezt
már onnan is tudhatjuk, hogy Pártunk és
Kormányunk mélyen hallgat róla, sőt az ütközet
hozadékait gáláns módon átengedi egy, a
történelmét épp most kitaláló országnak.
Végtelenül elbutított köznépünket amúgy se
érinti meg semmiféle magyar ügy - az arra
hivatottak pedig legföljebb a "hivatalos" verzió
ismeretében méltatják e csata jelentőségét.
Csendben, amúgy a bajszuk alá mormogva.
Mi is a hivatalos verzió?
907. július 4-én (esetleg 5-6-án)
Pozsonynál
győztünk egy német sereg felett,
Árpád
fejedelem
elesett a csatában.
Nos, tisztázzuk: Árpád ugyan valóban 907-ben
halt meg, de nem a csatában. Ennek sulykolása
csupán az "örökké vesztes magyar" képet
szolgálja gonosz tudatossággal. Elesett viszont
az ellenség összes hadvezére, például Luitpold
herceg, Theotmar salzburgi érsek, főkancellár.
Az ütközet nyomán megszűnt létezni Ostmark
tartomány (egy évszázadig állott fenn), s
gyepűelve lett a teljes karintiai őrgrófság.
Nota bene: nem lett magyar gyarmat; semmi
keleti, barbár kegyetlenség: csupán a
határainkat biztosító lakatlan erdős vidék.
Gyepűelve.
No, de ugyan hol is volt ez a csata? Gyanút kelt
a két fent említett következmény: főként a
karintiai őrgrófság esik messze Pozsonytól...
Így gondolkodtak jeles történészeink is az
elmúlt időkben. Gyanakodtak a Nagymorva
Fejedelemség okán Zalavárra - de hát e szépen
kicirkalmazott fejedelemségről még máig se
tudni, hogy az északi vagy a déli Morva-Morava
folyóknál volt-e, a Cseh medencében avagy a
Balkánon. Ha egyáltalán létezett a valóságban...
Előkerült egy hol Braslauenpurch-nak, hol
Brazaleusburgnak, hol meg Bredslavaburgnak
nevezett helység. Mindenesetre az Európai
Parlament 2002-ben kiadott, hivatalos
országismertető brosúrájában már Pozsonnyal
azonosítják az e csatára oly büszke -
szlovákok. Mi, magyarországiak meg se
említjük ezen bemutatkozásunkban.... Igaz, a
honfoglalást se, Rákóczit se, 48-at se...
No e furcsa nevű városról azért azt tudjuk, hogy
primitív névetimológiával, Braszláv (másutt
Vratiszláv) keleti frank vazallus helytartó
nevének belekeverésével a Bratislava név
kiagyalására adott okot a XIX. századi tót
(szlovák) nacionalistáknak. (Nota bene: a tót
név nem lekezelő: a ógermán "teut" = ember, lásd
pl.: "teuton" szó ismerhető fel benne. Az első
avar honfoglalás /VI. század/ vesztes gepidái
hívták így magukat - s ezt a természetes
önmegjelölést megtartották elszlávosodásuk után
is. A "szlovák" szó jóval idétlenebb,
mesterségesen koholt.)
Tehát ha mi, maradék magyarok
POZSONYI
csatának hívjuk Árpád kétségtelenül utolsó
csatáját, akkor ismét átengedünk egy részt
magunkból - ellenségeinknek.
De végül hol is volt ez a csata?
IV. (Gyermek) Lajos bajor (keleti frank)
uralkodó volt a támadók névleges vezére.
Életkorának megfelelően az erős Ennsburg várában
töltötte a csata napjait - amely vár az Enns
folyó partján állott. Nyilvánvaló, hogy a csata
is itt zajlott, Ennsburg váránál: a még oly
"Gyermek" hadvezér és a sereg nem válhatott el
egymástól. Akad itt két folyó is (Duna, Enns),
ahol a csatát eldöntő bravúros folyóátkeléseket
("partváltást") Árpád vitézei végrehajtották.
A csatát megnyertük, így maradt népmeséink
Óperenciája az Enns-en túli idegen föld, az
Alpok hóval-jéggel borított hegyei pedig az
Üveghegyek, meg az azon is túl.
A magyar határ 955-ig az Enns
folyónál volt.
Találjuk ki együtt, hogy miért!
Összefoglalásul:
Hatalmas, napóleoni mértékű győzelmet arattunk a
bennünket elpusztítani, száműzni akaró németség
és szlávság felett. A szláv történetírás
történelmi csapásként, a szláv Európa
lehetőségének megszüntetéseként értékeli.
De látjuk: a hazánkat megszállt nemzet- és
országfelszámolók nem fognak megemlékezni sem
erről a csatáról, sem bármi olyan eseményről,
amely véletlenül élesztgetni tudná az
elszenderedő magyarságot. Magyarázhatjuk 56-ot,
folytatódhatnak a helyesírási tanfolyamok
egyetemistáinknak - de meddig bírjuk szuflával
mi, maradék magyarok?
2007. Szent Iván Havának 21. napján.
Sárközy Csaba
***
********************************************
HOZZÁSZÓLÁSOK
MÁTÉ Domokos
2007.06.21. 18:38
MIT TEGYÜNK?
FELKÉRÉS!
Az 56-os forradalom (mások azt megelőzően is)
óta, a tehetségük vagy nemzeti elkötelezettségük
miatt, magyarok százezrei kényszerültek elhagyni
Magyarországot! A műveletlen, országot
kormányozni, alkotni nem csak uralkodni,
parancsolgatni tudó önkényuralmi kormányok
szemében a tehetség vagy a nemzeti
elkötelezettség főbenjáró bűnnek számított, a
művelőjét vagy egzisztenciálison tönkre tették,
ha nem ment, elüldözték az országból!
FELKÉREM AZ ELÜLDÖZÖTT MAGYARJAINKAT, BÁR HOL IS
LEGYENEK a VILÁGBAN, HOGY JÖJJENEK HAZA, ÉS
VÁLTSÁK LE a KORMÁNYRÓL AZ ŐKET ELÜLDÜZŐKET ÉS
AZOK LESZÁRMAZOTTAIT!
Mindenkire, minden magyarra
szükségünk van, akik az alábbi kritériumoknak
megfelelnek:
"A Magyar Állam alkotmányos kötelessége mindenek
felett a magyar nemzeti érdekek feltétlen és
határozott érvényesítése, hogy a magyar nép
rendben és biztonságban éljen, és saját
otthonában legyen az úr. Ez csak akkor
lehetséges, ha nemzeti elkötelezettségű,
erkölcsileg és szakmailag alkalmas személyek
töltik be a vezetői, vagy egyéb felelős
tisztségeket a kormányban, az állami
hivatalokban, az országgyűlésben, a
közigazgatásban, a tömegtájékoztatásban, a magán
vállalatokban, és minden egyéb intézményben vagy
szervezetben".
Tisztelettel: MÁTÉ Domokos
Csatlakozni szeretnék Máté Domokoshoz, amikor
azt kéri a Kárpát-medencén kívül élő magyar
emberektől, hogy segítsenek Magyarországnak.
Nem biztos, hogy sikerülne másképpen, mint a
FELKÉRÉS-ben olvasható.
Ezért magam részéről még megtoldom ezt a
felkérést.
Szeretnék egy régen íródott verset küldeni a
Kinti magyarokhoz. Még kamasz voltam, de több
embert - barátot, ismerőst, rokont - sikerült a
sorok olvasása után rábírnom a hazatérésre.
Volt, aki sírva, volt aki örömmel, de eljöttek.
Néhányan itthon is maradtak.
Eljött az ideje ezt a verset világgá kürtölnöm.
Hallja hát a jelenlegi határon túl élő minden
magyar a Nagy Világban. Nem érdekel, hogy
leszólják versem.
Kérek minden magyar testvéremet, akinek a Kárpát
medence karéján túlra származott barátja,
ismerőse, rokona él, juttassák el ezt a
felhívást és a mellékelt verset néhány
keresetlen, egyszerű sor kíséretében hozzájuk!
***
FELHÍVÁS HONFOGLALÁSRA
Tiszteletreméltó Magyar Testvérek, Barátaim!
A Csillagösvényen egyként sorakozó őseink
nevében, és hangján arra kérem a Kárpát-hazán
kívül élő magyar testvéreinket, ha kell,
mindenüket odahagyva, de sürgősen térjenek haza!
Magyarok a Földön!
Minden magyart vár a Haza! Most vár a Haza! Most
vár a Haza, mert később nem biztos, hogy lesz
Haza! Elfogyunk, elveszünk, kiirtanak minket,
mindenünket elorozzák. Kevesen vagyunk az
önvédelemhez. Egyre kevesebben, egyre gyorsulva
kevesebben.
Vannak, sajnos köztünk, akik erről még tesznek
is. Idegenek kezére próbálják átjátszani Szent
Hazánkat.
A mai Magyarország állampolgárai mindenükből
kiforgattatva olyan kábulatban tengődnek, amit
önerőből alig tudnak kiheverni. Folyamatos a
nemzetpusztítás minden lehetséges módon, és
eszközzel.
Mindegy, hogy ki, vagy kik tesznek a magyarok
ellen! Mindegy, hogy mit tesznek! Nekik ez a
kicsi darab földi gyönyörűség kell a Világból.
Erre a célra felhasználják az általuk régen
idegenszívűvé átgyúrt lelkű itteni bérenceiket.
Mintha a Haza csak egy gebe volna, vagy
rabszolga, nézegetik fogait, méregetik lábait,
próbálják erejét.
Magyarok a Nagy Világban!
Szent Hazánk - nemes nyelvünk szerint -
a szó legszorosabb értelmében végveszélyben
van.
Segítsetek! Segítsetek magyarok! Segítsetek
magyarok a magyaroknak!
Véreitek kiáltanak hozzátok a nemzet-sír
széléről. Ne késlekedjetek, mert nem lesz hová
hazatérni!
Senki ne gondoljon véle, mi marad utána, ahol
eddig élt! Szedje össze ki-ki családját, javait,
és induljon el!
Egy régi mondás szerint "Minden út Rómába
vezet!". Ezt a mondást mostantól átírjuk
magunknak, s ez így szól:
Magyarnak minden út
a Hazába vezet!
Arra kérem magyar testvéreinket, hogy mindaddig,
ameddig el nem érkezik az útrakelés perce, a
hátralévő időben valahányszor átlépik
küszöbüket, tegyék úgy, mintha az volna az a
perc, amikor hazaindulnak. Az a perc hamarabb
jön el, mint gondolják. Olyan kevésnek fog tűnni
ez az idő, s oly gyors léptekben indulnak meg,
mint Verecke hágójának meghódítására indultak
Árpád-fejedelem és népe visszavenni, ami az
övék.
Illő tisztelettel, de el nem feledhető módon,
emlékeztetni szeretném magyar testvéreinket,
hogy
magyarként élni a világban
lélekminőséget jelent.
Mielőtt a lelkük legmélyéről feltörő szónak
engednek, tekintsenek szívük legrejtettebb
titkaiba. Ez a titoklátás ébredést hoz. Rá
fognak ébredni, nincs más út. Egyetlen
lehetséges megoldás létezik minden magyar
lelkében, minden magyar érdekében, minden magyar
kívánsága szerint. Ez pedig egy új HONFOGLALÁS.
Honfoglalás szellemmel áthatva, szív szerint,
acélos akarattal.
Szükséges a fennmaradásunk érdekében olyan
értékrendhez megtérni, mely ismét megtartó
szeretetben ad védelmet minden magyarnak.
Istennek tetsző cselekedet az újkori
HONFOGLALÁS. Ezt minden magyar érti, érzi, éli.
Még egy kevéske idő megjárja Szent István
ünnepéig. Akkorra együvé gyűlhet az erő. A hívó
szót körbehordozni kevésnek látszik erőnk és
időnk. Ezért minden módon, mit az Ég kezünkbe
adott futótűzként kell továbbadni az igét.
Szent István királyunk megszentelt ünnepén
megidézhetjük a csodát.
Seregeljünk a Szent Jobb köré!
Kérjünk erőt üzenetéből, megtartó kegyelmes
hitéből, egyként sorakozott híveinek utat
mutathasson!
Új utat kell bejárnunk, új ezer évben!
A szerető bölcsességben fogant, hittel őrzött és
megtartott HUNNIA minden gyermekét elvárja az
ünnepre. Új ország van születőben az Égben, a
szívekben, minden fűszálban. Még akkor is, ha
erről sokan nem beszélnek, s még tiltják is.
Jöjjetek, és ne féljetek!
Itthon minden magyarnak helye van. Minden
magyarnak Itthon van a helye.
Az egyetlen, bennünk élő, örök, igaz Isten,
valamint a Magyar Szent Korona, és az Ő tagjai
nevében könyörögve kérek minden magyart a
világban, hogy ez esztendőben, Szent István
ünnepére Hazájukba megtérni ne késlekedjenek.
Múlhatatlan lehetőség és kötelesség az új
HONFOGLALÁS-nak szerét ejteni.
Tartson meg bennünket a Jó Isten hitben,
szeretetben, erőben, egészségben, az Ő még
nagyobb dícséretére, és dicsőségére!
ÚGY LEGYEN! ÚGY LESZ!
Budapest, 2007. június 23.
Lengyel Károly
Kinti magyarokhoz
Messze, valahol, távoli földön,
gondolsz-e néha hűs honi rögre?
Eszedbe jutnak-e az itthoniak?
Vágyod-e még a pesti morajt?
Nekivágsz onnan hosszú utaknak,
s, a honvágyba lassan beleőszülsz.
Majd mikor egyszer hazatérsz,
kitárul, ím' a váró, itthoni föld.
Felébred benned ismét a Haza,
egy perc múlva bizton ideköt, -
gyöngéden behajlít nyikorgó térdeket,
és megcsókolod, lám a fekete rögöt.
S, ha nem hajlik meg az öreges térd,
legalább most ne szégyelld,
mosolygó arcodon sós cseppek pergését,
mert könnyen illan az álmodó perc.
És ha nem tudsz már sírni sem,
legalább hajtsd le vívódó fejedet, -
és ha nem tudsz hazavergődni,
legalább küldj egy röpke fohászt!
Az évek szürke hosszú sorát
betölti egyetlen nyilaló talány,
ott bujkált számtalan kérdés közt:
- Vár-e még most is az otthoni táj?
Budapest, 1972. november 3.
Lengyel Károly
(17 évesen)
***
********************************************
